Solymári matróz Sanghajban

 
A régi fényképek gyűjtése során az egyik kép hátulján egy érdekes szöveget olvastam: „Gernedl Ferenc, matróz Sanghajban – 1903”. A képet unokájától, a 89 esztendős Gárdai Ferenctől kaptam, aki kiváló egészségnek örvend ma is. Ő mesélt arról, hogyan került ilyen messzire a nagypapa.
 

Gernedl Ferenc 1879-ben született Óbudán. Egy fűszerüzlet biztosította a család megélhetését. A Bécsi út elején laktak, házuk még ma is áll. Ferenc kitanulta a szerkovács mesterséget, ami azt jelentette, hogy vasból, acélból különféle eszközöket, szerszámokat, gépeket tudott készíteni, s azok szerelését is ismerte.
Három éves katonai szolgálatát a monarchia seregébe teljesítette. Leszerelése után, az óbudai piacon megismerkedett egy solymári lánnyal, Herold Rozáliával és 1903 szeptember 12-én (Búcsú szombatján) összeházasodtak. Solymáron, a lány szüleinél laktak.

 

Ferenc nem tudott a szakmájában elhelyezkedni, ezért Fiumébe ment és egy olasz kereskedelmi hajó hajógépésze lett, amely egzotikus fűszereket szállított a Távol-Keletről Európába. Amikor a hajó megérkezett egy-egy hosszú útról, a kirakodás után pár hét szabadságot kaptak, hogy hazautazhassanak. Ez idő alatt a kikötői munkások átnézték a hajót és a szükséges javításokat elvégezték. Ha csak pár nap volt az indulásig, akkor a hajótársaság, Lago di Gardai üdülőjében pihenhettek a matrózok.

 


Sok országba elkerültek így a matrózok, többek között Borneó szigetére, ahol több hónapig is tartózkodtak, vagy Sanghajba ahol a fénykép készült. Ezeken a hajókon a legénység különböző nemzetiségű volt, így egymás nyelvét gyorsan megtanulták.

Több évi távollét után Ferencet egyre jobban gyötörte a honvágy, ezért elhatározta, hogy hazajön családjához. Eleinte a helyi gazdáknál vállalt alkalmi munkát. Egyszer egy fuvar búzát kellett vinnie az Ürgemalomba, és ott, amíg a molnár őrölte a búzát, addig érdeklődve nézte a malom szerkezetét. Látta ezt a molnár és kérdezte, hogy volna-e kedve nála dolgozni. Rögtön igent mondott és így lett segédmolnár Balog Ferenc molnár mesternél.


Gernedl Ferenc és Rozália házasságából öt gyermek született, de csak az 1906-ban született Ferenc érte meg a felnőtt kort, a többi csecsemőkorban elhunyt. Éltek csendes békességben, mígnem elkezdődött az első világháború, ekkor Ferencet hajógépészi végzettsége miatt behívták a Novara hajóra, ami a Monarchia haditengerészetének gyorscirkálója, valamint Horthy Miklós zászlós hajója volt.


Szerencséje a monarchia és Olaszország között kiéleződött a politikai helyzetben, nem tartották megbízhatónak az olasz kereskedelmi hajón eltöltött szolgálata miatt, így már nem kellett részt vennie az Otrantói csatában, hazajöhetett családjához.

Ez idő alatt felesége – Herold Rozália – Wasser János kocsmájának konyháján dolgozott, és nevelte gyermeküket. Gernedl Ferenc hazatérve, folytatta munkáját az Ürgemalomban, ahol – szokatlan mód – fia is egyre gyakrabban megfordult. Egy szép napon kiderült, hogy miért járt oda olyan gyakran, egymásba szerettek a molnár lányával.


1923-ban, az ifjú Gernedl Ferenc asztalos összeházasodott Balogh Margittal, aki 1895-ben született. A nagy korkülönbség ellenére példás családi életet éltek. Két gyerekük született Mária 1924-ben, és Ferenc 1926-ban.

 

Elischné Draxler Erzsébet

 

(A cikk az eredeti forrásból, a www.solymaronline.hu weblapról származik, a szerző engedélyével másodközlésként.)

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

Vezércikk:

Holnapután - jövőteóriák 10 éve

November 7, 2019

1/10
Please reload

Legújabb blogbejegyzés:

October 17, 2019

September 10, 2019