- Elischné Draxler Erzsébet
Az Ürge Malom története
A régi fényképek számtalan sorsot őriznek. Elischné Draxler Erzsébetnek köszönhetően újabb és újabb történeteket ismerhetünk meg.
Balogh Ferenc molnár mester 1851-ben született Vácrátóton, felesége Rendek Mária 1858-ban Nőtincsen. Nógrád megye több helységében is laktak, idővel 9 gyerekük született. Balogh Ferencnek volt egy malomhajója, amit minden évben tavasszal felvontattak Komáromba, hogy mire eljön az aratás ideje addigra őrlésre készen álljon. A tél beállta előtt viszont be kellett vontatni egy fagymentes kikötőbe vagy a partra. A monarchia hadseregének ellátása miatt sokszor voltak rekvirálások (élelmiszer beszolgáltatás) és ilyenkor az első, akit felkerestek az a molnár volt, mert tőle vitték el a lisztet. Ezért olyan helyet kerestek ahol kevésbé lennének szem előtt. Így kerültek 1900 körül Solymárra. Itt alkalmas helyet találtak a malom számára, a háziréti patak partján.
Először egy három méteres gátat építettek, majd felépítették malom épületét. Ebben voltak az őrlőkövek és az azt meghajtó gépek, amiket az épületen kívül lévő fából készült óriási kerék hajtott meg, a víz ereje segítségével. Ahogy beindult az őrlés házat is tudtak a malom mellé építeni a család számára. A jó molnárhoz messzebbről is eljöttek az emberek őröltetni.
Egy jó molnárnak mindenhez kellett érteni, ami a malommal kapcsolatos: a kő csiszolásától kezdve (ettől függött a liszt minősége) a fából és vasból készült alkatrészek karbantartásáig minden az ő feladata volt. Ezért örült Balogh Ferenc molnármester, amikor odakerült hozzá Gernedl Ferenc (ő jutott el matrózként Sanghajba), aki a gépekhez és azok javításához is jól értett, meg a zsákok cipelésében is segítségére volt.
Balogh Ferenc 1914-ben, felesége pedig 1918-ban hunyt el. A malom üzemelését fiai Rafael és Gyula vitték tovább. Rafael 1925-ben áttelepítette a malmot Borosjenőre, mert oda nősült. Gyula Vörösváron talált feleséget. Margit – az egy szem leány – pedig itt maradt Solymáron, hiszen akkor már ifj. Gernedl Ferenc felesége volt. Két gyermekük született Mária 1924-ben és Ferenc 1926-ban.
Gárdai (Gernedl) Ferenc (1926), aki elmesélte családja történetét Solymáron járt az általános iskolába. Az öt osztály elvégzése után Vörösvárra ment a Polgári iskolába, ahol négy évig tanult. A tanulás mellett újság kihordást vállalt hétköznapokon, vasárnap pedig életbiztosítási ügynökként keresett pénzt, amit hazaadott a szüleinek. Az iskola elvégzése után a solymári postánál (Szabadság utcában volt akkor) kezdett, mint postatiszti alkalmazott és telefonkezelő. Ekkor már tartott a II. világháború és Ferenc azt találta ki, hogy azok, akiknek járt valamilyen képes újság szólt, hogy ha kiolvasták adják vissza neki, mert ő azokat elküldi postán a solymári katonáknak, akik a fronton harcolnak ezzel szerezve egy kis örömet nekik. 1944 március 9. magyarosította a nevét Gárdaira.
Ebben az évben, december 10-én ő is megkapta a behívót a IX. határvadász hadosztályhoz. Vörösvártól Sopronszilig gyalogoltak az újoncok, majd Pozsony mellett, Nagyfödémesnél három hónapos kiképzést kaptak. Hogy ezek az alig 18 éves fiúk nem kerültek a frontra, azt a parancsnokuknak, Loskay vezérőrnagynak köszönhetik. Tovább indították őket nyugat felé és 1945 májusában München mellet az amerikai hadsereg fogolytáborába kerültek. A helyi parasztoknál dolgozhattak, így egy kicsit jobb ellátáshoz jutottak. 1946 április 20. jöhettek haza.
Mikor Ferenc Solymárra ért, a kitelepítés már javában folyt, alig tudott hazajönni, mert körül volt zárva a falu katonákkal. Szerencsére családjuk nem volt a kitelepítettek listáján. Ferenc munkába állt egy autószerelő műhelyben, és kitanulta az autószerelői meg a kocsinyerges szakmát, ami az autókon lévő kárpitos munkát jelentette. Már régebben is vonzódott a gépek és autók iránt, ezért elhelyezkedett a MÁVAUT-hoz ahol motorszerelő lett. Itt megszerezte a mozdonyvezetői végzettséget, majd a hegesztői képesítést is. 1950-ben megnősült, (Strack) Solti Rozinát vette feleségül, 2 lányuk született Róza és Margit. 1955-ben a pilisvörösvári ásványbányában kezdett dolgozni, mint autószerelő, mozdonyvezető, és javító, valamint kompresszor kezelő és javító, és hegesztő. Közben a nehézgépkezelői vizsgát is letette. Szóval, ami gépek meghibásodásával volt összefüggésben azzal mindig Gárdai Ferenchez lehetett fordulni, akár hétköznap, akár vasárnap, ő mindig ment és tette a dolgát Szakmai tudását, szorgalmát, becsületes és megbízható munkáját számtalan oklevéllel többek között a Bányászati érdemérem bronz, ezüst, és arany fokozatával ismerték el.
Szellemi frissességét a keresztrejtvények bravúros gyorsaságú megfejtésével tartja karban, optimizmusa, és jó humora követendő példa lehet mindenki számára.
Elischné Draxler Erzsébet
(A cikk az eredeti forrásból, a www.solymaronline.hu weblapról származik, a szerző engedélyével másodközlésként.)
