Civil szervezetből háborús bűnbak

Bár országos szinten zajlott a működtetése, ezt leszámítva átlagos nemzetiségi egyesületként alakult meg a Magyarországi Németek Népi Szövetsége, közismertebb nevén a Volksbund. A háború után mégis sokan bűnbakként tekintettek rá, sőt a kitelepítésnél is nyomott a latban, ha valakiről tudták, hogy tagja volt a szervezetnek. A történelmi részletekben most nincs értelme nagyon elmerülni, de röviden megemlékezünk arról, hogy ma 75 éve alakult meg a solymári Volksbund-csoport.

A magyarországi németek, bár a német nyelvhasználatot sokáig megőrizték, önálló nemzettudattal nemigen rendelkeztek: a magyarság részének tekintették magukat, illetve nem is volt komolyabb oka annak, hogy foglalkozzanak az önmeghatározásukkal. Ebben az első világháború hozott változást, amikor a német hadsereg révén először találkoztak a német nemzeti öntudattal. Ezután jelentek meg olyan körök, amelyek a németség számára politikai befolyást is akartak, "össznémet" irányultsággal, és ezek ellenpólusaként olyanok is, amelyek nyilvánvalóvá tették, hogy nincsenek ilyen szándékaik, illetve lojálisak a magyar nemzethez.

A hazai németség első országos szervezete, a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület (Ungarländischer Deutscher Volksbildungsverein) 1924 nyarán, Bethlen István kormányzása elején, Bleyer Jakab közreműködésével alakult, a szervezet feletti "védnökséget" a miniszterelnök vállalta, és lényegi döntéseiket is a kormánnyal egyetértésben voltak hivatottak meghozni. 1930-ra azonban a népszámlálás kedvezőtlen, a német lakosság csökkenését mutató adatai krízishelyzetet teremtettek az egyesületben, amit Bleyer már nem is tudott megmenteni, 1933-as halála miatt.

Az egyesület romjaiból rövidesen több frakció vált önálló életre; ezek között olyan is volt, amely kifejezetten a nemzetiszocialistákkal igyekezett szoros kapcsolatokat kiépíteni. A legnagyobb népszerűséget azonban a következő pár évben a Basch Ferenc körül kialakult csoport érte el, ennek önállósulásával született meg 1938-ban a Magyarországi Németek Népi Szövetsége (Volksbund der Deutschen in Ungarn, VDU), amely 1938. november 26-án tartotta meg országos alakuló ülését. Ezen mintegy 1000 fő vett részt az ország 150 településéről, de arra nem ismerünk adatot, hogy Solymárt képviselte-e valaki. A rendezvény egyébként a magyar Hiszekeggyel zárult, és a beszédek is azt sugallták, hogy Volksbund inkább csak egyfajta közös szellemi otthon kíván lenni a hazai németség számára.

A szervezet kulturális egyesületként kezdett tevékenykedni, bár ebben az is közrejátszott, hogy másra szinte nem is kapott engedélyt. A Teleki-kormány azonban nem is a németség emancipációs mozgalmát látta, hanem a német birodalom által ráerőltetett szervezetként kezelte a Volksbundot. A politikailag mérsékelt német köröket a Katolikus Legényegyletek Országos Tanácsa és más hasonló egyesületek próbálták magukhoz vonni: ez is közrejátszott abban, hogy a Volksbund lassan a szélsőségek felé tolódott. Még tovább radikalizálódott a szervezet 1941-ben, amikor a második bécsi döntés után Magyarországhoz visszakerült bácskai területek nemzetiszocialista érzelmű Kulturbundjának tagjai is csatlakoztak hozzá.

A második világháború alatt a vezetőség lépései egyre inkább elidegenítették a hazai németeket a szervezettől, ebben a legnagyobb szerepük a Waffen-SS-sorozásoknak volt. Bár az első ilyen sorozáson még túlnyomórészt valódi önkéntesek jelentkeztek, másodjára, 1943-ban a Volksbund már kifejezetten presszionálta tagságát, hogy a Berlinben elvárt "önkéntes" létszámot teljesíteni tudják. A harmadik, már kifejezetten kényszerű sorozást 1944-ben a Volksbund propagandája nélkül, csendőrségi bevetés mellett szervezték meg, de összességében a közvélekedés ezt is hozzákapcsolta a Volksbundhoz.

Községünkben a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület helyi csoportja 1926. december 27-én alakult meg, s a tagok közt - politikai irányultságtól függetlenül - még szinte mindenkit ott találunk, akinek köze volt ebben az időszakban a helyi kulturális élethez. [Az alapítók létszáma 84 fő volt, s az elnökséget Taller Tamás zenész vállalta.] A Volksbund helyi csoportja viszont az országos alapításhoz mérten kicsit későn, csak 1941. február 9-én alakult meg: az ülés levezető elnöke egy városi küldött, dr. Goldschmidt György volt, az alapító elnök a 32 éves Wiederhall József, alelnöke a 45 éves Taller János lett, a vezetőség egyéb tisztségeit Darmstädter János, Ritter János és John Mihály kapta meg, a választmányi megbízatásokat pedig Gruber Mihály, Schokátz Mihály, John Jakab és Seemann Jakab kapta meg.

Külön ifjúsági csoport is alakult, melynek tisztikarát az ürömi származású, 23 éves Vókó Károly elnök és a három alelnök - a 19 éves John János, a 18 éves Taller Mária és a mindössze 16 éves Rappl Mária - alkotta, mellettük akkurátusan jegyzőkönyvbe vették vezetőségi tagokként további nyolc, 16 és 22 év közti fiatal legény és leány személyi adatait is. [Melyek alapján később kiválóan felelősségre lehetett vonni őket; közülük legalább egy lány ellen a háború vége után büntetőeljárás is indult, katonai hírszerzés gyanújával.] Összességében a helyi csoport alakuló ülésén 25 fős tagnévsort jegyeztek fel, melynek többsége (14 fő) 24 év alatti volt, és az ifjúsági csoportban akadt még néhány további, 16-17 éves tag is.

Az alakulásról találtunk eredeti dokumentumokat is, a további működésről azonban csak Seres István könyveire hagyatkozhatunk, melyekből az derül ki, hogy a solymári Volksbund-tagok nagy része - az országos adatokhoz nagyon hasonlóan - megpróbált kilépni a szervezetből, amint felismerték annak nyílt eltolódását a hitleri vezetés által képviselt politika irányába. Ez azonban a legtöbbjük esetében már késő volt: elenyésző azon solymáriak száma, akik bár korábban tagjai voltak a Volksbundnak, '44 őszén nem érezték égető szükségét a Nyugatra való menekülésnek, és 1946-ban is megúszhatták a kitelepítést. (Hegedűs András)

#volksbund