Megszépült dűlőnevek Solymáron

January 10, 2013

Községünk egyes településrészeit különböző néven ismerjük, melyeket zömmel földrajzi, mezőgazdasági, történelmi vagy valamilyen más, az adott helyhez fűződő népi szófordulattal illettek. A solymári dűlőneveket 1946-ban magyarosították, de némelyik még ma is használatban van eredeti német formájában, mint például a Hutweide (Legelő), és a Krautgarten (Káposztáskertek). Aki azt gondolná, hogy e két névvel bezárult a régi helynevek tárháza, nagyon téved. A község szájhagyományában minimális szinten továbbra is él a település részeinek dűlők szerinti felosztása. E nevek használata és sorsa párhuzamosan a solymári mezőgazdasági tevékenység visszaszorulásával, és a német tájnyelv használatának elhagyásával erejét vesztette. A mezőgazdasági parcellák nagyrészt beépültek, az eredeti nevek közül csak a markánsabbak, a terület meghatározására legalkalmasabb elnevezések élték túl az elmúlt időket.

 

Cikkünkben felidézzük a régi dűlők neveit a fent említett két, ma is meglévő helynév mellett, és kísérletet teszünk a szépkorba ért helynevek elnevezésének rövid magyarázatára. Mindehhez két, a XIX. században íródott hivatalos dokumentum lesz a segítségünkre, melyek megőrizték a Hutweide és Krautgarten "testvéreinek" nevét. Népes családról beszélhetünk, ugyanis a dokumentumok alapos vizsgálatával kiderül, hogy a szabadságharc idejét követően Solymáron 39 hivatalosan nyilvántartott dűlő, vagy településrész létezett, mindegyik sajátos névvel ellátva. Ezek később további dűlőnevekre illetve egyedi elnevezésekre is tagozódtak, amelyek megemlítésétől most eltekintünk. Érdekesség, hogy éppen a "Hutweide"-t nem jegyezték dűlőként egészen 1885-ig, ekkortól már szerepel a kataszteri térképeken.

 

A jobb érthetőség kedvéért alább közöljük ezen felosztás rávetítését a mai Solymár térképére, így az olvasó megtudhatja (lakjon a község bármely részén is), hogy milyen, egykor hivatalosan elnevezett településrészen él, mit jelentett az a föld a régi embereknek, és azt, hogy vajon miért is kaphatta az a terület éppen azt a nevet. Jelen cikkünket inkább kiegészítésnek szánjuk azokhoz a már meglévő, e témával foglalkozó helytörténeti publikációkhoz, melyeket jeles helytörténész elődeink jelentettek meg. A vájtszeműeknek azonban a közölt térképen lévő információk érdekes újdonságokkal szolgálhatnak. A szépkorba ért nevek életkorát jól jelzi, hogy nagy részükre a ma élő legidősebb solymáriak is csak töredékesen emlékeznek. A 39 dűlőnevet most eredeti írásmódjuk szerint közöljük.

 

 

Ortsried:

magyar megfelelője: "belterület". A község ezen része a XIX. században azt a lakott településrészt jelentette, amelynek határait északról a mai Pilisvörösvári utca, délről a Hősök utca, keletről a Rákóczi utca, nyugatról a Mátyás király utca jelentette. Az Ortsrieden belül további számos más helységnév elnevezése létezett.

 

Georgi Berg:

magyar megfelelője: "György-hegy". Az elnevezés pontos eredetére jelenleg nincs információnk, a területet már a szabadságharc idején is így hívták. Nagyrészt szántóként használták, azonban érdekesség, hogy egy korabeli forrásban egy tavacskát is leírnak a hegy tetején, ennek pontos kiterjedését és elhelyezkedését ma már nem lehet meghatározni.

 

Schlossberg:

magyar megfelelője: "Várhegy". Az 1700-as évek elején beérkező sváb telepesek e területről hordták el a középkori vár romjait, melyből felépítették az akkori község első telepesházait. A dűlőt sokáig legelőként használták, de a nevének köszönhetően megmaradt az egykori vár emléke a köztudatban is.

 

Müllberg - Hirschberg Wald:

magyar megfelelője: "Malom-hegyi - Szarvas-hegyi erdő". Az akkori községtől délre lévő erdős területen egykor jelentős számban éltek szarvasok, innen az elnevezés. A "Müllberg" elnevezés az egykori vízimalom létezésére utal, amit visszaemlékezések és más dokumentumok is alátámasztanak.

 

Hirschberg-Weingarten:

magyar megfelelője: "Szarvas-hegyi szőlőkertes". A fent említett erdő egy kis szegletében szőlőt termesztettek a nagy filoxérajárványig.

 

Grosstheilungs Wald:

magyar megfelelője: "Nagyobbrész erdő". A solymári földesurak birtokába tartozó erdős terület volt. 1854-ben a Majthényi (Madách), Kállay, valamint nagyrészt a Karátsonyi család birtokában volt több, nagykiterjedésű solymári (zömmel erdős) terület.

 

Waldäcker: magyar megfelelője:

"Erdei dűlő". A Szarvas-hegy mellett elterülő, hosszúkás földterület. Az erdőhöz való közeli fekvéséről kapta nevét, akkoriban szántóként illetve legelőként használták.

 

Neuäcker:

magyar megfelelője "Újdűlő". A ma már Budapesthez tartozó egykori Rozália-téglagyár melletti földterület. Legelőként és szántóként használták.

 

Grosstheilungs äcker:

magyar megfelelője: "Nagyobbrész dűlő". A szabadságharc idején szántóként használták.

 

Weingarthöhe:

magyar megfelelője: "Szőlőskerti-magaslat". A XIX. századi Solymáron nagy mennyiségben termesztettek szőlőt, egészen a század végén bekövetkezett filoxérajárványig. A terület neve arra utal, hogy itt nevelhették a legnagyobb mennyiségben a szőlőt. Egy későbbi forrásban már legelőként szerepel az egész terület.

 

Breinwiesen - Dornstaundn:

magyar megfelelője: "Csalános-vadrózsa dűlő". Olyan terület lehetett egykor, melyet sokáig nem műveltek, így különböző gyomnövények és cserjék, vadrózsák lepték el. A XIX. században ugyan szántóként jegyezték, de például 1946-ban, a dűlőnevek magyarosításakor is "Csipkés-dülő" néven szerepelt.

 

Dammäcker - Freygrund:

magyar megfelelője: "Gátdűlő-Szabadföldek". Ezen a területen a középkori halastó (Waghto) egykori gátjának maradványai álltak. Nevében így megőrizte annak emlékét. Ettől keletre a "Szabadföldek" elnevezésű mezőt szántónak használták.

 

Postwegwiesen:

magyar megfelelője: "Postaúti mező". 1946-ban a "Posta rét" nevet kapta a terület, ami a 10-es számú főúttól északra eső szántót és rétet jelölte.

 

Postweg:

magyar megfelelője: "Postaút". Az egykor Budát Béccsel összekötő postaútról kapta nevét.

 

Rohrwiesen:

magyar megfelelője: "Nádasrét". A vasútállomástól északra eső, mélyen fekvő terület (a ma is jól ismert nádas) vélhetően az egykori "Waghtó" halastó természetes maradványa.

 

Unterlager:

magyar megfelelője: "Alsó tábor". Korábbi helytörténeti forrásokban "Alsóföldek" néven jegyezték, de egyre többen vélik úgy, hogy talán Buda visszafoglalásához köthető e dűlő elnevezése. Ferdinánd csapatai Buda ostroma előtt a környéken vertek tábort, így Solymáron is állomásozhatott néhány különítmény. Ha figyelembe vesszük, hogy a község dűlőnevei más középkori mozzanatot is rögzítettek (Schlossberg, Dammäcker), jogosnak tűnhet ez a feltételezés, amit az is alátámaszt, hogy a gyakori "wiesen" helyett "lager" szó szerepel a dűlő nevében. A XIX. század közepén szántóként jegyezték a területet.

 

Krautgarten:

magyar megfelelője: "Káposztáskert". A ma is használatos dűlőnevünk a jelentősnek mondható káposztatermesztésről kapta nevét.

 

Trettplatz - Achwaldläcker:

magyar megfelelője: "Szérűskert-Hátsóerdőcske". Ezen a területen csépeltek, innen az elnevezés. A helynév második szava feltételezésünk szerint az "achtern" (=hátsó) és a "Waldl" (=erdőcske) szavakból olvadhatott össze, utalva arra, hogy a szérűskert közelében egykor egy kisebb erdőség húzódhatott, mely az akkori falutól valóban félreeső távolságban helyezkedett el.

 

Neu - Grünbaumwiese:

magyar megfelelője: "Új-, Zöldfa-rét". A terület feltételezhetően fűzfákról kapta nevét.

 

Wirtshäusläcker:

magyar megfelelője: "Kocsmácska dűlő". Pilisvörösvár és Solymár között, eddig tisztázatlan helyen állt egykor a "Zöldfa kocsma". Vélhetően ennek emlékét őrizte meg a dűlő neve, ami arra utal, hogy közkedvelt hely lehetett mindkét település számára.

 

Blutiberg:

magyar megfelelője a hagyomány szerint: "Kopaszhegy", a "plut" (=kopasz) sváb szóból. Az egykori legelő és szántó neve valószínűleg a Szélhegy és környékére utal, de vannak, akik úgy vélik, hogy "Blutberg" (=Vérhegy) az elnevezés eredeti formája. Ez esetben a név talán egy nagyobb törökkori csatára utalhat.

 

Alt Calvarienberg:

magyar megfelelője: "Öreg Kálváriahegy". A XIX. század derekán szőlőskertként, bányaként, szántóként, és legelőként is használt területen valószínűleg a falu első kálváriája állhatott. Az 1970-es években középkori sírokat is találtak itt; akkori funkciója nem ismert.

 

Sand Weingarten:

magyar megfelelője: "Homok szőlőskertek". A homokos talajon termesztett szőlőről kapta nevét.

 

Dierndlberg:

magyar megfelelője: "Lánykahegy". Az egyik legérdekesebb dülőnév, hiszen eredetét valóban csak találgatni lehet. Az osztrák és bajor nyelvterületen honos leányviseletről, a "Dierndl"-ről kaphatta nevét. Főként legelőnek használták a XIX. században.

 

Strittwald:

magyar megfelelője: "Viszályos erdő". Arra a körülményes örökösödési vitára vezethető vissza, ami a XIX. század közepén zajlott a földbirtokos Majthényi család tagjai közt. Solymár erdőségeit is felosztották egymás közt, a hosszantartó viszálykodás emléke így őrződött meg a nagykiterjedésű erdős terület nevében.

 

Fünfklafter:

magyar megfelelője: "Öt-öl". Ezen a területen öt ölnyi széles telkeket mértek ki, mely a terület nevében is rögzült.

 

Kovatserweg:

magyar megfelelője: "Kovácsi út". A Nagykovácsiba vezető útról kapta nevét.

 

Neuwälder Gärten:

magyar megfelelője: "Újvilági kertek". A falu déli része akkoriban alakult ki a mai Hősök utca végétől a Mátyás király utcáig terjedő területen. Ezt a dűlőt ezért nemes egyszerűséggel újvilági kerteknek nevezték el, melyet a Hősök utca előző neve a "Neuweltgosn" (Újvilág utca) is megőrzött. Zömmel szőlőt termesztettek rajta.

 

Neuwälderhausgarten:

magyar megfelelője: "Újvilági házikertek". Eredete lényegében megegyezik a fent említett dűlőnévvel.

 

Kapellenhut:

magyar megfelelője: "Kápolnarét". Az Anna-kápolna környékén lévő földterületet jelölte. Érdekesség, hogy az elnevezésből az következik, hogy a kápolna már létezhetett a XIX. század közepén is, habár az Anna kápolna boltívén csak 1884-es dátum szerepel.

 

Kapellenhutfeld:

magyar megfelelője: "Kápolnaréti földek". A mai Templom tértől délre húzódó területet nevezték így, ahol szőlőt termesztettek. Nem tévesztendő össze az Anna-kápolnai földekkel. Az elnevezés összefüggésben állhat az ezen a területen állt egykori kápolnákkal, amelyek stációkként funkcionáltak a húsvéti liturgiához. A Kálvária neve megőrződött a mai Kálvária utca nevében is.

 

Oeden:

magyar megfelelője: "Kopár". A név a terület felső részén lévő kopár, kiirtott részre utal. A század derekán erdőség volt itt.

 

Runderhügel - Wenderberg:

magyar megfelelője: "Kerekdomb - Forgóhegy". Mai nevén "Kerekhegy" településrész. Az egykor erdős terület elnevezése (a faluközponttól nézve) íves, kerek formájára utal.

 

Abgebrantsbergl:

magyar megfelelője: "Leégett hegyecske". A szántóként és legelőként használt terület valószínűleg egy nagyobb tűzeset, vagy rendszeres tarlóégetés kapcsán kaphatta nevét.

 

Kakukberg:

magyar megfelelője: "Kakukkhegy". Teljesen megegyezik a ma is ismert településrész nevével.

 

Altesgebirg:

magyar megfelelője: "Öreghegység". A Kerekhegy és a Rózsika utca által határolt területet nevezték így. Sóderbányák is voltak itt, lejtős részein szőlőt termeltek.

 

Wiesl:

magyar megfelelője: "Mezőcske". Írásmódja többféleképpen szerepel a forrásokban (találkoztunk a "Weisel Hutweide" írásmóddal is). A mai Rózsika utca és a Mátyás király utca felső része mellett elterülő területet legelőként és szántóként használták.

 

Hausgarten:

magyar megfelelője: "Házikertek". Tartalmilag azonos a nevével.

 

Aussatz:

magyar megfelelője: "Félreeső". A falu belterületi részéről jól látható a Zsíroshegy és Kerekhegy. Ez azonban a XIX. században még legelő és szőlős volt. A korabeli faluszerkezet szempontjából ez a terület inkább félreesőnek volt mondható, talán ez őrződött meg az itt található dűlők nevében.

 

2013. január

Milbich Tamás

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

Vezércikk:

Holnapután - jövőteóriák 10 éve

November 7, 2019

1/10
Please reload

Legújabb blogbejegyzés:

October 17, 2019

September 10, 2019