• Milbich Tamás

Iván Józsefné: visszaemlékezés


Iván Józsefné írt honlapunk számára egy visszaemlékezést a régi sekrestyési és harangozói feladatokról.

Sekrestyési és harangozói feladatok.

A sekrestyési feladatok az egyházi szertartásokhoz kapcsolódnak. Ebben a feladatkörben a liturgia előirásai szerint kell elkésziteni a miseruhákat a szertartások egyéb tartozékait is az ennek megfelelően kellett biztositani. A liturgia négy szincsoportba sorolja az egyházi ruhatárat:lila, mely a böjt szine, a zöld a remény szine, piros a húsvét, pünkösd. a Jézus Szíve és a vértanuk ünnepének szine a fehér. Az aranysárga a nagy ünnepek szine, a feketepedig a gyász szine az alkakalmi eseteken túl, a halotak napjára szól az előirás.

A szinekhez kapcsolódó előirás a következőkben részletezzük.

A böjt időszakban lila szint jellemzi a templomot. A böjtöt adventtel kezdjük, négy héttel karácsony elötti vasárnappal, és karácsonyelőtti 4. vasárnap utáni héttel végződik. A nagyböjt időszaka a húsvétot megelőző 40 nap. A hamvazó szerdával kezdődik és nagyszombatig tart. A böjt alatt a templom a legegyszerübben, minden diszitő eszköz nélkül szimbolizálja a megbánást. A mi templomunkban én ezt az időszakot tartottam a legszebbnek, mert a barok stilus jegyei, a gyertyatartok és az oltár aranyozott diszitései ilyenkon mutatták meg szépségüket. Jelenleg már évközben is mellőzve van túldiszités.Régebben nagy nyulánk vázákba helyezték a virágokat, s ez takarta az oltár szépségét.

Még a zászlókat is takaróval látják el. Az oltárteritők és miseruhák, ministráns ruhák is lila szinüek. A konkrét ünnepekhez kapcsoló szineken kivüli a zöld szinû ruhák azok,amelyeket szinte az egész egyházi évben használnak.

Összegezve, a liturgia előirásai szerint kell az egyházi ruhákat elkésziteni, és használatba adni. Mindez a sekrestyés feladata. Feladata továbbá a napi misékhez a tiszta viz és a misebor biztositása.Valamint az oltárgyertyák rendben tartása, cseréje.

Ünnepi misék alkalmával a tömjénezést használják a szertartás alatt, a parázs elkészitése és a tömjént biztositása is a sekrestyés feladata.

A napi és vasárnapi misékhez a pap öltöztetése, a ruhák elrendezése és a perselyezés volt valamint a perselyezési pénz számolása is feladata volt, a templom atyákkal együtt.

Miután sok sok változtatás volt a mindennapi életünkben, a sekrestyési feladat is módósult számtalan feladatot átvállaltak a papok, s ez egyszerüsitette a végzendő munkát. A templom rendbetétele, takaritás, az egyházi ruhák mosása vasalása is egyszerüsödött. Korábban Szüleim idején, még a harangozást is vállalniok kellett, sőt az egész templom tér söprése, összel a lomtalanitás, télen a hó eltakaritás is feladatuk volt.

Ezeket a feladatokat ha sorba vesszük akkor a következők szerinti napi elfoglaltságot jelentettek: a reggeli harangszó nyáron 5 órakor volt, télen 6 órakor. A reggeli mise alkalmával kétszer kellett a toronyban harangozni, délben és este a nagy haranggal 90-et kellett harangozni. Este a kis haranggal is kellett 30 -at húzni. Ha halot volt, akkor három nappal a temetés elött reggel, délben és este két haranggal kellett a harangozást elvégezni, férfi esetében 3x30-at, női halot esetében 2x30 húzással tettek eletet a megbizatásnak. Temetés alkalmából ez a harangozás ismétlődött. Ünnepi alkalmakor, vagy amikor püspöki látogatás volt akkor is két haranggal köszöntötték a vendéget.

A haranőozói feladat sem volt egyszerü. Ezt mi gyerekek tudtuk vállalni, már nagyobb korunkban.A reggeli és az esti harangozás mindenképpen szüleinkre hárult. Amikor a ministránsok még naponta és vasárnapokon részt vettek a miséken és litániákon, akkor ők ezt a harangozást nagy örömmel vállalták.

A templom takaritását heti rendszerességgel kellet végezni. Szombaton és hétfőn volt takaritás. Ahhoz hogy szép legyen a kő, olajos, fürészporos keverékkel szórtuk fel a padlózatot, mely részben lekötötte a port és szép fényesre söpörte a követ. Évente két alkalommal volt nagytakaritás, húsvét és szeptemberben a búcsú elött. Ekkor a falú asszonyai segitettek, a padok, a kórus és a lépőcsök súrolásában, valamint a szélfogó ajtóablakok tisztitásában közremüködtek. Ilyen alkalmakor sidolozták a gyertyatartókat, és az egyéb használati tárgyakat.

A húsvét előtti nagytakaritási munka egyik legnehezebb része a kókusz szönyegek portalanitása volt. Porszivó nélkül elképzelhető, hogy mennyi por rakodott a szőnyegekbe. Csak tisztán rakták el a szőnyegeket. Ipari porszivót csak a 70-es évektöl használtak.

A templom virágokkal történő diszitése a héten egyszer, szombaton történt, a faluból összekéregetett virággal. A hivek anyagi helyzetének javulásával, már önként vállalták a virágokat, a diszités azonban változatlanul a harangozó feladata volt.

Hétfőn és nyáron két naponta cserélték a vizet a vázákban. A templomi fehér ruha tisztántartása és rendbentartása is a harangozó feladata volt. A ruha mosatása a piliscsabai Vince növéreknél történt a rend feloszlatásáig, 1950-ig. Ezt követően az oltáregylet tagjai felváltva vállalták a mosást. Egy-egy alkalommal 3-4 karing, oltárteritők, 12 ministráns ing és egyéb kisméretû használati ruha lett kimosva.

A mosáson kivül nagy ügyeséget kivánt az oltárteritők keményitése és vasalása.

1967-től a mosást és a vasalást, a harangozás elektromositása után a harangozás ellentételeként az özvegyen maradt harangozó Dezsényi Bernátné vállalta, a sekrestyési feladatokkal együtt. Mindezt még nehezitette, hogy a mosás hoz szükes vizet a plébánián lévő kútból kellett hozni. Feladatát hivatásszerüen végezte, s szinte teljesen kitöltötte életét. Nem 8,hanem 24 órás szolgálat volt.

Ezt az összállitást szüleim sekrestyési és harangozói tevékenységük folyamán szerzett gyermekkori emlékek alapján készitettem . Édesapám 21-22 évesen Hufnágel Ferenc plébános felkérésre vállalta el, mely megtisztelő volt számára és bátyja számára. A megbizatással együtt járt,hogy szolgálati lakást kaptak, a havi rendszerességgel fizetést. 1935-évben megnősült felesége, édesanyánk is hozzásegitett a fentiekben felsorolt munkákban.

Mi gyerekek ebbe a munkamenetbe születtünk. A harangozásban, a templom takaritásban és a templom tér söprésében korunknak megfelelően besegitettünk.A harangozóház előszoba volt a plébániának. Ha éjszaka beteghez hívták a papot édesapámnak szóltak. őértesitette a plébánost és kisérte el a rászorulóhoz. Akkor amikor az egyházközség tanácstestület meghiv6it kellet eljuttatni a meghívottakhoz, mi kaptuk a feladatot ennek kézbesitésére.

Kiegészitő feladat volt a sekrestyési megbizatás az egyházi feladatok papi munkájához. Nehéz volt, mert gyermekkorunkban a karácsonyi családi ünnep a templomi feladatok teljesitése után jöhetet szóba. Édesanyám többször sirt,amikor a krisztkhindli, az énekes angyalok hozzánk is eljöttek, mert csak erre a pár percre tudott elszakadni a karácsonyi előkészületektől. Mindezek ellenére természetesnek vettük ezt az életritmust. Nagyon jó kapcsolatunk volt a Papjainkkal.Testvéreimmel büszkék vagyunk szüleinkre, mert sokszor nem a nevünk után azonositottak bennünket, hanem hogya sekrestyés lánya vagy fia vagyok. Mindenki tudta kiröl van szó.

Egy kis történet a káderozás időszakából: munkahelyet szerettem volna váltani, I gyors 'ás gépiróként I a személyzetis a falú néhány emberét megszólitotta, többek között a póstást, Máriaházi János bácsit, hogy kik vagyunk. ő nagyon jó véleményt mondott, " nagyon rendes ember az édesapja, sekrestyés és szabó mester" természetesen a felvétel nem jött létre. Ilyen világ volt.

#Templom #templom #sekrestyés

© 2009-2019 

SZEPSOLYMAR.HU

SZEPSOLYMAR-LAB.COM