Újságcikk 149 évvel ezelőttről!

July 11, 2012

Vasárnapi újság - 14-ik szám.
Tizedik évi folyam.
Pest, április 5-én 1863.
 

A solmári templom.

Buda regényes hegyvidékén a Vörösvár felé vezető országúttól balra, Ó-Budától két órányira fekszik Solmár német falu, magas hegyektől környezett kies helyen, mintegy 1300 r. kath. lakossal.

 

Már a régi időben is nevezetes hely volt ez, és gyakran látogatták meg hajdan e vidéket Budán lakó magyar királyaink és főuraink, nem ugyan vallásos czélból, — nem bucsut járni jöttek ide, mint a miről az jelenleg hires, — hanem, ha az országos gondoktól menekedhettek, itt találták fel kedves időtöltésüket a vadászatban, miután a regényes vidék rengeteg erdei mindenféle vadban bővelkedtek. Igy Mátyás királyunknak is kedvencz mulató és vadászó helye volt ez, s az Oláh Miklós által leirt Nyéki, kővel keritett királyi vadaskert, egész eddig terjedt vala.

 

Emlitik még, hogy itt vár is volt valaha, azonban ennek mai nap már semmi nyomaira sem akadunk; és hihetőleg, ha valami várféle létezett is itt, az nem lehetett egyéb, mint vadász-kastély, a hol aztán a magas vendégek a nap fáradalmait kipihenhették, és vigan lakomázhattak. Ezt látszik bizonyítani ama kerek domb is, mely a falutól keletre, egy kis hegyi patak mellett emelkedik. s alakjából itélve, inkább mesterségesen van összehordva, mint természettől igy alkotva. Egyedül ez lehet azon hely itt, a hol az emlitett várkastély állhatott, bővebb kutatás a helyszinén talán nyomára is vezethetne?

Napjainkban Solmár, a képünkön látható szép templomról és hires búcsúról nevezetes, melyek a Boldogságos szűz Máriának itt levő csodálatos képéhez évenkint tartatni szoktak.

 

E búcsujárások, s illetőleg a főoltáron látható kegyelemkép eredetét ugy adjuk elő a ; hagyomány szerint, a mint azt a jelenlegi solmári plébános Glazer József ur előadása után hiven közölhetjük : "A főoltár kegyelemképéről ezek olvashatók az egyházmegyei levéltárban a canonszerü látogatás alkalmával feljegyzett hiteles adatokból. — Az 1773-ik évben, midőn a döghalál Budapesten és a vidéken iszonyuan dühöngött, Maurer József nevü Budaujlak (Neustift) — külvárosi polgár, teljes bizalommal folyamodott a Boldogasszony képe előtt a könyörülő Istenhez. — És ime! sikeres volt a bizodalom, mert oly kegyelmet nyert Maurer József, hogy miután minden szomszédját elragadta a döghalál, ő egész háznépével együtt életben maradt, miért háladatos érzelemtől áthatva, kápolnát épittetett Solmáron, és azon szent képet kitétette abban, mely előtt buzgó imáit oly sikeresen küldte az egek urához; hozzá azonban nemcsak a helybeliek, hanem még távolabbról is jöttek a hivek, sőt még a szomszéd nem egyesült görögök is nagy számmal kezdtek ide zarándokolni. Nyertek is vigasztalást és segedelmet, a mint az ajándékozott becses emlékjelek időnkint hirdették, és most is bizonyitják."

Eddig szól az idézett kútfő e búcsujáró hely eredetéről.

 

A nevezett Maurer József budaujlaki polgár által épitett kápolna a falu alsó végén a völgyben épült, s napról napra híresebbé és látogatottabbá vált, ugy hogy nehány év mulva már kicsiny volt, a számos hivőket és ájtatos zarándokokat befogadni.

E szükségtől indíttatva, tiz év mulva 1783- ban akkori földesur kesselekői Majthényi Károly kir. udv. tanácsos és a hétszemélyes tábla birája, s neje, született Beleznay grófhölgy, bőkezűségéből épittetett a jelenlegi tágas és szép parochiális templom a helység tulsó végén, mely egyszersmind legmagasabb pontja annak, s így száraz és tűzveszélytől ment hely is egyuttal. — 1797-ik évben készült el csinos tornya puchói Marczibányi István bőkezüsége által; kúpja az akkori község, és keresztje Gebhardt Ferencz kereskedő vallási buzgalmának köszönhető. Szentélye nyugatra, tornya kelet felé tekint, s környéke terebélyes fákkal van beárnyalva. — 1792-ik évben

készíttetett az orgona; Vorberger Mátyás polgári orgona-művésztől vétetett 620 forintért a templom pénztárából. — 1793-ik évben pedig az orgona külső készülete, czifrázatai megaranyoztattak, szintén a templom pénztára költségére 115 forintért.

A főoltáron kivül, melyet a már többször emlitett Boldogságos szűz csodálatos képe ékít, még két oltár van e jeles szentegyházban, melyek közöl az első, — jobb oldalt, — a szenvedő Jézust ábrázolja, a másik baloldali mellékoltárnak képe pedig keresztelő szent Jánost, mely müvészitekintetben valamennyit felülmulja, s akép alján látható feliratból olvassuk, hogy "Volfgangus Kopp" nevü bécsi müvész festette 1782- ben 8 az 1836-ki kholera idejében ajándékozta egy ó-budai polgár.

 

Ez oltár jobboldalától nem messze a falban egy régi kőtábla látható, melyen német nyelven, régi német betükkel e szavak vannak bevésve : "Förchte Gott, Thue Eecht, Scheue Niemand." alatta "Koller sculp. Anno 1246." emellett jobbra "1. 46." számok. = (Féljed az Istent, tégy jót, senkitől se tarts!) Azonban alig hihető, hogy ez oly régi volna, mint a milyennek az alatta levő évszám mutatja.

 

A templom sirboltjában nyugszanak a fenn emlitett ájtatos alapitók hült tetemei. Ennek emlékét látni a főoltártól jobbra a sanctuarium oldalfalába illesztett s legfelül a Majthényi család czimerével ékitett vörös márványkő-táblán. A latin betükkel bevésett emlékirat igy hangzik; legfelül: "D. M. S." (vagyis : Dcdicavit Marito Suo.) alatta : "Siste viator. Jacetsubhoc marmore Cxrolus Majthényi de Kesseleökeö, Antiquitate generis, et Glória Majorum Illustris, at Religione in Deum Fide, in Principem pietate, in Pátriám suaque virtute longe Hlustrior, Varus muneribus Egregie Fundus, Septemvir. Plurium Liberorum Pater. Occasum vitae adtigit Budae A. C. MDCCXC aet. LXXII. Cujus Memoria ut aliqua exstaret, Hoc Monumentum Provinciáé Pilisiensis, vico Solmár Moesta Conjux, lugentesque filil, Grati Animi Caussa Poss. Anno MDCCXCI1I. Abi viator! Cineribusque tanti viri bene precare."

 

A templom jobb oldalához ragasztott sekrestye épülete, mint képünkön is látható, emeletes, melynek alsó részében a templomi ruhák s egyéb kellékek, szóvaj, a sekrestye van, felső emeletébe pedig csigalépcső vezet, hol hajdan az itt lakó alapitó földes uraság családja számára kényelmes padok s imazsámolyok voltak, s innen a szentélybe szolgáló üveg ablakon át hallgatták a sz. misét. Most azonban ez elhagyót állapotban van, valamint a templomtól nem messze levő urasági kastély is.

 

A torony alatti főbejárat kettős ajtaja felett vörös márvány táblán e szavak olvashatók :"Ingredimini Portás has, et adorate Dominum Coeli et Terrae." A tornyában levő három harangja közöl legrégibb a legkisebb s ez hihetőleg még a régi kis kápolnából hozatott át, a középső 1803-ból való, a legnagyobbat pedig 1855- ben öntették a solmári hivek Jungbauer pesti harangöntőnél. Jelenlegi kegyurai : gróf Karácsonyi Guido ur, ki a mellett, hogy a tűzveszély által károsult sölmáriak számára mult évben 500 ft. könyöradományt nyujtott, ugy e templom kijavítására is 100 ftot ajándékozott.

 

Ezenfelül Huszár Sándor közbirtokos, és Walther Béla özvegye, született Kállay örököse, kik mindnyájan tehetségükhöz mérve a solmári károsultakat felsegíteni kegyeskedtek.

Végre el nem szabad felednünk, hogy ugyanez alkalomból a pesti takarékpénztár is a károsultaknak nemcsak nevezetes összeget kölcsönzött, hanem a legszorongatottabbak között 300 frtot ki ia osztatott.

 

Mint látjuk, e templom Budapest közel vidékén napjainkban a nevezetesebbek, legalább a látogatottabbak közé tartozik, ámbár sem régiség, sem épitészeti jelesség tekintetében első rangot nem foglal el. Hírnevét a népes bucsujárásoknak s vidéke kedvező helyzetének köszönheti leginkább, s mint ilyen megérdemli, hogy egyéb e tárgyu ismertetéseink sorában e lapok hasábjain szintén helyet foglaljon.

 

Zombory Gusztáv*

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

Vezércikk:

Holnapután - jövőteóriák 10 éve

November 7, 2019

1/10
Please reload

Legújabb blogbejegyzés:

October 17, 2019

September 10, 2019