Hegedűs András
- Dec 22, 2017

Helytörténetünk részévé vált a dalszerző virtuóz

Helyi értékőrző portálként nemcsak a régmúlt, de a közelmúlt és a jelen értékeire, értékteremtőire is illik odafigyelnünk, teret adnunk nekik, és ha netán megszűnnek jelen idejűnek lenni, megemlékeznünk róluk. Illő hát most búcsút vennünk a pár héttel elelőtt, alig 25 évesen elhunyt Berezvai Marcelltől is, akit nem túlzás falunk egyik legtehetségesebb fiatal zenészeként-dalszerzőjeként említeni, és aki rövid pályája során sokat gazdagította Solymár hírnevét.

Cenzúra, Média+Kontroll, Édes Élmény, Dejszen, Fanó & Marcell Akusztik, Fanó és a Rakéták, Kalef - hét könnyűzenei formáció, amelyek mind izgalmas színt vittek hosszabb-rövidebb időszakokon keresztül községünk és a környező települések kulturális életébe. Némelyikük keményebb, némelyikük lágyabb rockot játszott, volt köztük, amelynek zenei stílusa talán már inkább a blues felé hajlott, és olyan is, amely kifejezetten népzenei gyökereken alapult. Szinte csak egy közös pont volt köztük: a szólógitáros, zeneszerző és dalszövegíró frontember, Berezvai Marcell személye, aki nélkül elképzelni is szinte lehetetlen a felsorolt együtteseket. És akinek eltávozásával kétségessé vált, hogy valaha is közönség elé állhasson még e formációk bármelyike.

Marcell gyerekkorától fogva kitűnt kortársai közül: már óvodásként számos verset tudott fejből, iskolásként pedig sokszor kedvtelésből memorizálta kedvenc költői - többek között József Attila, Szabó Lőrinc, Ady Endre - számtalan versét. Iskolai ünnepségeken gyakran vállalt komoly prózai feladatokat és a versmondó versenyekre is önként jelentkezett, ahol mindig egy, az életkorához képest nehéz költeményt választott. Már iskolásként rájött azonban arra is, hogy saját érzéseit, érzelmeit nem tudják kifejezni mások költeményei, ezért maga is elkezdett verseket, dalszövegeket írni. Ezekben később korosztályának számos tagja fedezhette fel az őt hasonlóképpen foglalkoztató gondolatokat.

Ugyancsak már gyerekkorától az igényes zene hallgatása volt - az olvasás szeretete mellett - a legfőbb örömforrása, amiből természetes következmény lett a zenetanulás, a hangszerek tudásának birtoklása. Előbb a zongorát választotta, majd autodidakta módon, szinte tanári segítség nélkül megtanult gitározni, attól fogva a gitár lett a hangszere. Már 14 éves korára összeállt első kis csapata, a Cenzúra, amely a 2000-es évtized második felében sok helyi program közönségének okozott kellemes élményt, üde hangzásvilágával, jól sikerült dalszövegeivel. Pár évvel később már egy rockosabb hangvételű együttes, a Média+Kontroll élén hódította a színpadokat, ezidőtájt egy filmzene - a Szilágyi Andor által rendezett Előttük az élet című film zenéje - megírására is felkérték, amit szintén sikeresen teljesített.

Közben szólógitárosa lett az első lépéseit Édes Élmény néven megtevő, majd Dejszen néven közismertté vált, népzenei alapokból varázslatot teremtő solymári együttesnek, de alkotói kapcsolatban maradt Cenzúrás társnőjével, Békésy Fannival is, akivel változó felállású formációkban zenélt ezekben az években. Utolsó zenekara, a Kalef egy letisztult alternatív rockzenét játszó banda volt, mellyel ugyancsak szakmai és közönségsikerek egész sorát érte el. Zenei pályája mérföldköveit tehetségkutató versenyeken szerzett győzelmek, nagyszínpadi fellépések, rádió-, tévé-, album- és klipfelvételek jelölik ki, amelyek közt az egyik legkiemelkedőbb elismerés a Cseh Tamás Program díja volt.

Sokoldalú tehetsége kedves, szerethető és soha senkit nem bántó személységgel párosult, így nem csoda, hogy amikor daganatos betegséget diagnosztizáltak nála, rövid időn belül helyi közösségek, szervezetek és magánszemélyek egész sora állt ki, hogy közösen összegyűjtsék azt a pénzt, amire szükség volt a gyógykezeléséhez. Állapotáról változó hírek érkeztek, ám az közös volt a híradásokban, hogy Marcell mindig hitet és erőt sugárzott maga köré, ő adott bátorítást a környezetének is a nehezebb időszakokban. Így amikor kiderült, hogy csak egy külföldi kezelés nyújthat valós esélyt a gyógyulásra, hamarosan az ország egész területéről érkeztek önzetlen felajánlások a solymári zenész megsegítésére. Soha nem gondolt arra, hogy feladja, még betegen is újabb dalt szerzett - annak klipje lett zenei pályafutásának utolsó nyilvános mérföldköve.

November 24-én bekövetkezett halála után gyászszertartása december 15-én, a solymári temetőben zajlott, sírhelye jelképesen a solymári várra néz, ahova sok szállal kötődött és ahol másfél éve örök hűségett esküdött élete szerelmének, a még zeneiskolásként megismert Horváth Ariadninak (https://www.youtube.com/watch?v=Q6t2ZozkJV0). Életútját egykori iskolai osztályfőnöke, Novoszádek János idézte fel, szintén ő olvasta fel a családtagok gondolatait is, Folk Iván lelkész pedig Marcell istenkeresésével kapcsolatos tapasztalatait idézte fel. A szertartás során hangfelvételről elhangzott Marcell néhány dala, köztük a már betegen írott, utolsó szerzeménye, a Jöttem ahogy tudtam is - honlapunk is ennek a dalnak a felidézésével búcsúzik Tőle.

Jöttem ahogy tudtam

Jöttem ahogy tudtam csak én vagyok nincsen nálam semmi

Olyan messze voltam amennyire nem akartam lenni

Nem sokáig vártál előttem máshogy volt itt minden

Eltévedni voltam valami eltérített innen

De látod jöttem ahogy tudtam az úton vigyáztam végig

Úgy csináltam mindent ahogy azt csinálni illik

Megnyugodhatsz bőven harag nincs a láthatáron

Az esőfelhők felett ringat egy könnyű álom

Boldogok leszünk de még nem most jön egy másik alkalom

Jól leszel te is ígérem én is jól leszek nagyon

Megpihenni nem kell még bőven csak helyet hagyjatok: