- Elischné Draxler Erzsébet
Hogyan takarékoskodtak nagyszüleink? 3. rész
Eleink tavasztól őszig folyamatosan jártak piacra, a konyhakertből és a gyümölcsösből bőségesen jutott eladásra is. Különösen a híres solymári politúr cseresznyének volt nagy keletje. Egy háziasszonynak a háztartás vezetése, a gyermekek nevelése mellett még a konyhakertben és a gyümölcsöskertben végzendő munkák is a feladatai közé tartoztak. Csakúgy, mint a zöldségek télre való eltevése, a befőzés, a lekvárok készítése, káposzta savanyítása, vagy savanyúságok eltevése. Csak annyit tároltak amennyire a családnak szüksége volt a többit vitték a piacra eladni. Ha összegyűlt több tojás, azokat is, ugyanúgy, mint a vajat, túrót.
A kerti virágból szép csokrokat készítettek, akárcsak a petrezselyemből és a zeller zöldjéből, mert azok is kelendőek voltak a városban. A gyümölcsöt, és zöldséget gondosan átválogatták, mert csak a szépeket szánták eladásra. A gyümölccsel teli kosarat előző nap egy fehér vászonkendővel kötötték le és a hűvös pincébe tették. Másnap, kora reggel egy nagy erős kendővel aztán a hátukra vették, amihez elölről is kötöttek egy teli kosarat. Ha még több áru volt, akkor még a két kezükben is cipeltek egyet-egyet. Így mentek a vasútállomásra, majd vonattal az újpesti piacra. Ha sietni kellett haza, akkor egyben eladták egy kofának, ha nem, akkor maguk álltak oda kimérni. A híres solymári politúr cseresznyét például igen kedvelték a vásárlók, mert finom volt, és nagyon alkalmas a befőzésre.
A gyermekek mindig izgatottan várták haza az édesanyjukat, nagymamájukat, mert az asszonyok ilyenkor olyan vásárfiát hoztak a piacról, ami itthon nem volt kapható.
