140 éve született az első világháborús évek solymári "polgármestere"

January 30, 2016

 

 

Nem marad kerek születési évforduló nélkül a solymári helytörténet ezen a hétvégén sem: 140 évvel ezelőtt, 1876. január 31-én született John György, aki az első világháború évei alatt alighanem végig tagja volt a solymári elöljáróságnak, bíróként vagy törvénybíróként. Róla a ma élő leszármazottak sajnos már keveset tudnak, hiszen fiatalon halt meg, a Tanácsköztársaság évében, de az elérhető információkat róla is igyekeztünk összegyűjteni. 

 

Milbich, Taller és John: hagyományosan ezek a vezetéknevek számítanak a leggyakoribbaknak a solymári németség körében, nem sok olyan helyi sváb származású ember lehet, akinek a közeli rokonságában ne bukkanna fel e három név egyike. Mostani történetünk hőse is e gyakori családnevek egyikét viselte - árulkodik a név akkori gyakoriságáról, hogy születése idején apjának, John Józsefnek két teljesen azonos nevű, családalapító korú névrokona is élt a faluban -, de sűrűn akadtak a családban Tallerek is: e nevet viselte például az édesanyja, Taller Anna, anyai nagymamája, sőt később a felesége és egyik veje is. [Egyik nászasszonya pedig Milbich volt.]

 

John György a házaspár második gyerekeként és első fiaként született 1876. január utolsó napján, testvérei közül rajta kívül még hét évvel fiatalabb öccse, John József vált a faluban jelentősebb személyiséggé. József amellett, hogy földműves volt, fuvarozással foglalkozott, s a hagyomány szerint az ő nevéhez fűződik az 1970-es években lebontott Szent Rókus-kápolna, valamint a 10-es út mellett álló, pár éve szépen felújított Szent Flórián-kápolna építtetése is. Ha már szóba hoztuk a személyét, nem maradhat említés nélkül, hogy neki is kerek évfordulója van a héten: január 29-én, pénteken volt a halálának hetvenedik évfordulója.

 

De térjünk vissza Györgyhöz, hiszen a mai történetnek ő a főszereplője, a január 29-i dátum pedig az ő vonatkozásában is jelentős: két nappal a huszadik születésnapja előtt, 1896-ban ezen a napon kötött házasságot "Stipani" Taller Magdával, az első solymári rózsalány, Taller Borbála, a Templom téri keresztet állíttató Taller András és a 95 évet megélt Taller Mátyás szatócs legkisebb húgával. A jómódúnak tekinthető családban a következő másfél évtizedben tíz gyerek született - a legidősebb és a legfiatalabb születése között kicsivel több mint 16 év telt el -, de a súlyos betegségek hatásait a jó anyagi körülmények sem tudták kivédeni: a gyerekek közül csak hat érte meg a családalapító kort.

 

Életéről egyébként nem sokat sikerült kiderítenünk, alig többet, mint ami helytörténeti forrásokból - a plébánia Historia Domusának a Solymár Csillaga c. újságban 2000-2001 körül közölt részleteiből, illetve Seres István könyveiből ismert. Valószínűleg már az első világháború kitörése előtti években szerepet vállalt a község vezetésében: Pillmann Márton bírói idejében (1912-15 körül) az úgynevezett törvénybírói feladatkört töltötte be - így szerepel egy 1915-ös keltezésű, a Historia Domusban fennmaradt fényképen is. 1915. december 16-án pedig községi bírói tisztségre kapott kinevezést, és szinte biztos, hogy egészen a háború végéig megszakítás nélkül be is töltötte ezt a posztot.

 

Az elmúlt száz év alatt sok minden megváltozott a magyarországi közigazgatásban, így az említett két funkciót ma már sokaknak magyarázni kell, különösen a törvénybíróét - a községi bírók feladatai ugyanis sokban hasonlítanak a mai polgármesterek teendőire. A törvénybírók tisztsége mára teljesen eltűnt, és hasonló sincs a hazai igazgatásban: az ő feladataik közé tartozott többek között a lakosok közti kisebb súlyú jogviták rendezése, elsimítása, de több olyan teendőjük is volt, ami a mai alpolgármesterekhez tette őket hasonlatossá. A bíró és a törvénybíró, a mindenkori jegyzővel és a községi pénztárossal együtt a négy legfontosabb személyisége volt akkoriban - egészen 1950-ig - a települések világi életének.

 

Úgy tudjuk, John Györgyöt mindkét tisztségben általános és széles körű, szinte osztatlan népszerűség és tisztelet övezte, a háborús nélkülözésekkel sújtott, emberveszteségekkel is megtépázott faluban mindenkinek igyekezett segítséget nyújtani. A háborút követő "őszirózsás forradalom", majd a tanácsköztársaság azonban radikális változást hozott az addig nyugodt, vidéki települések életében is: az új rend nagy hangra éledt hívei az ország számos pontján, így Solymáron is "betámadták" a régi elöljáróság tagjait. John György bírót és Perágovics Márton törvénybírót is visszaélésekkel és az élelmiszerelosztás terén elkövetett korrupciós cselekményekkel gyanúsították meg, ezért félreállították őket.

 

A "félreállítás" módjáról csak sejtéseink lehetnek, figyelembe véve a más településeken történt hasonló intézkedések körülményeit: sok helyütt a kommünárok azonnal kivégezték az elöljáróság tagjait, s olykor másokat is, akikről feltételezték, hogy nem szimpatizálnak az ő rendszerükkel. Bár Solymáron nem maradt fent emléke az ezen időszakhoz köthető, komolyabb fizikai erőszaknak, a megye és az ország távolabbi pontjairól érkező hírek alapján mindketten örülhettek, hogy élve úszták meg a hatalomátvételt. A vád megalapozottságáról mindenesetre sokat elárul, hogy a tanácsköztársaság bukása után rövid időn belül rehabilitálták őket, sőt Perágovics Mártont vissza is helyezték hivatalába.

 

Valószínű, hogy John Györggyel is ez történt volna, ő azonban a visszarendeződést már nem érhette meg: egy júliusi vasárnap - ugyanazon a 20-án, amikor Kun Béla éppen Dorogon agitált általános sztrájkra, Esztergomban pedig a vörös hatalom hívei lerohanták és elfoglalták a prímási palota kertjét - végzetes balesetet szenvedett. A családi szájhagyomány szerint a csobánkai határban próbálta lepányvázni egy alaposan megpakolt szénásszekér rakományát, amikor a feszítőkötél elszakadt, ő maga pedig a földre zuhanva súlyos belső sérüléseket szerzett. Bár beszállították az Üllői úti klinikák egyikébe, az anyakönyvi bejegyzés szerint operáció közben életét vesztette, bélátfúródás következtében. Temetésén némi túlzással az egész falu részt vett, sírja azonban ma már nincs meg.

 

Gyermekei közül az elsőszülött, az 1897-ben született György (Jármai névre magyarosítva) követte apját a közéleti pályán - ő is viselte a törvénybírói címet, de voltak különféle megbízatásai az egyházközségben is -, a másodikként született János tanítónak állt, többek között Pesthidegkúton és Perbálon tevékenykedett. Az ötödikként született Róza (az első lány a családban) egy Taller nevű legénnyel kötött házasságot, akivel később kis kocsmát nyitottak a mai Várhegy Társasház helyén; ők 1946-ban nem úszták meg a kitelepítést. Bernát, aki a mai Polgármesteri Hivatallal szemben lakott a József Attila utcában, bognár lett - ő élt a legtovább a testvérek közül -, őt követve pedig még két lány érte meg a felnőttkort: Magdolna Kurtz Antal géplakatossal, Mária pedig Baumstark János asztalossal alapított családot.

(Hegedűs András)

 

A képen szereplő gyerekek: a hátsó sorban jobbról balra György, János, András [+17 évesen] és Róza, az első sorban szintén jobbról balra Mária, Bernát és Magdolna.  (A kép tulajdonosa Bothné Jármai Rozália és családja.)

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

Vezércikk:

Holnapután - jövőteóriák 10 éve

November 7, 2019

1/10
Please reload

Legújabb blogbejegyzés:

October 17, 2019

September 10, 2019