A februári hangulat elengedhetetlen kelléke

A borsodó és a borleves készítése igen kedvelt kulináris szokás volt falunkban is. Közismerten régi, már-már nosztalgiagyanús finomságok ezek, amikkel mostanában ritkán találkozni. Régebben például Milbich Józsefné ’Khádi mama’ is mindig csinált ilyet, amikor József-napkor a rokonok összejöttek az asztalnál. Volt valami nagyon kellemes, bensőséges hangulata annak, amikor a nagy öregek leültek névnapozni, szülinapozni. Egyáltalán nem a „party” volt a hangsúlyos, vagy hogy fogcsikorgatva mindenáron bulizzanak. Kíváncsiak voltak egymásra, és arra, hogy mit mesélnek a rokonok.

Egy fiatalnak néha talán unalmasnak is tűnhetett emiatt, de nyílván ez a generációkülönbségből adódott Az, hogy leültek, sztorizgattak, jó hangulatban rágyújtottak néhány dalra, az bizony ma már valóban kiveszőben van. Mint az éneklés is családi körben. Pedig micsoda hangulata van, pláne egy jó borsodó vagy borleves kíséretében! Solymáron is többé-kevésbé szokás volt a karácsonyi-éveleji időszakban fogyasztani. Amolyan télies-melegedős nyalánkságnak számított, és hozzátartozott ahhoz az érzéshez, hogy tél van, kint hideg, de benn a kályhánál jó, kuckózós meleg...

Hogy a "veijsatau" és a "vejszupn" lassan kiveszik a falu szokásvilágából, az talán azért is lehet, mert egyrészről kicsit macerás, időigényes az elkészítése, ami a mai rohanó világban fontos szempont, másrészről pedig állítólag a nagypolgári étkezési kultúra része. Kérdés, hogy amikor még virágzott ez a szokás, nagyjából 10-30 évvel ezelőtt, ki számított nagypolgárnak egy 5000 fős faluban, az ismert történelmi viszonyok mellett. De nem is ez a lényeg, hanem egy nagyjából 14 éves videofelvételen – amelyből pár képkocka itt látható – ’Khádi mama’ elmondja, hogyan készíti el a borsodót. A felvételen ugyan nem hallható tökéletesen minden, amit mond az általa elkészített sodóról, de azt a bizonyos hangulatot hűen visszaadja.

Ezen felbuzdulva az alábbiakban egy hagyományos borsodó illetve borleves receptet is mellékelünk, valószínűleg ő is hasonlóképpen csinálhatta meg. Ha tehát valakinek kedve szottyan kipróbálni ezt a régi finomságot, mindenképpen legyen a borsodóhoz 5 dl fehérbora, fahéja, szegfűszege, és citromhéja, amiből forralt bort készít. Miután kész, szűrje le. Vegye 5 tojás sárgáját, amit 12 dkg

cukorral és egy evőkanálnyi liszttel habosra ver, ehhez kell aztán szép fokozatos kevergetés mellett hozzáadnia a forraltbort. Hogy a tojásfehérje se menjen kárba, kevés cukorral verjen kemény habot belőle. Ezután egy nagyobb edényben készítsen „fürdővizet”, amibe beleállítja a boros oldatot, majd ezt forrpontig hevítse. Végül vegye le a tűzről, és folytonos kevergetés mellett dolgozza bele a habot.

A borleveshez pedig először forraljon fel 1 liter édes fehérbort 5-10 perc alatt, pár szem szegfűszeggel, két-három nagyobb darabb fahéjjal, valamint egy kisebb citrom kifacsart levével és a feldrabolt héjával. Forralásnál ügyljen arra, hogy ne bugyogjon, inkább csak gyöngyözzön. Ha kész, vegye le a tűzről és egy másik edényben 8 tojás sárgáját meg 10dkg kristálycukrot keverjen habosra. Egy habverő segítségével folyamatos kevergetés mellett lassan szűrje rá a forralt bort. Végül ezt az elegyet tegye vissza a tűzre és ismételten folyamatos keverés mellett lassan forralja vissza, míg a leves besűrűsödik.

Kaláccsal, vagy aprósüteménnyel a legfinomabb. Természetesen ezen receptek is családonként, szokásonként változtak. Ha netán tud olyan receptet amely kifejezetten "solymárias" jellegű volt, ne "habozzon", küldje el a Fixpont szerkesztőségének!

(Forrás: Fixpont, 2010. január)