Adósságot törlesztünk a következő sorokban: majdnem elfeledkeztünk ugyanis egy húsz éves évfordulóról: nemrég múlt két évtizede annak, hogy a solymári református egyházközség búcsút kényszerült venni Szigethy László tiszteletes úrtól, aki a közösség első saját papja, és túlzás nélkül a történetének egyik legjelentősebb személyisége volt. Az alábbiakban rá emlékezünk. Szigethy László - vagy ahogy még a felnőttek, meglett családapák is hívták: Laci bácsi különleges lelkész volt

Újabb tétellel gyarapodott június 6-án községünk látnivalóinak listája, és emlékhelyeinek hosszú sora, miután a Solymári Férfikórus és a Hagyományőrző Asszonykórus emléktáblát avatott Kelemen Istvánné Hansághy Margit zenepedagógus, karnagy és népzenekutató egykori solymári lakóházán. A hajdani tanítványok által általában csak Gréti néni néven emlegetett, legendás pedagógus 24 éves korától, 1941-től tanította a solymáriak generációit, nyugdíjazása után, sőt még azt követően is

1946 április közepére a solymáriak számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a kitelepítést nem kerülheti el a község, már csak az volt kérdéses, hogy kikaphat mentesítést. Az érkező hírek fokozódó lelki traumát jelentettek a solymáriaknak, ám papjuktól nem várhattak segítséget, Hufnagel Ferenc plébánosnak ugyanis időközben el kellett hagynia a községet. Egyedül egy 25 éves fiatal káplán maradt a plébánián,tőle kérhettek vigasztalást a keserves út előtt állók, és ő állt a temetőben

Indulatos vita tört ki a parlamenti ülésteremben két doktori címmel rendelkező országgyűlési képviselő között, a solymári közélet visszásságaival kapcsolatban. Nem, nem ma, sőt még csak nem is tegnap történt az eset, de azért érdemes tovább olvasni, mert cikkünk helytörténeti kuriózumot rejt. Nyolcvankét évvel ezelőtt, 1933-ben még nem volt élő televíziós közvetítés a Parlamentből, a képviselők azonban semmivel sem voltak visszafogottabbak mai utódaiknál - a szűkebb nyilvános