Posta jött Solymárra a hadifogolytáborból

February 5, 2016

 

 

Nem juthatnak minden napra jelentős évfordulók, de néha egy átlagos hétköznap is érdekes lehet. Akár olyan is, mint a mai péntek, vagy a 99 évvel ezelőtti február ötödike, amikor éppen hétfőre esett ez a dátum. Aznap indult el a posta egy orosz hadifogolytáborból Solymárra azzal a levéllel, ami nemrég került a birtokunkba, és amelynek feladója Baumstark János asztalosmester, népi költő, fordító és amatőr színdarab-rendező volt. ( Kép: apai nagyszülők, dédszülők, gyerekek. Fent középen: Baumstark Jánosné (sz. Milbich Rozália) férje Baumstark János a fronton.) Középen: id. Baumstark János és neje Mireisz Mária. Fiú balra: Milbich András, fiú jobbra: Milbich György. Gyerekek: B. János, Mária, Borbála. Milbich Rozália szülei két szélén: M. Márton és neje Schädler Mária)Baumstark János 1888. június 3-án született Solymáron, azonos nevű, Telkiből ide házasodott apja és a nála egy évvel idősebb Miereisz Mária fiaként; a hatgyerekes családban egyetlen gyerekként érte meg a felnőttkort.

 

Apját követve az asztalos szakmát tanulta ki, de minden érdekelte: hamar kiderült, hogy könnyedén, szívesen és jól ír verseket, irodalmi művek fordítására, kisebb színielőadások rendezésére is vállalkozott, és a közélet is érdekelte. A helytörténeti forrásokból sokszor nem lehet megállapítani, hogy az apjáról, róla, netán azonos nevű fiáról van-e szó, de talán ő lehetett már az is, aki 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején tisztséget vállalt a falu átmeneti irányítását végző községi munkástanácsban. Később, az 1930-as évek elején a képviselő-testület póttagja lett, 1937-ben az újonnan alakuló iparos egylet választmányi tagjának választották meg, az pedig egészen biztos, hogy a legendává nemesült 1932-es német nyelvű solymári Passiónak egyik rendezője és egyik főszereplője is ő maga volt. Ne siessünk azonban még ennyire előre, hiszen még Baumstark János családalapításáról sem esett szó. A kor jellemző solymári házasodási szokásaival ellentétben ő sem farsangkor, hanem nyáron, 1909. július 7-én kötött házasságot - az időpont ugyan nem volt kifejezetten szokatlan, de gyakori sem, a nyári dologidő kellős közepén ritkán tartottak esküvőket abban az időben. A körülmények azonban érthetővé teszik a rendhagyó dátumválasztást: Milbich Rozália - aki öt héttel volt idősebb a vőlegénynél - ekkor már egyhónapos fiát nevelte, és a családok nyilván szerették volna mielőbb semmissé tenni az akkor még bizonyos mértékig szégyenfoltnak számító, egyházjogilag "törvénytelen" születést.

 

Azt nem tudni, hogy miért nem tudott a pár korábban sort keríteni az esküvőre, de biztosan megvolt az oka - ez lehetett akár a vőlegény katonai szolgálat miatti akadályoztatása, akár anyagi vagy más nehézség. A következő években két lány követte az elsőszülött Jánost: 1913-ban, apja születésnapján Borbála, 1914. novemberében pedig Mária. Az első három gyerek mindegyike megérte a családalapító kort: János John György 1915-1918 közti bíró egyik lányát, John Máriát vette feleségül - leszármazottai közül többen még ma is őrzik a Baumstark családnevet -, Borbála Darmstädter János lakatos felesége lett, Mária pedig egy hadiárvához ment hozzá, egyik lányuk a néhány évvel ezelőtt Solymárért kitüntetéssel honorált örökmozgó nyugdíjas, Taller "Tücsi" Róza néni. Baumstark Máriát egyébként könnyű felfedezni a már emlegetett Passióról készült fényképek között is: a rendező 18 éves lányaként nem meglepő, hogy ő kapta Szűz Mária szerepét. A két lány születése után egy időre eltűnik a család a solymári anyakönyvekből, az apát ugyanis, mint húszas évei vége felé járó, hadköteles férfiembert, az első világháború alatt frontszolgálatra vezényelték. Háborús élményeiről nem tudunk biztosat, de az a megsárgult levelezőlap, amely nemrég a kezünkbe jutott, és amely e cikkünk apropóját szolgáltatta, arra látszik utalni, hogy 1917. elején már orosz hadifogságban volt. A Pátria Rt. által gyártott, előrenyomtatott lapot a Budapest, Üllői út 1. szám alatt székelő Hadifoglyokat Gyámolító és Tudósító Hivatal adta ki, magyar, orosz és francia szövegezéssel - ez utóbbit valószínűleg az indokolta, hogy abban az időben a világ postaszolgálatainak egyezményesen használt, közös nyelve a francia volt. 

 

 

A levelezőlap címzés-oldalán természetesen az a postacím kapott nagyobb helyet, ahova a küldeményt kézbesíteni kellett, de egy jóval kisebb rubrikába a hadifogoly beírhatta azt is, hogy ő maga hol raboskodik. Baumstark János lapjáról négy földrajzi név is leolvasható: az Oroszországot jelentő Rusland mellett a Marevka, Kolubovszkij rudnik és az Ekater. gub. rövidítés is. A két előbbit mai földrajzi nyilvántartásokban egyelőre nem tudtuk azonosítani, de az utolsó rövidítés valószínűleg jekatyerinburgi kormányzóságot jelenthet, ami azt valószínűsíti, hogy a fogolytábor valahol az Urálban lehetett, nem kimondottan barátságos, de talán nem is gyilkosan jeges klímájú vidéken. De lássuk most már, mit írt mit írhatott egy hadifogoly a világháború immár negyedik naptári évének kezdetén az otthoniaknak, a szülőfalujától közel háromezer kilométernyi távolságból.

 

A címzéssel és aláírással együtt is alig száz szavas levél "természetesen" németül íródott, az eredeti szöveg után nyersfordításban igyekszünk visszaadni a szöveg tartalmát. (Néhány szó vagy szórészlet már csak nehezen, vagy egyáltalán nem olvasható ki, ezek megfejtéséhez a szövegkörnyezet alapján próbáltunk közelebb jutni, váltakozó sikerrel.) "Liebe Eltern Weib und Kinder. Bin noch ... Wünsche es euch allen. Eine einzige Bitte .... an euch Wen es euch nicht zu beschwärlich ... Mir einmal Geld und ein wenig Zigaretten senden. Sonst nichts das erste Geld habe ich hier erhalten, Liebe Rosalie Habe under kurzer zeit acht Kam von dier erhalten. Was ist mit Vater und Mutter Kinder solln fleisig lernen ind Braf sein Habe auch der Schwägerin Elisabeth ihr Schreiben erhalten die besten Grüsse an sie und Rosibasl. Die 30 Kronen von Namangen hir Erhalten.Seit gegrüsst von EuernSohn Mann und Vater Johann“ "Kedves Szüleim, Feleségem és Gyerekek! Én még mindig ..., maguknak minden jót kívánok. Egyetlen egy kívánságom lenne maguktól, ha nem okozok vele nagy fáradságot. Küldjenek még egy kis pénzt, és némi cigarettát. Egyébként ez már nem az első pénz lesz, amit itt kapok. Kedves Rozáliától nem sok idővel ezelőtt kaptam meg a figyelmességét. Mi újság magukkal, édesapám és édesanyám? Remélem, a gyerekek jól tanulnak és szófogadóak. Erzsébet sógornőmtől is megkaptam, amit írt, a legjobbakat kívánom neki és Róza néninek is. A 30 koronát is megkaptam ....tól.Mindannyiukat üdvözli a maguk szerető fia, férj és apa: János" A levél - a gyártásához használt kemény papíranyagnak is köszönhetően - épségben jutott el a családhoz, és az egyik családtagnál ma is megtalálható, tulajdonképpen nem is látszik rajta, hogy már ilyen régi.

 

 

De hazakerült valamikor - könnyen lehet, hogy még a háború vége előtt, vagy hetekkel annak lezárását követően - maga Baumstark János is, amiről nemcsak az 1919-es feltételezett munkástanácsi szerepvállalás adata árulkodik, hanem az is, hogy a családban 1919. nyarán újabb gyerek született. A Rozália nevű lány nem élte túl a húszas évek elejének nélkülözéseit, csakúgy, mint két évvel később született öccse, a család hatodik gyermeke, az 1925. június 4-én született második Rozália megérte a felnőttkort, 1945-ben egy Huber nevű fiúval kötött házasságot, és 1946-ban, férje családjával együtt kitelepítették. Úgy tűnik, ő volt az egyetlen családtag, aki nem tudta elkerülni a kitelepítést - Baumstark János ugyanis kifejezetten magyar érzelműként nevelte gyermekeit, akik így mind magyar nemzetiségűnek vallották magukat az 1941-es népszámláláson. A családfő ezt a népszámlálást már nem érte meg: 1940. őszén elvitte egy tudőgyulladás, négy évvel később pedig felesége is követte.

 

[A cikkhez nyújtott német nyelvi segítségért köszönet illeti Hegedűs Krisztinát.]Hegedűs András

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

Vezércikk:

Holnapután - jövőteóriák 10 éve

November 7, 2019

1/10
Please reload

Legújabb blogbejegyzés:

October 17, 2019

September 10, 2019