top of page

Hogyan takarékoskodtak a nagyszüleink? 1. rész

Updated: Oct 15, 2024


Spórolásban az őseink verhetetlenek voltak. Még ma is élnek Solymáron idős asszonyok, akiket meg lehet kérdezni erről. Ilyen például Zwickl Györgyné, Midi néni, aki szívesen mesélt nekünk. Ezúttal, a ruházkodásról.


Solymáron a II. Világháború előtt a lakosság nagy része még népviseletben járt. Ruhatáruk szigorúan el volt különítve ünneplő és hétköznapi viseletre. Az ünneplő ruhákat a templomba, esküvőre, és nagyobb ünnepekre tartogatták, ezzel is megadva a tiszteletet a különleges alkalmaknak, eseményeknek. Mikor hazaértek, azonnal levették, és otthoni, egyszerű ruhát vettek fel.

Az ünneplő ruhákat a férfiak számára szabó, a nőknek pedig varrónő készítette. Drága és jó minőségű anyagokból készültek. Így sokszor egy életen át tudták hordani azokat. Az egyszerűbb hétköznapi ruhát a háziasszonyok maguk is meg tudták varrni vagy javítani, foltozni. A női cipőiket cipész csinálta, bőrből, bársonyból. A férfiak csizmáját pedig csizmadia készítette, ugyancsak bőrből. Hétköznap vastag fonalból kötött cipőt hordtak, melynek bőr talpa volt (pacskelnak hívták) ezt a papucskészítőtől lehetett vásárolni. Tavasztól őszig pedig mezítláb jártak felnőttek és gyerekek.

A gyerekek ruházata hasonló volt, mint a felnőtteké, ugyanazokkal a szabályokkal. Még az iskolából hazaérkezve is le kellett venni a ruhájukat és egy egyszerűbb, házimunkára vagy játszásra alkalmas ruhára cserélték azt. Minden családban több gyerek is volt, ezért ők egymástól örökölték a ruhákat. Így mindig csak a nagyobbaknak kellett új ruhát csináltatni.

A hétköznapi és a munkában hordott ruhák elengedhetetlen tartozéka volt a kötény, ami megvédte a ruhát a piszkolódástól. Ezt férfiak, nők, és gyerekek egyaránt hordták.

Az ünneplő ruhákat nagy becsben tartották. Szekrényben, az első szobában volt a helyük. A hétköznapi ruhák pedig a kamrában kaptak helyet.

Manapság már egészen más fajta ruhákat hordunk, de azért ha egy két szokást eltanulunk a nagyszüleinktől, bizonyára mi is tudnánk takarékoskodni. Például, ha ünneplő, és otthoni ruhára válogatnánk szét a ruhatárunkat, vagy a gyerekek kinőtt ruháját tovább adnánk azoknak, akik örömmel fogadják.

Elischné Draxler Erzsébet

(A cikk az eredeti forrásból, a www.solymaronline.hu weblapról származik, a szerző engedélyével másodközlésként.)

Comments

Rated 0 out of 5 stars.
No ratings yet

Add a rating
Legújabb blogbejegyzés:
KULCSSZAVAK:
Legrégebbiek:
Keresés kulcsszavakra:

© 2009-2025

SOLYMARIVAR.COM

SZEPSOLYMAR-LAB.COM 

bottom of page