• Milbich Tamás

Milbich Tamás-Hegedűs András: Solymári Arcképcsarnok 1266-2000


2012. november 22-én, Pilisvörösváron "Hagyományőrzés és megújulás" címmel nemzetiségi konferenciát tartottak. Solymárról részben a 2011-ben megjelent "Solymári Arcképcsarnok 1266-2000" címet viselő kiadvány kapcsán hangzott el felszólalás, amelynek szövege és promóciós anyaga alább olvasható.

"Tisztelettel köszöntöm a jelenlévőket!

Előadásom tárgya három olyan produktum, amely a solymári hagyományőrzést próbálja kiegészíteni, lehetőleg modern, újszerű módon. Ezek: a szépsolymár.hu nevű honlap, az ebből kinövő helytörténeti és hagyományőrző kiadvány, azaz a Solymári Arcképcsarnok, valamint a Megnyugvás című identitásfilm. Rövid ismertetőmben szeretném bemutatni az ezek mögött megbúvó közös célkitűzéseket és tapasztalatokat.

Kezdeném a szépsolymár.hu-val, hiszen ennek kapcsán jött létre a film, és a könyv is. A weboldal alapötlete 2009 környékén született meg, amikor már egészen világosan látszott számomra, hogy a hagyományőrzést nem elég csupán a megszokott módon művelni. Ez a következtetés abból a kérdésből fakadt, hogy mi marad meg mindabból, amit a múlt, és az örökölt hagyományok kínálnak nekünk, ha a technikai fejlődés és a társadalmi átalakulás ilyen ütemben és mértékben folytatódik. Mi az, amit a fiatalabb generációk mindebből értékként képesek felismerni, és önszántukból folytatni?

A globalizáció ugyanis - véleményem szerint - egyfajta természetes szelekcióként viselkedik, és végül a társadalmi fejlődés azon szellemi színfoltjait részesíti előnyben, amelyek képesek magukat jellegükben továbbörökíteni. Ebből az alapgondolatból kiindulva arra a következtetésre jutottam, hogy a hagyományőrzésnek szövetségesekre van szüksége a továbbélésre.

Ilyen szövetséges az internet, a helytörténet és a jelenkori vizuális kultúra. Ezen együttállás eredményeképpen született meg - rövid átfedéssel - mindhárom alkotás. A honlap kísérleti jellege kapcsán az értékőrző, és értékteremtő alcímet kapta. Menüpontjait, adatbázisát is ennek megfelelően alakítottam ki, erősen összekapcsolódik benne a helytörténeti motívum a sváb hagyományőrző jelleggel, tehát minden olyan kulturális és helyi értéket felvonultat, amely a régi és az új Solymár karakterét, kulturális arcéleit megadja.

Az immáron 3 éve folyamatosan bővülő Szépsolymár.hu-t sikeresnek értékelhetjük, melyet jól igazolnak a statisztikai adatok is. Az induláskor az első összesítések alapján 279 db látogatása volt a honlapnak, azóta havi szinten a látogatások száma átlagosan 1000 környékén mozog.

Az egyik legfontosabb alapelv az volt, hogy összekössük a múltat a jelennel. Ennek fényében alakítottuk a honlap adatbázisát, amely rendkívül sokszínűre sikeredett, ugyanis az archív fotókon kívül megtalálhatók benne: archív filmfelvételek, szakdolgozatok, népi költemények, országos és helyi tévék fontosabb Solymárról szóló műsorai, cikkek, publikációk, térképek, képzőművészeti alkotások, civil szerveződések leírásai és elérhetőségei, solymári értékkataszter, de még mp3 formátumban letölthető solymári dalárdás énekek is. Aki soha nem járt Solymáron, akár körbe is nézhet a falu több pontján, virtuális panorámaképek segítségével.

Ezzel a honlappal a solymári értékek, ezen belül kiemelt helyen a nemzetiségi hagyományok és aktualitások végeredményben összefésülve jelentek meg a világhálón. Fontos, hogy minden helyi szervezet, hagyományőrző megmozdulás követhető és elérhető legyen bármilyen érdeklődő számára. Ugyanis tudomásul kell venni, hogy a mai világban enélkül már nem lehet labdába rúgni.

A honlap egyik sarkalatos pontja az arcképcsarnok lett. Először három kis webes arcképcsarnokot létesítettünk, a már elhunyt értékőrzők, a jelenkori lokálpatrióták és a tiszteletbeli lokálpatriótaként besorolt személyiségek számára. Aztán rájöttünk, hogy ez egyszerűen kevés. Kevés, mert túl sok olyan személyiség van, akinek értékőrző tevékenységéről meg kell emlékezni, még akkor is, ha csak a helyi hagyományőrzés legfontosabb területeire szorítkozunk. Ahogy saját indíttatásunk, és a látogatói visszajelzések alapján frissítgettük a weboldal arcképcsarnokának névsorát, rövid időn belül felismertük, hogy a lista egyszerűen már nagyobb annál, mint ami ilyen keretek között kezelhető.

Ekkor született meg az az ötlet, hogy könyv formájában jelenjék meg a megőrzésre érdemes múltú, a község sváb történetében, a hagyományőrzésben, illetve az újabb kori értékőrzésben jeleskedő solymáriak arcképcsarnoka. A munkát serkentő indíttatást jelentett, hogy Solymáron, de néhány kivétellel az ország más vidékein sem született még hasonló könyv a helyi notabilitásokról. Motivációs tényező volt továbbá, hogy Solymárnak eddig csak krónika jellegű helytörténeti kiadványai jelentek meg, amelyek ugyan nagyon sok ember nevét őrizték meg, de az egyes életutakról alig-alig emlékeztek meg bennük a szerzőik.

Bár a Szépsolymár.hu honlapot még lényegében egyedül indítottam, a könyv koncepcióját már kezdettől közösen munkáltuk ki Hegedűs Andrással, akivel évek óta együtt dolgozunk a helyi újságok szerkesztésében. Tudtam róla, hogy a helytörténet iránt érdeklődő újságíróként számos életrajzba ásta már bele magát, és sok, még élő vagy már elhunyt jeles falubeliről írt újságcikkeket, valamint elkészítette a solymári temető térképét is. András már a honlapra is sok szócikket írt, így egyértelmű volt, hogy ha könyvet írunk mindebből, akkor azt együtt végezzük.

Nem alfabetikus lexikont, vagy családfaleírást készítettünk, hanem olyan gyűjteményt, amelyben a méltatandó személyiségek tematikus csoportosításban, az általuk betöltött közfunkció, foglalkozás, vagy egyéb tevékenységi kör szerint kategorizálva szerepelnek. Így a könyv történelmi személyeket áttekintő nyitófejezete után, egymás mellé csoportosítva szerepelnek a tanárok, az orvosok, a községi hivatalnokok, a papok és az egyházközség világi személyiségei, csakúgy, mint a helyi képzőművészet, színjátszás, zenei élet, tánckultúra és a sport fontosabb, ismert alakjai.

Az olvasói visszajelzésekből ítélve különlegessége a könyvnek, hogy egy teljes fejezetet szán a hagyományos sváb mesterségek művelőinek illetve a hajdani solymári kocsmák alapítóinak, hiszen az itt ülők nyilván jól tudják, hogy a régi paraszti világban a kocsmák nem a leittasodás helyszínei voltak, hanem a közösségi élet színhelyei. Szántunk egy önálló fejezetet a solymári áldozatoknak is - legyen szó akár hősi halottakról, háborús polgári áldozatokról, vagy éppen a bányaművelés áldozatairól.

Meg kell említenem még egy, érdekesnek mondható fejezetet, amely a Legendárium címet kapta: ebben azoknak adtunk helyet, akik valójában nem töltöttek be semmilyen solymári közösségi funkciót, de valami apróság mégis érdekessé teszi őket - például az, hogy visszatérő szereplői a helyi sváb anekdotáknak, vagy éppen hogy évtizedeken át ők készítették a süteményeket a hagyományos solymári lakodalmakra. Ugyanilyen színfoltja a kiadványnak, hogy emléket állít azoknak, akik utolsókként viselték a mindennapokban a helyi népviseletet.

Talán itt érdemes megjegyeznem egy-két számadatot könyvünkkel kapcsolatosan. Előkészítésének első munkafájl-ját 2010. december legelső napjaiban állítottuk össze, és 187 név szerepelt benne. Három hónap múlva már mintegy 800 szereplővel és 700.000 karakternyi szöveggel dolgoztunk. A könyv első kiadását tavaly Karácsony előtt jelentettük meg, jelenleg a második, bővített-javított kiadást tudjuk bemutatni az itt jelenlévőknek, és mintegy másfélmillió nyomdai karakter a terjedelme.

Azt is tapasztaljuk azonban, hogy ezt a munkát nem lehet befejezni, csak abbahagyni: jelenleg is dolgozunk egy újabb verzión, amit valószínűleg már csak két kötetben tudunk megjelentetni. Ez a díszkiadás - ha a községi önkormányzatunk is úgy akarja - 2016-ban, Solymár fennállásának 750. évfordulóján tanúskodhat arról, milyen sokan tettek azért, hogy nagyközségünk hagyományai megőrződjenek és fennmaradjanak, immár a III. évezredben is.

Végül szeretnék néhány szót ejteni e hagyományőrző csokor utolsó darabjáról, az imént látott Megnyugvás című identitásfilmről is. E film elkészítése szorosan beleágyazódik a szépsolymár.hu koncepciójába, hagyományőrző elgondolásaim szíve ez a film. Grafikusként már nagyon régóta szerettem volna valamilyen módon képekbe önteni a solymári svábság identitását.

Gyerekkorom óta ismerem, és tudom, hogy a klasszikus értelemben vett solymári életérzés elválaszthatatlanul összefonódott a hitélettel, a vallásossággal. A solymári sváb öntudat egyik legfontosabb színtere, identitásának mondhatni legfontosabb táptalaja a Mária-kultuszban született barokk templomunk, és az ott megélt hitélet volt.

Eleink a templomban, az egykori búcsújáróhelyen tudtak azokká válni, amik. Nem dolgom, hogy az 1946 utáni időszak történelmét elemezzem, de egy valami világosan tapasztalható: éppen a fejekben, a lélekben vágták szét azt a köldökzsínórt, ami fontos szerepet játszott az akkori emberek identitásában.

Azt tapasztalom, hogy a hagyományőrzésben egyfajta vákuum keletkezett: mintha két világ határán rekedt volna. Ez természetesen nem véletlen itt az agglomerációban, ahol nagyon nagy mértékű az asszimiláció. Munkánkkal igyekeztünk felmutatni azt az alternatívát is, hogy a megszokott hagyományőrző gyakorlatokat érdemes és kívánatos a legmodernebb kor vívmányaival, vizuális kultúrájával kiegészítve újraértelmezni, fellendíteni.

Ezt a folyamatot a szépsolymár.hu továbbra is felvállalja, számos új ötlet és merész kezdeményezés van a tarsolyunkban ezzel kapcsolatban. Az internettől sokan idegenkednek, pedig - véleményem szerint - nem kis mértékben ez fogja elősegíteni, hogy az új generációk számára is vonzó és érdekes hagyományápolás alakuljon ki.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Solymár, 2012. szept. 16.

(Elhangzott 2012. november 22-én., Pilisvörösváron,

Hagyományőrzés és megújulás című német nemzetiségi konferencián.)

Milbich Tamás - Hegedűs András

Kedves Érdeklődő!

A kiadvány alapvető célja a múlt őrzése, a falu történetének illusztrálása karaktereken, méltán magasztalható életutak megörökítésén és érdekes történelmi fordulatokban részt vett emberek bemutatásán keresztül. Nem szándékoztunk minden valaha élt embert felsorolni, hiszen ez a kiadvány nem jegyzék.

Ugyanakkor megpróbáltuk a lehető legszélesebb skálán felvonultatni azokat a személyeket, akik a község múltjának meghatározó szereplőiként valamilyen módon beleírták magukat a község kollektív emlékezetébe. A szócikkek terjedelmét igyekeztünk az érintettek társadalmi súlyával arányosan kialakítani, de sok esetben eltértünk ettől, például ha új, érdekes információk kerültek elő kevéssé ismert személyekről.

Ez alapján állítottuk össze a könyv 18 fejezetetét. Az első fejezet a történelmi arcképcsarnok amiben felsorakoztatjuk a falu, zömmel országosan is ismert nagy alakjait. A pedagógusok arcképcsarnoka megpróbál képet alkotni az óvoda, az iskola, de a művelődési ház és a könyvtár jeleseiről is.

Külön-külön fejezetben foglalkozunk a solymári közegészségügyben, a közrend és a közbiztonság fenntartásában dolgozókkal, a hivatali személyekkel, a népi költőkkel és színjátszóköri vezetőkkel, a vallási vezetőkkel, a katolikus és református egyházi élet meghatározó civil személyiségeivel.

Érdekes színfoltja kiadványunknak a solymári vendéglők és közösségi helyek nagy alakjait feldolgozó fejezetünk, illetve bemutatjuk a solymári egyleteket, civil szerveződéseket is egészen a kezdetektől. Egy-egy arcképcsarnokban kerülnek említésre az alkotóművészek, a solymári iparosok és iparvállalatok, a sportélet és a rendkívül gazdag solymári tánc- és zenekultúra kimelkedő karakterei.

Az utolsó, "Legendárium" címet viselő fejezetünkben pedig minél több olyan személyt próbáltunk egybegyűjteni, akik sajátos életútjuk vagy más tevékenységük kapcsán méltán szerepelhetnek a községi panteonban. Ilyenek például az internáltak, a kitelepítettek, a solymári népviseletet őrzők, a hősi és polgári áldozatok vagy a vitézi rangot viselők.

Ezen felül szeretnénk kiemelni, hogy könyvünkben számos helytörténeti újdonság is megtalálható: rehabilitájuk például Hufnágel Ferenc plébánost az őt ért méltatlan megítélés alól, valamint publikáljuk az egykori, temetőben állt templom elképzelt látványrajzát, és ugyancsak közöljük a Magyarországon is egyedülálló, 1774-ben állított forrásszobor idealizált képét. Ezen felül azon néhány háborús hősi halott neveit is felsoroljuk, akik eddig nem szerepeltek a hősi emlékművön sem.

Megtalálható még az 1266-os Nána comes féle latin nyelvű rendelkezés magyar fordítása is, amelyet nyomtatásban először könyvünk hasábjain olvashatnak. Végezetül néhány összegző jellegű adatot szeretnék felsorolni:

Könyvünkben 1389 db képet használtunk fel, összesen 2565 db nevet említünk meg. Külön szócikk hozzávetőlegesen 1100 személyről készült. A háttéranyag gyűjtését több mint egy évvel ezelőtt kezdtük el, így mostanra egy közel 4000 fotóból álló archívumot sikerült digitálisan feldolgoznunk. Azokat a fotókat, amelyek könyvünkből kimaradtak, hamarosan az interneten, a www.szepsolymar.hu hagyományőrző honlapon láthatják majd.

Ezúton szeretném megköszönni annak az összességében több száz embernek, akik kisebb-nagyobb mérvű adatszolgáltatásaikkal segítették e könyv megjelenését. Köszönjük lektorainknak: Dr. Tokodi Bencének, Szegedi Zoltánnak, és Iván Józsefné Teri néninek komoly munkájukat.

Külön köszönet illeti Behovics Antalt, Behovics Antalné Szalay Juditot, Budavári Mihályné Julcsi nénit, Elisch Jánosnét, Friedrich Ignácné Manci nénit, Karaszi Nórát, Milbich Tamásné Herr Borbálát, Pakó Károlynét, Pillmann Józsefet, Reményi Istvánt, Sarlós Bernátot, id. Schokátz Györgyöt, Schokátz Györgyné Dankó Katalint, Dr. Taller Jánost és Taller Jánosné Szirmai Terézt, akik nagy segítségünkre voltak.

Külön köszönjük támógatóinknak: Solymár Nagyközség Önkormányzatának, a Német Kisebbségi Önkormányzatnak, a PEMŰ Zrt-nek., a Heimatverein Falukör Egyesületnek, valamint számos magánszemélynek a bizalmat. Nélkülük ez a könyv nem jöhetett volna létre.

Milbich Tamás és Hegedűs András

#helytörténet #konferencia #kiadvány #Pilisvörösvár #beszéd

© 2009-2019 

SZEPSOLYMAR.HU

SZEPSOLYMAR-LAB.COM