Hufnagel Ferenc: A 200 éves kegyhely - magyar

April 25, 2013

Hufnagel Ferenc egykori solymári plébános jubileumi írása "A 200 éves Mária kegyhely: Solymár" címmel.

A 200 éves Mária kegyhely: Solymár

Solymár (Pest-m.:)

Falu a Pilis hegyei között. Önálló nagyköz- 
ség, 3500 lélekkel. Tudom, ha idegen vagy, 
ismeretlen olvasóm, neked ez csak név, mely 
hidegen hagy. Egy falu neve, amilyet akár- 
hányat ismersz e csonka hazában. Magam 
mondom, láthatsz szebbet is, gazdagabbat, 
nagyobbat is ... De bocsáss meg. nekünk, 
akiket ide helyezett a Gondviselés keze, az 
édes otthonunk, a szónak minden szép, min- 
den meleg, szerit jelentésében. Mi valahogy 
összenõttünk ezzel a földdel, amelyen vala- 
mikor a nagy Mátyás király vadászgatott, mí 
belegyökereztünk ezekbe a hegyekbe és völ- 
gyekbe, amelyeken az Igazságosnak solymait 
nevelték és tanitották. Ahol évszázadokkal 
ezelõtt fejedelmi vendégek falkákkal és soly- 
márokkal rótták az erdõt, ott apáink vérrel 
és verítékkel termékenyitették a földet és 
tették számunkra lakhatóvá e tájt. Azért 
olyan szent nekünk e föld és kedves a falunk. 
Itt élnünk-halnunk kell, mert levegőnk nagy 
történelmi tradiciókkal van tele, földünk pe- 
dig szorgos kezek munkájától termékeny.

 

4

Megértesz ezek után, Testvér! Ugy-e meg- 
érted,amikor azt mondom, hogy mi egyek 
vagyunk ezzel a földdel, osztozunk buj ával- 
bajával? Vele szomorkodunk, amikor õsszel 
köd üli meg a Hármashatár-hegyet, mikor 
áthatolhatatlan sürüség fedi el a "Szószé- 
ket", azt a sziklát, amely a Csucshegy olda- 
láról ugy mered le a mélybe, mintha a mese- 
beli óriásoknak onnan prédikált volna le a 
papjuk. Vele örülünk, mikor májusban 
zöldbe öltözik az erdõ ott fenn a hegyen, a 
lankáson pedig az ember plántálta ezer és 
ezer cseresznyefa virágzik s mint óriási 
menyasszonycsokor kelleti magát. Megérted, 
ugy-e?

Most jubilálunk. Kétszáz éves jubileumát 
üljük templomunknak S ha igaz, hogy min- 
den falunak tükre a temploma, ugy Solymár- 
nak e téren nincs mit szégyenkeznie.

Barokstilü temploma a XVIII. századból s 
a körülötte elterülõ templomtér disze a falu- 
nak. Mint bucsujáró kegyhely épült Majthé- 
nyi Károly septemvir bõkezüségébõl s egy- 
kor azon környék lelki épülésére szolgált. Lá- 
togatta is Leányvártol Szentendréig minden 
fal u hivõserege. Eredete visszanyulik az 
1733, évi koleraesztendőbe, amikor is Mau- 
rel' József Budapest-Ujlaki polgár a betegsé- 
gébõl való szerencsés megmenekülése emlé- 
kére 1734-ben az erdõszélén fogadalomból kis 
kápolnát építtetett s benne a Szüzanya tisz- 
teletére Máriaképet helyezett el. Hogy mi 
minden történt ott, csak a Mindenható a 
megmondhatója, de annyi tény, hogya hivõk 
mindig nagyobb számmal látogattak a kis 
erdõszéli kápolnát, ahogy "a solymári Szüz- 
máriához" még ma is jönnek Gyöngyösrõl

5

 

bucsusok. A feledés fátyolát nehéz volna ma 
már minden évben fellebbentenünk s a törté- 
nelem pora takarja, hány emberi sziv talált 
az erdei kis kápolnánál vigaszt. De hogy so- 
kan jöttek miudenfelõl a gondterhelt vándo- 
rok, következtetni lehet abból is, hogy a 
templomépitõ földesur, amikor ötven évvel 
késõbb a kápolna helyén önmagának és csa- 
ládjának sirhelyül a mai épületet emeltette, 
már olyan arányokban épitkezett, hogy a 
környéken ma is alig van monumentálisabb 
Istenháza, mint a solymári. Bizonyos, hogy 
nem az itteni jobbágyai számára gondosko- 
dott, hiszen nekik megvolt kis templomuk a 
temetõben s a falu olyan kicsiny volt még, 
hogy ezt a nagy templomot meg sem tölt- 
hétte. Sõt bizonyos az is, hogy az akkori plé- 
bánosok csak vasárnap és bucsujáráskor 
mentek fel a nagy templomba; hétköznap a 
Pap-utcában, a kerti kis kápolnában folyt az 
istentisztelet. Az egész faJu nem volt nagyobb, 
mint a mai Pacsirta-utca, Vitéz-köz és a Má- 
tyás király-utca eleje. Megvolt az uradalmi 
major és pince, az iskola (a mai Pappert-ház 
helyén), a plébánia (8 mai Haller kisbiróház 
és szomszédjai) és ezek köré csoportosulva 14 
kisgazda telepes házai, meg az uradalmi cse- 
lédség lakásai. Az egész falu a "Törökkut" 
környékére (a Freistadt) szoritkozott s az 
ottan folyó patak mentén helyezkedett el. A 
kis falu felett pedig jó negyedórányira nyu- 
gati irányban állott, évszázados hársfáktol 
körülvéve egy tágasabb platón a kegytam- 
plom. A még ma is élõ, a Szüzanya házát di- 
szitõ és oltalmazó néhány hárs sejteni en- 
gedi, rnilyen lehetett ez a vidék s nem kell 
hozzá nagy fantázia: ha az ember egy ne-

6

gyedórányira. a Piliszentiváni-uton, megáll 
és visszapillant, megérzi, hogyan hangoihatta 
és emelhette Teremtõjéhez a megtölt lelke- 
ket, amit itt Isten és ember együtt alkotott 
- a természet szépsége és a nagy templom 
monumentalitása. S amit benne elhelyezett! 
Isten az õ egyszülött Fiát, a mi Urunk Jézus 
Krisztust, az Oltáriszentségben, az ember, az 
épittetõ fõur, pedig csupa mübecsü kegytar- 
gyat. A régi fafaragással és aranyos angya- 
lokkal ékes fõoltárt, a XVII. századbeli kézi- 
faragásu szószék et, a sekrestye berakásos, 5 
ajtós szekrényét, a Falkoneri 1792-ben fes- 
tette nagy oltárképet. Mindegyik egyedül is 
disze volna bármelyik falusi templomnak, itt 
együttesen pedig fennen hirdetik már 150 
éve az alapitó bőkezüségét és kegyes jóvoltát. 
a legtöbbje az akkoriban feloszlatott kiscelli 
(Óbuda felett), vagy a máriamakki trinitá- 
rius zárdának volt tulajdona; onnan került 
ide, hogy tovább szolgálja a nemes célt, Is- 
ten dicsõségét s a lelkek épülését. - Ugy lát- 
szik, a kegyes alapitó elég müértõ is volt, 
még elég vallásos is hozzá, hogy meg akarta 
óvni ezeket a kincseket az elkallódástól is, 
meg a profanizációtól is. Mi hálásak vagyunk 
neki, mert ha az egyszerü népünk nem is tud 
mást mondani, minthogy szép, nem egy hoz- 
záértõ mübecslõ áradozva magyarázta már 
nekem egy-egy kis darabnak a müvészi érté- 
két és becsét. Hogy csak egyet emlitsek: 
évekkel ezelõtt egy idõsebb ur jött hozzám 
szentmise után a templomajtóban. Turistá- 
nak néztem, mert hiszen ilyen is be-benéz a 
templomunkba s nem is figyeltem a nevére, 
amikor bemutatkozott. Megkérdi: "Szabad-e 
felmenni a padlásra is?" Felkisértem, hadd

7

lássam, mit keres a sötét, poros padláson. 
Amint felérünk a hosszu lépcsõsor utolsó fo- 
kára, az én turistám csak felkiált: "Jaj, be 
szép !" "No, mi a szép?" - kérdem én. - 
"Nem látja, milyen szép?" - "Nem én! En 
csak annyit látok, hogy ez poros templom- 
padlás. EI sem tudom képzelni, hogy itt is le- 
het valami szép, a sötét templompadláson". 
- "Pedig ez igazán szép, tipikus Mária Te- 
rézia korabeli tetõszék" - igy világosit fel 
Möller müegyetemi tanár, mert ó volt az én 
turistám. Azóta tudom, hogya templompad- 
Iásunk is szép, nem is szólva arról, hogy mí- 
Iyen szépnek látom én azóta a 4 nagy kupo- 
lát, amelynek miridegyike más-más méretü, 
ele egyformán kosárformáju, egymással cso- 
dálatosan harmonizáló.

Mert a jubileumra a jó hivek adományai- 
ból restauráltuk és ujra festettük az egész 
templomot. Az egyháztanács határozatából a 
jó tagok végigjárták az egész falut, bekopog- 
tattak minden házba s a község apraja- 
nagyja összesegitett, mindenki meghozta a 
maga áldozatát. A jó szivek megindultak s 
az erszények megnyiltak; amit nem tudtak 
a férfiak összegyüjteni, azt a belsõ aranyo- 
zásra meghozták a nõk. Egyesek fuvart, 
munkát és anyagot ajánlottak fel, a buda- 
pestvidéki köszénbánya az állványfát köl- 
csönözte, mások ingyen adtak élelmet és szál- 
lást hét hétre a munkásoknak. Az eredmény:

Lohr Ferenc festórnüvész-tanár készitette 
templomunkat, a fõoltár felett megnyitotta 
az eget, ahol 72 angyal között megjelentette 
az áldó Mindenhatót. A kupolákon a Szüz- 
anya monogrammja, az Istenanya mennybe- 
vitele és a Patrona Hungariae borit ja az

8

eget. Mind a négy kép, épugy mint a barokk

ornamentika, méltó a müvész országos nevé-

hez és disze a Szüzanya solymári kegyhelyé-

nek. Az oltárt is képeket legenyei Pintér

László festő restaurálta, az öszes aranyo-

zást Nagy Ferenc aranyozómester, a szobro-

kat vitéz Máriahegyi csinálta, a szószéket és

sekrestye betétes szekrényét Tessényi Vil-

mos müasztalos ujitotta fel. Ugy ők, mint se-

gédmunkásaik, munkájuk javát adták, hogy

a jubileum méltó legyen a 200 esztendőhöz.

Mindenki érezte, hogy a Szüzanyához csak a

legszebb lehet méltó!

Legyen hát az egész hála Solymár Patro-

nájának, legyen hüségigérete a hiveknek és

legyen záloga, hogy amint Mária közbejá-

rásával segitett, ugy segiteni is fog minden-

kor.

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

Vezércikk:

Holnapután - jövőteóriák 10 éve

November 7, 2019

1/10
Please reload

Legújabb blogbejegyzés:

October 17, 2019

September 10, 2019