• Milisits Tamás

Korszellem - "Modern barbárság"


Talán meglepő lehet, hogy egy indiai filozófus, költő, szabadságharcos és jógi szavait citáljuk ide, amikor a korszellem fogalmát szeretnénk megragadhatóvá tenni egy településsel kapcsolatosan. A modernitás azonban olyannyira részévé vált a társadalmunknak, közösségi gondolkozásunknak és egyéni individualitásunknak, hogy nem árt arról tudni, hogy e fogalmat és a hozzá kapcsolódó világfolyamatokat miként látta egy olyan ember, aki mind a keleti, mind a nyugati világ értékeivel tisztában volt. Gondolatai a modernitásról töprengésre késztetőek száz év után is. Talán kiérezhetővé válik általa a mai korszellem tragédiája, ami lényegében meghatározó aspektusa életünknek. Az írást Milisits Tamás fordította és bocsátotta rendelkezésünkre.

"De ha a Tudomány felkészített minket így egy szélesebb körű és mélyebb kultúrára, és ha materializmusa ellenére, sőt részben az által is, lehetetlenné tette az igazi materializmus visszatérését – a barbár mentalitásét –, többé-kevésbé közvetve, mind az élethez való hozzáállása, mind a felfedezései miatt elősegített egy másik fajta barbárságot – mert másképpen nem lehet ezt nevezni –: az ipari, a kereskedelmi, a gazdasági korszakét, mely most halad betetőzése és vége felé. Ez a gazdasági barbárság lényegében a vitális emberé, aki a vitális lényt összetéveszti önmagával, és annak elégedettségét az élet elsőrendű céljának fogadja el.

Az Élet jellemző vonása a vágy és a birtoklás ösztöne. Ahogyan a fizikai barbár a test kiválóságát és a fizikai erő, egészség és hősiesség kifejlesztését teszi mércéjévé és céljává, a vitalisztikus és gazdasági barbár éppen úgy teszi meg a szükségletek és vágyak kielégítését és a javak felhalmozását mércéjévé és céljává. Eszményi embere nem a művelt vagy a nemes szívű vagy a gondolatokkal teli vagy az erkölcsös vagy a vallásos, hanem a sikeres ember. Létezése abból áll, hogy elérjen, sikert arasson, előállítson, felhalmozzon, birtokoljon. Gazdagság és még több gazdagság felhalmozása, javaknak javakhoz adása, fényűzés, látványosság, élvezet, ormótlan művészietlen luxus, a kényelem túltengése, a szépségtől és fennköltségtől megfosztott élet, közönségessé tett és tartózkodóan formalizált vallás, szakmává és foglalkozássá változtatott politika és kormányzás, üzletté változtatott élvezet – ez a kommercializmus, az üzleti beállítottság.

A természetes állapotában lévő, meg nem váltott gazdasági ember számára a szépség haszontalan dolog vagy nyűg, a művészet és a költészet hebehurgyaság vagy a kérkedés és a hirdetés eszköze. A civilizációról alkotott elképzelése a kényelem, az erkölcsökről alkotott elképzelése a társadalmi tiszteletreméltóság, a politikáról alkotott elképzelése az ipar támogatása, piacok megnyitása, a zászló kitűzését követően a kizsákmányolás és kereskedelem, a vallásról alkotott elképzelése legjobb esetben egy ájtatoskodó formalizmus vagy bizonyos vitális jellegű érzelmek kielégítése. Fontosságot tulajdonít az oktatásnak azon hasznossága miatt, hogy alkalmassá teszi az embert a sikerre a versengő vagy akár a társadalmi tulajdonba vett ipari létezésben, a tudománynak a hasznos találmányokért és a tudásért, a jólétért, kényelemért, a termelés gépezetéért, mellyel felvértezi őt, azért a képességéért, hogy képes szervezni, szabályozni, a termelést ösztönözni. A dúsgazdag pénzember és a sikeres mamut tőketulajdonos és iparszervező a kommerciális kor szupermenje, és a társadalom igazi – bár gyakran észrevétlen – uralkodója."

Sri Aurobindo: Az emberi fejlődés ciklusa

fordította és közreadta: Milisits Tamás

(Forrás: www.aurobindo.hu)

#korszellem #modern #tudomány #paradigma

© 2009-2019 

SZEPSOLYMAR.HU

SZEPSOLYMAR-LAB.COM