• Elischné Draxler Erzsébet

Hogyan töltötték nagyszüleink gyermekként a nyarat?


Eleink takarékos életszemlélete az étkezésben is megnyilvánult. Ez nem azt jelentette, hogy koplaltak volna, inkább azt, hogy egyszerű, mégis laktató ételek kerültek az asztalra. Hát nem nyaralással, vagy táborozással, hanem munkával. Nézzük meg, miről tanúskodnak az 1930-as és 40-es évekből származó fényképek.

Mivel minden családnak volt gyümölcsöskertje, már nyár elején kezdődött a gyümölcsszedés. Először a cseresznyét kellett leszedni, aztán a meggyet, majd a ribizlit, egrest, málnát, később a sárgabarackot, nyári almát, körtét. Nagyon gondosan kellett a gyümölccsel bánni, mert vitték a budapesti piacra, ahol vagy egyben adták el egy kofának, vagy kimérve árusította a család egyik felnőtt tagja. Ilyenkor hazafelé megvették azt az árut, ami nem termett meg a saját kertjükben.

A nagyobb gyerekeknek volt még a feladatuk a kisebb testvérre vigyázni, amíg a szülők dolgoztak. De azért volt szabadidejük is, amikor játszhattak, ilyenkor az utcabeli gyerekekkel labdáztak, vagy bebarangolták a környéket. Eljutottak a kiserdőbe, ahol most már házak állnak, vagy a Mátyás-dombra.

A Kacsaúsztató helyén ma a Széchenyi parkot találjuk, kacsák nélkül, kerítéssel, focikapuval és játszótérrel. A kacsák egykor a lovaskocsikkal osztoztak a patak vizén, a fényképen jól kivehető a nyom, ahol kerékmosás céljából a vízbe lehetett hajtani.

Amikor nagyon meleg volt, bizony megmártóztak a Kacsaúsztatóban, és nem biztos, hogy tisztábban jöttek ki belőle, mint ahogy bementek…

De leggyakrabban kiraktak egy fateknőt az udvarra tele vízzel, azt a nap felmelegítette, és ebben fürödhettek a gyerekek.

Volt alkalmuk új barátságokat is kötni azokkal a gyerekekkel, akik Pestről jöttek Solymárra a nyári szünidőben a jó vidéki levegőn játszani, finom, friss zöldségből készült ételeket enni. A zamatos gyümölcsöt a fára mászva lehetett enni.

A nyári hónapokban gyakran mentek a solymári családok zarándokolni, például pünkösd hétfőjén a pilisvörösvári erdei kápolnához, melyet a 14 segítő szent nevére szenteltek fel…

…vagy Máriaremetére Szentháromság vasárnapján, és Csobánkára a Szentkúthoz, ami az erdőben található, ez mindig Sarlós Boldogasszony napján volt. Voltak, akik gyalog mentek, voltak, akik szekérrel, a gyerekeknek így is, úgy is nagy élmény volt, főleg hogy ilyenkor kaptak vásárfiát is.

Elischné Draxler Erzsébet A fotók a szerző archívumából valók

(A cikk az eredeti forrásból, a www.solymaronline.hu weblapról származik, a szerző engedélyével másodközlésként.)

#sváb

© 2009-2019 

SZEPSOLYMAR.HU

SZEPSOLYMAR-LAB.COM