Hagyományőrző tavaszi ájtatosság a solymári Mária­kegyhelyen

June 18, 2015

 

Különleges rendezvényre várta az érdeklődőket - köztük is elsősorban a katolikus vallású magyarországi németeket és leszármazottaikat - a St. Gerhards-Werk Ungarn e. V. május 10-én Solymárra. Az alapvetően zarándoklat jellegű programon a résztvevők megismerhették egy több évszázados Mária-kegyhely történetét, ünnepi ájtatosságon vehettek részt, ahol a szentmise főcelebránsa dr.Varga Lajos váci segédpüspök volt, és a lelki töltetet hordozó programok mellett betekintést kaphattak más hazai német közösségek kultúrájába is, néhány kórus, zenekar és tánccsoport műsora révén.

 

A St. Gerhards-Werk Ungarn e. V. (a Magyarországi Katolikus Németek Egyesülete) közel negyedszázaddal ezelőtt, 1991-ben alakult meg, a rendszerváltás utáni egyik legelső, vállaltan a magyarországi németséghez, s egyben a római katolikus valláshoz kötődő hazai civil szervezetként. Egyik fő célja az alakulás éve óta, hogy a hazai katolikus németség vallási hagyományait, mint identitásának egyik legfőbb támaszát őrizze, ápolja, és ezáltal is hozzájáruljon a közösség további fennmaradásához. Ennek keretében kiemelkedő jelentősége van annak, hogy a katolikus lakosság körében egyébként hagyományos májusi áhítatokat több településről érkező csoportok közös részvételével szervezik meg a kijelölt helyszínen, ezáltal a közösségi összetartozás erősítését is szolgálva.

 

 

Az ilyen rendezvényt különösen meghatározóvá teszi az, ha megrendezésére valamelyik búcsújáróhelyen, Mária-kegyhelyen kerül sor. Dél-Magyarországon ilyen például Máriagyűd, a főváros környékén Máriaremete, Makkosmária vagy Máriabesnyő, ahova rendszerint távoli egyházközségek hívei is elzarándokolnak erre az alkalomra. A St. Gerhards-Werk Ungarn e.V. ezt a feladatot vállalta magára olyképpen, hogy évről évre, s mindig egy-egy újabb, kiválasztott település adjon otthont a vallási rendezvénynek, illetve a hozzá kapcsolt programoknak, amelyeken számos településről fogadnak látogatókat. Az esemény célja mindig kettős: egyrészt az, hogy a jelenlévők megélhessék hitüket és kifejezzék katolikus meggyőződésüket - és ez maradandó közösségi élménnyé váljék a számukra -, másrészt szolgálhassa a német identitásuk megőrzését is, az ország különböző vidékeiről érkezett néptársaikkal közös időtöltés keretében.

 

Ez évben az egyesület a Pest megyei Solymárt választotta a májusi áhítatának helyszínéül, egy olyan települést, amelyet a XVIII. századtól hosszú időn keresztül még csodatévő kegyhelyként is számon tartottak - több csodás gyógyulást is feljegyeztek a faluban -, amelynek búcsújáró hagyományát később a magyarországi németség máig legnagyobb traumája, az ún. "kitelepítés" szakította meg. A solymári helyszín melletti döntés mégis kézenfekvő volt, hiszen Solymár földrajzilag központi helyet foglal el a Budapest környéki német települések között, ráadásul a település az 1946-os kitelepítés dacára is megtartotta többségben hívő katolikus voltát, megőrizte vallási és kulturális örökségét - sőt, a templomában ma is megvan az a gyönyörű kegykép, amelyhez az 1750-es évek csodajelenségei kötődnek.

 

 

A május 10-i ájtatosság "kapunyitása" délután három órakor volt a tízezres lélekszáma ellenére is még mindig nagyközségi jogállású település [a legnagyobb hazai nagyközség] központjában, ahol - némi szerencsés véletlennek is köszönhetően - egymástól függetlenül két, vallási témájú kiállítás is várta az érdeklődőket. A régi sekrestyésházban kialakított Egyházközségi Gyűjteményben Elisch János helyi lakos templomi díszítőfestő alkotásait lehetett megtekinteni, a Helytörténeti Gyűjteményben pedig olyan fotókból és útleírásokból nyílt kiállítás (még kora tavasszal), amik a solymáriak különféle zarándoklatokon szerzett élményeit mutatták be.

 

Négy órától csaknem két órás, színes műsor kezdődött az általános iskola tornacsarnokában, ahol egymás után hat kultúrcsoport mutatta be tudását; külön érdekességet jelentett, hogy a csoportok által képviselt három település egyben három külön tájegységet is képviselt. A legjobban természetesen a Budai-hegységet képviselő házigazdák tettek ki magukért, tőlük három csoport - a Hagyományőrző Asszonykórus, a kizárólag házaspárokból álló Herbstrosen Tánccsoport és a Schaumarer Musikanten - is részt vett a műsorban. További két tánccsoport - a Maaner Pfingstrosen és a Maaner Eulen - képviselte Fejér megye legészakibb községét, a Mezőföld és a Gerecse között elterülő Mányt, és fellépett még a börzsönyi Berkenye nemzetiségi vegyeskara is, Nógrád megye színeiben.

 

A rendezvény elmélyülésre alkalmasabb része hat órakor kezdődött az 1792-ben megépült, Szűz Mária nevének tiszteletére felszentelt kegytemplomban tartott litániával, melyet dr. Varga Lajos váci segédpüspök vezetett. Fél hétkor vette kezdetét az ünnepi szentmise, amit a püspök mellett Kiss Csaba solymári-pilisszentiváni plébános, és Gregor Strattmann, a Budapesti Németnyelvű Katolikus Lelkészség plébánosa koncelebrált. Elöljáróban Kiss Csaba kérte a jelenlévőket, hogy mindannyian, magyarok és németek együtt mondjanak köszönetet azért, hogy itt együtt lehetnek és hálát adhatnak a Szűzanyának, majd dr. Varga Lajos püspök tartott német nyelvű szentbeszédet, melyben többek között kiemelte, hogy minden katolikus hívőnek mély lelki törekvése, hogy egyre jobban megtapasztalja azt a közös együttlétet, amely a Szentháromság három isteni személyének szeretetkapcsolatában mutatkozik meg.

 

 

Később, kicsit személyesebbre véve szentbeszéde hangvételét, a püspök kitért arra is, hogy mindig örömmel megy németajkú közösségekbe, annál is inkább, mert neki magának is vannak német (továbbá olasz és cseh) gyökerei, hiszen anyai ágán lényegében nincsenek is magyar felmenői. Beszédét azzal zárta, hogy elmondta: örömmel fogadta el a felkérést e rendezvény szervezői részéről is, és kérte, hogy a Jó Isten erősítse a jelenlévőket - elsősorban a vele, illetve az Úr Jézussal való közösségben -, ez az együttlét pedig, a német nyelvű imádságon és a német nyelvű énekeken keresztül a résztvevők német katolikus identitását is erősítse.

 

A több órás zarándokprogram egyik utolsó stációja egy gyertyás körmenet volt, ami a szervező egyesület keresztjét és a helyi egyházközség Mária-zászlóit követve haladt a templom körül, a katolikus német nyelvterületen elterjedt Marienrufe reszponzóriumos éneket énekelve. A szervezők semmit nem bíztak a véletlenre: a sok tucatnyi versszakból álló német nyelvű ének szövegét mindenki számára kiosztották a templomban, az egyes szakaszokat egy erre felkért előénekes - a helyi férfikórus nagy rutinú szólóénekese - vezette fel, és egy hordozható kihangosító berendezés is segítséget nyújtott abban, hogy a menet vége biztosan ugyanakkor és ugyanazt énekelje, mint az eleje. A processzió mintegy negyedóra elteltével érkezett vissza a templom falai közé, ahol már csak a magyarországi németség körében kedvelt "Segne Du Maria", utána pedig a püspöki áldás volt hátra. A rendezvényt a "Wo Sankt Petrus liegt begraben (Hol Szt. Péter sírba téve)" pápai himnusz, és a "Glückseligste Mutter (Boldogasszony, Anyánk)", a Magyarországon legkedveltebb Mária-ének zárta.
 

Hegedűs András

főszerkesztő

Szentiváni Újság / ex-Solymári Magazin

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

Vezércikk:

Holnapután - jövőteóriák 10 éve

November 7, 2019

1/10
Please reload

Legújabb blogbejegyzés:

October 17, 2019

September 10, 2019