Nemcsak névrokon, talán példakép is

March 1, 2016

 

Taller Mátyás neve Solymáron sokaknak egyet jelent a község egyetlen igazán ismertnek mondható, sváb származású zeneszerzőjével, a XX. század elején több kultúrcsoport zenei vezetőjével, akinek a nevéhez fűződik az Im Ofner Bergland című dal, Solymár "himnusza" is. Most is egy Taller Mátyásra emlékezünk - születésének 145. évfordulója alkalmából -, aki ráadásul szintén zenészként tevékenykedett, de a zeneszerzőnek csak névrokona, pontosabban idősebb rokona volt. És talán nem túlzásarra tippelni, hogy példaképe is lehetett: legalábbis azon nagyon kevés solymáriak egyike volt,akit az anyakönyvekben is zenész foglalkozásúként tüntettek fel.

 

A Tammel (Taummel) ragadványnevet viselő Taller család az elmúlt másfél­két évszázadban jó néhány jeles zenészt adott Solymárnak, akik közül a legidősebbek valószínűleg már az első községi zenekarban is szerepet vállaltak, majd annak belviszályai miatt saját zenekart szerveztek. A családban a solymári átlaghoz képest is magas volt a Mátyás, illetve a Tamás keresztnév előfordulása, az első ismert ős is a Taller Tamás nevet viselte; ő még a XVIII. század utolsó évtizedének derekán született, összesen öt feleséget "fogyasztott" el, és 1864-ig élt. Első két házasságából valószínűleg nem született olyan fiú utódja, aki megérte volna a felnőttkort, a Taummel leszármazottak mind a harmadik feleségtől, Wieszt Juliannától született Mihály (1838-1887) utódai.

 

Taller Mihályról nem sokat tudunk, személye főleg azért lehet érdekes, mert az ő neve kapcsán bukkan fel először írott formában - egy 1885­-ös kataszteri térképen - a Toma ragadványnév: nyilvánvalóan ez alakult át később a Tammel/Taummel névváltozattá, és mint ilyen, az apa - akkoriban, solymári viszonyok között ritkának számító - keresztnevére utalt. Anyját egy évesen elvesztette, apja ezt követően még kétszer házasodott újra, az ötödik feleség már majdnem vele volt egyidős... Mihály 23 évesen kötött házasságot Milbich Annával, de az első fiuk még másfél évvel korábban, az akkori felfogás szerint törvénytelen gyerekként született: a nagyapa nevét öröklő Taller Tamás (1859-1920) lett a család első, ismeretesen zenével foglalkozó tagja: a legelső helyi zenekarnak számító Hellebrandt együttes muzsikusa, a szétválás után pedig a családi zenekar karmestere.

 

Az említett Tamás, valamint azonos nevű fia és unokája is egész életében részt vett a solymári zenei élet működtetésében [csakúgy, mint a másik unoka, a bevezetőben már említett, s az Im Ofner Bergland szerzőjeként ismert Mátyás], érdekes módon azonban a három Tamás mindegyike csak földművesként vagy hasonló megjelöléssel szerepelt a hivatalos iratokban említették. Nem úgy, mint Taller Mihály hetedik gyermekét, ötödik fiát, a 145 éve, 1871. február 24-én született Mátyást - történetünk valódi hősét -, akit viszont az esküvői anyakönyvi bejegyzése zenész foglalkozással említ, és a családi emlékezet szerint is katonazenész volt. A zenészi foglalkozás anyakönyvi említése úgyszólván profi muzsikust sejtet, ez ugyanis meglehetősen ritkaságszámba ment: Solymár egész történetéből mindössze öt főről tudunk, akit egy vagy több anyakönyvi bejegyzésben zenészként szerepeltettek.

 

A zene szeretete egyébként szinte az egész Taummel családra kiterjedhetett: Taller Mihály azonos nevű, második fiától született, azonos nevű unokája az 1930­-as években maga is külön zenekart alapított, Levente (Pitz) zenekar néven; a hatodikként született János családjából a XX. században jó zenei érzékű és kifogyhatatlan repertoárú dalárdások születtek; és Mátyás sem egyedül képviselte Solymárt a katonazenészek körében: a Taller Tamás-féle zenekar több tagján kívül a pár évvel idősebb sógora, Krug Mihály későbbi ács is zenész foglalkozással szerepelt két anyakönyvi bejegyzésben is. A Taller-lányok férjei között is felfedezhetünk a solymári zeneéletből ismert neveket: Mária (1874-1916) férje Pitz, Franciskáé (1877-1914) pedig Wittmann volt.

 

Taller Mátyás családjában egyébként tíz gyerek született, és úgy tűnik, a Taummelek nem csináltak nagy problémát abból, ha a fiatalok előbb alapítanak családot, mint ahogy oltár elé járulnak. Mátyás választottja, Krug Krisztina (aki maga is törvénytelen gyerekként született, ráadásul egész életében az anyja nevét viselte) már a második gyerekszülésen is túl volt, amikor 1894. április 17-én, egy hónappal 20. születésnapja után sor került a menyegzőre. Igaz, a két gyerek egyike sem érte meg az esküvőt, és négy későbbi lányuk is újszülöttként halt meg, így csak egy fiú és három lány érte meg a testvérek közül a felnőttkort.

 

A gyerekek közül a harmadikként született Taller Krisztina az első világháború után Horváth Mihály özvegy csizmadiával kötött házasságot, nekik tudomásunk szerint nem élnek solymári leszármazottaik, mert a családot a magyar vezetéknév ellenére kitelepítették 1946-ban. Az egyetlen fiú, Márton kevesebb, mint tíz hónapot élt házasságban, mert elvitte a tbc, csakúgy, mint Borbála húgát, aki 19 éves hajadonként halt bele a járványba. Egyetlen ágon azonban ma is élnek a faluban leszármazottai Taller Mátyásnak: Teréz (1900-1979) lánya ugyanis Pitz János felesége lett, és mondhatni, az alma ezen a vonalon nem is esett messze a fájától - az egyik dédunoka ugyanis nem más, mint Zwickl Mihály nemzetiségi képviselő, a mai solymári zenei élet egyik legaktívabb alakja.

 

Taller Mátyásról a családi emlékezet annyit őrzött még meg, hogy szárnykürtös, illetve tubás volt, és halálát hirtelen szívmegállás okozta, nem sokkal a háború vége előtt. Különös módon a halálának nincs nyoma a solymári anyakönyvekben, sírját viszont megtaláltuk a temetőben, a főbejárat közvetlen közelében, és bár a felirat már eléggé megkopott, annyi kiolvasható, hogy 1944. május 17-én hunyt el, 72 évesen. [A névegyezés kizárható, mert a hasonló időpontban született névrokonok mindegyikének ismert a halálozási időpontja.] Az özvegy Krug Krisztina is Solymáron nyugszik, miután - talán idős kora miatt - megúszta a kitelepítést; 1956. szeptember 26-án hunyt el, halálát szívizomsorvadás okozta. A házaspár utolsó földi lakhelye a József Attila utca 15-ös ház volt, s az asszony sírja a férjéétől viszonylag távol, de úgyszintén a D parcellában található.

Szöveg: Hegedűs András
Kép: Szépsolymár Archívum

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

Vezércikk:

Holnapután - jövőteóriák 10 éve

November 7, 2019

1/10
Please reload

Legújabb blogbejegyzés:

October 17, 2019

September 10, 2019