• Hegedűs András

Mit tudunk a Katalin-báli tabló szereplőiről?

Az alábbi cikkben Hegedűs András helytörténész arra vállalkozott, hogy felfedi a legrégebbről ismert solymári Katalin-bálozók névsorát amit külön erre az eseményre készített tabló örökített meg 1927-ben. A kép a helytörténeti gyűjteményben található. Elgondolkodtató, hogy milyen törődő figyelmet szenteltek az akkori fiatalok egy - mai szóval bulinak. A tabló puszta léte bizonyíték arra, hogy "a bál" nem csupán party-nak, hanem fontos és rangos, közösségi eseménynek számított.…


A solymári helytörténeti gyűjteményben őrzött Katalin-báli tabló 80+1 solymári férfinevet tartalmaz, ebből a 80 név a bál „legénybíróságának” tagnévsorát adja ki, míg a +1 a házigazda-kocsmáros neve. Évszám nincs a tablón, de a ritkább előfordulású nevek nagy pontossággal behatárolják, hogy a kérdéses bált az 1920-as évek utolsó harmadában tarthatták. Az egyértelműen beazonosítható személyek életrajzi adatai ismeretében a gyakoribb nevek beazonosítása is – kevés kivétellel – biztonsággal elvégezhető, ez alapján pedig közel 100 %-os biztonsággal kijelenthető, hogy a tabló az 1927-es év Katalin-napi báljára készült. Ezt egyébként a tabló grafikai részletei – a nemzeti fellángolás motívumai, a nemzeti trikolórnak a kép teljes színvilágát meghatározó előfordulása – kifejezetten alátámasztják.

Azt nem tudjuk, hogy a névsor hasábszerű tagolása bírt-e valamilyen gyakorlati jelentőséggel, de annyi kitűnik, hogy egyazon hasábba jellemzően hasonló korú személyek kerültek. A legidősebb szereplő 1901-es születésű, tehát 1927 Katalin-napján már a 27. életévében járt, de a többiekhez hasonlóan ő is nőtlen volt még. A többség 18-22 éves volt ebben az időben, a legfiatalabbak pedig 1911-ben (vagy talán 1912-ben) születtek.

Az alábbiakban röviden felvázoljuk a 81 fős névsor eddig beazonosított szereplőinek általunk ismert életpályáját.

I. hasáb

* John András (1901–?) – A legénybíróság korelnöke lehetett, hiszen a névsorban nem találunk nála idősebb szereplőt. 1901. november 16-án született John Márton (1873–1912) zsellér és Taller Mária (1874–1943) fiaként, és még 26 évesen is nőtlen volt: csak 1928. május 23-án házasodott, mint napszámos; felesége az egyik helyi kovács lánya, a nála pár hónappal fiatalabb Huppert Mária (1902–?) volt. 1946-ban, két tizenéves korú gyerekükkel kitelepítették őket, a család feltehetőleg Karlsruhe városában vagy a közvetlen környéken telepedett le, további sorsuk nem ismert.

* Ringler János (1903–?) – 1903. május 9-én született Ringler János (1873–1956) zsellér és Graf Anna (1881–1950) fiaként. 1928. szeptember 8-án kötött házasságot, mint ács, felesége Pappert Mária (1904–?) lett. A házaspárt 1946-ban két lányukkal kitelepítették, utolsó solymári lakcímük Várhegy u. 2. volt, későbbi sorsuk nem ismert.

* Kurtz János (1903–1975) – 1903. április 1-jén született ikerszülésben, Kurtz Mátyás (1860–1933) zsellér és Taller Magdolna (1866–1933) ikerfiai egyikeként. [Lőrinc nevű testvére fél évesen meghalt.] 1929. február 6-án kötött házasságot, mint kőműves; felesége Marek Róza (1903–1982) lett, házasságukból két lányuk született. 1975. szeptember 18-án hunyt el, mint nyugdíjas kőműves.

* Dauner Márton – nem lehet egyértelműen azonosítani, mert 1903-ban és 1904-ben három olyan személy is született ezen a néven, aki megérte a bérmálkozó kort. Az alternatívák:

Dauner Márton (1903–?) – 1903. június 10-én született Dauner József (1867–1942) zsellér és John Anna (1873–?) fiaként; 1920 Búcsúján bérmálkozott, többet egyelőre nem tudunk róla.

Dauner Márton (1904–?) – 1904. május 22-én született Dauner Márton (1877–1941) cipészmester és Taller Teréz (1883–?) fiaként, szintén 1920 Búcsúján bérmálkozott, többet egyelőre róla sem tudunk. Sorsukkal kapcsolatban az a legéletszerűbb feltételezés, hogy más településen alapítottak családot.

Dauner Márton (1904–1973) – ő a legvalószínűbb alternatíva, hiszen tudjuk róla, hogy családot alapított, és helyi közösségi szerepvállalásai is ismertek. 1904. szeptember 28-án született Dauner József (1871–?) zsellér és Schmidt Anna (1873–?) fiaként; 1928. február 11-én kötött házasságot, mint vasesztergályos, felesége Keiner Mária (1906–1984), Keiner Mihály (1879–1945) későbbi szódagyáros és második világháborús polgári áldozat lánya lett. Ismeretlen időpontban Dévényi névre magyarosított. Az anyakönyvi adatok között felbukkan árukihordó foglalkozással is; 1973. október 29-én bekövetkezett halála után pedig mint nyugdíjas bányászt iktatták be az anyakönyvbe. Özvegye bő tíz évvel később, 1984 áprilisában követte.

* Huber István (1905–?) – 1905. március 15-én született, Huber János (1870k.–1921) és Jakab Mária (1874–1943) fiaként. 1928. november 10-én kötött házasságot, mint cipész, felesége Halba Magdolna (1905–?) lett. Úgy tűnik, hogy még a második világháború vége előtt nyugatra menekült, egyik lánya már ott házasodott; további sorsa nem ismert.

* Feldhoffer György (1903-1967) – 1903. november 19-én született Feldhoffer István (1874–?) és Grill Mária (1877–1921) fiaként. 1928. szeptember 1-jén kötött házasságot, mint cipész, felesége Miereisz Magdolna (1905–1964) lett. A legtöbb anyakönyvi adat cipész foglalkozással említi; miután kénytelen volt feladni az önállóságát, az 1950-es években megalakult ktsz alapító tagja lett. 1967. december 2-án hunyt el, bér a sírfeliratán 1968-as évszám olvasható.

II. hasáb

* Babicsek István (1904–1973) – 1904. december 26-án született, Babicsek János (1870–?) zsellér és Blum Borbála (1873–1943) fiaként. [A családnevet az idők folyamán sokféle formában jegyezték fel az anyakönyvező egyházatyák, az ő születését például Pavicsek néven anyakönyvezték.] 1928. július 28-án kötötte első házasságát, az öccsével közös dupla esküvő keretében, felesége John Mária (1904–1932) lett. Első, gyermektelen házassága után a második házassága bőséges gyermekáldást hozott. Ács kisiparosként halt meg 1973-ban, özvegye, Herr Teréz (1912–1999) majdnem megérte a 2000-es éveket.

* Zwickl Mátyás (1903–?) – 1903. november 3-án született, Zwickl Márton (1863–1936) későbbi községi éjjeliőr és második felesége, a szentiváni származású Herzog Mária (1867k.–1917) fiaként. 1930 Búcsúja idején (szeptember 13-án) házasodott, mint Várhegy utcai lakos kőműves, felesége Czimbál Mária (1905–?) lett. 1946-ban kitelepítették őket, további sorsáról nem tudunk.

* Keiner Jakab (1903–?) – 1903. december 4-én született Keiner Mihály (1879–1945) zsellér, későbbi szódagyáros és Milbich Katalin (1879–1924) fiaként. 1931. január 31-én kötött házasságot, mint földműves, felesége Judt Magdolna (1907–?) lett. 1946-ban az egész családot kitelepítették; Németországban Grossaltdorf településre költöztek. Két fiuk egyike 2006-ban a 60 éves kitelepítési megemlékezés egyik díszvendége volt.

* Wenczel György (1905–?) – 1905. június 16-án született Wenczel Lőrinc (1863–1931) zsellér és Westwinkl Erzsébet (1866–1936) fiaként. 1932. február 4-én kötött házasságot, felesége Hellebrandt Teréz (1910–?) lett. Több anyakönyvi bejegyzés fuvarosként említi, de felbukkan a neve mellett a kisbirtokos kifejezés is. A házaspárt egy fiukkal kitelepítették, további sorsukról nem tudunk.

* Taller János – Nem tudjuk azonosítani, mert több névrokon is szóba jöhet. A reális alternatívák:

Taller János (1905–?) – 1905. december 20-án született Taller András (1875–1932) telkes, későbbi községi bíró és Taller Teréz (1879–1952) fiaként. 1931. október 25-én kötött házasságot Budapest VIII. kerületében, a Szent Rókus plébánián, felesége Buchovszky (?) Julianna (?–?). További sorsuk nem ismert.

Taller János (1906–?) – 1906. július 24-én született, egyházilag még házasságon kívül, Lang Mária (1887–?) és Taller János (1886–?) fiaként. Származását három éves kora után, a szülők 1910 februárjában kötött utóházasságával törvényesítették. 1928. augusztus 26-án kötött házasságot, mint kőműves, felesége Krenedics Teréz (1905–?) lett. Első közös gyermekük érkezése jó két és fél hónappal megelőzte a szülők házasodását, de halálát nyolc hónapos korában már Taller névvel jegyezték be. Az apát jó néhány anyakönyvi adat kertész foglalkozással említi, de szerepel kőműves foglalkozással említve is. Az iskolai anyakönyvek tanúsága szerint már az 1941-42-es tanévben az egész család Németországba távozott, ennek ellenére bekerültek a kitelepítendők összeírásába is. Későbbi sorsuk nem ismert.

* Kurtz Jakab (1905–1995) – 1905. november 10-én született zsellércsaládban, Kurtz Jakab (1878–?) és Strebeck Anna (1880–1925) fiaként. 1936. február 22-én mint kőműves kötött házasságot, felesége Taller Teréz (1909–2000) lett; kőfaragó foglalkozással is emlékeznek rá. 1995. február 5-én hunyt el, özvegye majdnem öt évvel élte túl, 2000 legelső napjaiban követte.

* Wiederholl András (1906–1965) – 1906. január 3-án született Wiederholl Tamás (1861–1930) és Dauner Mária (1863–1921) fiaként. 1928. november 17-én kötött házasságot, felesége Wittmann Franciska (1908–1995) lett. Két lányuk és egy fiuk születéséről találtunk adatokat, a fiú kiskorában meghalt, a két lány a szülőkkel együtt szerepel a kitelepítési listán. Úgy tudjuk, hogy a szülők Gottwollshausen településen éltek, kisebbik lányuk Schwäbisch Hallban alapított családot; őt még 2006-ban is adatközlőként említette a Solymári Hírmondó egy kitelepítési témájú írása.

* Elisch Mihály (1906–1981) – 1906. június 26-án született, Elisch István (1886–?) és Strack Franciska (1888–1917) fiaként. 1930. január 29-én mint kőműves kötött házasságot, felesége Ringler Teréz (1908–1980) lett. Később néhány anyakönyvi adat gyári munkásként és kőműves segédként is említi. 1981. december 9-én hunyt el.

* Herr Márton (1908–1940) – 1908. december 29-én született zsellércsaládban, Herr Mátyás (1869–1936) zsellér és Kopp Anna (1873–1934) fiaként. 1931. november 18-án kötött házasságot Taller János (1881–1969) és Schäffer Teréz (1887–1918) Taller Teréz (1912–1995) nevű lányával. Asztalos lett; 1940-ben, az észak-erdélyi bevonulás során hősi halált halt, ő volt a községben a második világháború első áldozata.

* Kühner István (1908–1930) – 1908. október 5-én született Kühner János (1881–1915) későbbi első világháborús hősi halott és Taller Mária (1881–1944) fiaként. 1929. november 5-én, mint kőműves kötött házasságot, az egy évvel fiatalabb húgával közös, dupla esküvő keretében. [A menyasszony, Körbl Rozália (1909–?) „mindenórás” volt, két nappal később meg is szülte első fiát.] István alig több mint egy évet élt házasságban, 1930. november 18-án hashártyagyulladás vitte el. Özvegye két év gyász után kötött új házasságot, második férjétől még két fia született. 1946-ban az asszonyt a gyerekekkel és a második férjével együtt kitelepítették.

* Scholl Dániel (1908–194X) – 1908. október 26-án született egy özvegyasszony, Aumann Berta (187X–1948) és második férje, a későbbi első világháborús hősi halott Scholl György (1885–191X) gyermekeként, egyházilag még házasságon kívül, származását utólag törvényesítették. 1932. június 11-én Ürömön kötött házasságot egy Lang Rozina (?–?) nevű hajadonnal. Ő maga is hősi halált halt a második világháborúban, halálának körülményei ismeretlenek.

* Schäffer János (1908–1992) – 1908. január 25-én született Schäffer József (1876–1937) hentes és mészáros, illetve Milbich Erzsébet (1878–1945) kilenc gyermeke közül negyedikként. Aránylag későn, majdnem 30 évesen házasodott, 1937. november 23-án, András nevű öccsével közös dupla esküvő keretében, felesége Taller Erzsébet (1919–1990) lett. Később mindkét család – a solymári Schäfferek többségéhez hasonlóan – Sarlós névre magyarosított. Kereskedő lett – üzlete a Templom tér sarkán, a mai Sólyom Panzió helyén volt –, de dolgozott egy időben postásként is. 1992. július 15-én hunyt el.

* Schäffer András (1909–1957) – 1909. szeptember 19-én született az előbbi öccseként, tehát épp csak betöltötte 18. életévét az 1927-es Katalin-bál idején. A fentebb írtaknak megfelelően ő is 1937. november 23-án kötötte egyetlen házasságát, felesége Schokátz Teréz (1914–1973) volt. Az apja foglalkozását vitte tovább, hentesüzlete a mai József Attila utca középső szakaszán volt. 1957. március 24-én hunyt el, földművesként.

* Fremd József (1908–194X) – 1908. október 15-én született Fremd Márton (1870–1939) kapcakészítő és Taller Anna (1875–1929) fiaként. Cipészként kötött házasságot 1930. augusztus 16-án, 1943-ban egy anyakönyvi bejegyzés hajós foglalkozással említi. Hősi halált halt a második világháborúban, ugyanúgy, mint 3 évvel idősebb bátyja.

* Zwickl József (1908 –?) – 1908. február 16-án született Zwickl József kőműves és Pillmann Mária fiaként, ő maga lakatos foglalkozással kötött házasságot 1932 májusában, felesége Földessy Erzsébet lett. Úgy tűnik, hogy még a kitelepítést megelőzően nyugatra menekülhetett, további sorsuk nem ismert. Egyetlen kivételt leszámítva: egyik fiáról tudjuk, hogy Németországban, Zellingen vagy hasonló nevű településen, méghozzá egy olyan solymári lányt vett feleségül, akivel idehaza két háznyira laktak egymástól.

* Huppert József (1906–?) – 1906. december 19-én született Huppert Márton (1873–1940) zsellér és Neubrandt Franciska (1874–1935) fiaként. 1930. november 29-én kötött templomi házasságot Budakeszin, felesége Udvardy Anna (?–?) lett. Az esküvő idején már két közös lányuk élt, akiknek a származását a házasodást követően nyilvánvalóan utólag törvényesítették, mert később már apai családnevükön bukkannak fel az adatok közt; később még egy öccsük született. A családfő kovácsmester lett, a legtöbb anyakönyvi adat így említi. 1944-ben besorozták a magyar hadseregbe, melynek katonájaként 1944. november 11-én Szolnoknál fogságba esett, majd Szibériába hurcolták. Az asszonyt és a három gyereket kitelepítették; bizonytalan adatok szerint József állítólag hazajutott és egy darabig még itthon dolgozott, majd feltehetőleg családja után költözött.

III. hasáb

* Kuhn János (1903–1980) – 1903. április 1-jén született Kuhn János (1875k.–1930e.) vörösvári születésű, de budajenői származású disznópásztor és a szintén pásztorcsaládből származó Okeli Katalin (1876–?) fiaként. 1929. január 24-én kötött házasságot, mint kőműves, felesége a nála jóval idősebb Ottliczki Anna (1897–1979), egy helyi fuvaros lánya lett (aki már másodszorra házasodott ekkor; első, rövid házassága gyermektelen maradt). Két fiuk született, akik közül csak az elsőszülött érte meg a felnőttkort. Úgy tűnik, hogy a kitelepítést valamilyen módon elkerülték, mert mindhárom családtag itthon halt meg: a családfő maga 1980. december 8-án, bő másfél évvel a felesége után és szűk egy évvel a fia előtt.

* Cservenyi Mátyás (1902–?) – 1902. december 11-én született Cservenyi József (1866–?) és Okeli Anna (1869–1931) fiaként; fuvaros lett. 1928. február 14-én kötött házasságot; felesége, Okeli Rozina (1902–?) az unokatestvére volt, de felmentést kaptak a másodfokú vérrokonságra vonatkozó házasodási tilalom alól. Egy lányuk és három fiuk született, de a kitelepítést csak az egyetlen lány érte meg; a fiúk egyikének fényképes – leventeruhás – síremléke még megvan a temető főutcáján. A család 1946 utáni sorsa nem ismert.

* Milbich József (1907–1980) – 1907. január 31-én született Milbich József (1877–1946) és Weisz Teréz (1878–1938) fiaként. 1932. február 6-án földművesként kötött házasságot, felesége Seemann Borbála (1908–?) lett (aki fiatal kora ellenére már özvegy volt, első férjével kevesebb, mint egy év házasélet adatott meg nekik). Az anyakönyvi bejegyzések egyike fuvarosként említi, egyébként főleg földműves, napszámos foglalkozással bukkan fel a neve. Több adat szerint a házaspár 1943-ra különvált; 1946-ban a feleséget és két gyerekét kitelepítették, a férj pedig itthon maradt és a haláláig itthon is élt, egy másik asszony oldalán. József 1980. szeptember 2-én hunyt el, második felesége pedig özvegységre jutva valószínűleg új házasságot kötött és még 13 évet élt.

* Körbl Antal (1906–1986) – 1906. június 9-én született Körbl Ferenc (1870–1931) kaptafakészítő és Éder Erzsébet (?–?) fiaként, Körbl Károly (1831–1887) legendás solymári tanító unokájaként. 1930. október 11-én kötött házasságot, mint szíjgyártó, felesége az egyik helyi rózsapár leánya, Hellebrandt Mária (1909–1994) volt. 1986. március 6-án hunyt el; özvegye még majdnem 8 évvel élte túl. Egyik unokája dr. Szente Kálmán polgármester.

* Schieszl Antal (1905–?) – 1905. július 21-én született Ürömön, Schieszl Antal (?–?) és Reiter Katalin (?–?) fiaként. Családnevét korábban két solymári köztisztviselő – kántortanító, illetve jegyző – is viselte, de nem tudjuk, hogy rokonságban állt-e velük, ez csak valószínűsíthető. 1931. január 27-én mint pék kötött házasságot, még ekkor is ürömi lakosként, felesége John Rozália (1914–?) lett; nem sokkal később ők lettek a solymári Turista utca első lakói. 1945 utáni sorsukról csak annyit tudunk, hogy a felnőttkort megért gyermekeik mind Németországban házasodtak.

* Baumstark János (1909–1950) – 1909. június 6-án született, Milbich Rozália (1888–1944) és Baumstark János (1888–1940) fiaként, egy hónappal megelőzve szülei esküvőjét; származását így egyházilag csak utólag törvényesítették. 1931. november 18-án kötött házasságot, felesége az egyik korábbi községi bíró lánya, John Mária (1911–1962) lett. Hét gyerekük született, de csak a három legkisebbik érte meg a felnőttkort. A családfő 1950. március 17-én halt meg, mint asztalosmester, özvegye pedig 1962-ben a helyi Hunyadi Tsz. első halottjaként hunyt el, tetanuszfertőzésben.

* Posovszki Márton – nem lehet egyértelműen azonosítani, névazonosságok miatt. Az alternatívák:

Posovszki Márton (1906–?) – 1906. október 28-án született Posovszki Mátyás (1880–?) zsellér és Perágovics Rozália (1886–?) fiaként. 1929. május 14-én ácsként kötött házasságot, felesége Judt Teréz (1908–?) lett. Két lányuk és egy rövid életű fiuk született; az ő házukként épült 1937-38-ban a mai Dózsa György utca 6. szám alatti – akkor igen modernnek számító – lakóház, amelyben néhány éve Solymár tájháza működik, Bauernhaus néven. A házaspár 1945-ben az oroszok általi elhurcolást még elkerülte, ám 1946-ban kitelepítették őket. Az idősebbik lány később hazaszökött, a kisebbikről pedig megjegyzendő, hogy nyugdíjas korában megírta gyerekkori visszaemlékezéseit, amelyek a halála után, felajánlásaként a Bauernhaus tulajdonába kerültek, s ezek alapján készült a Kompanei amatőr színtársulat Resi című színielőadása, a 2018-as év kitelepítési emléknapjára. A családfő egy bizonytalan adat szerint 1993-ban hunyt el.

Posovszki Márton (1906–?) – 1906. november 8-án született Piri Teréz (1888–?) és Posovszki Márton (1884–?) fiaként, még a szülők templomi esküvője előtt; származását a házasodást követően törvényesítették. 1928. szeptember 8-án házasodott, mint kőműves, felesége az üllői származású, de már solymári születésű Zubor Rozália (1902–?) volt. Négy lányuk és két fiuk született, akik közül az első megelőzte a szülők templomi házasodását. A gyerekek közül négy érte meg a kitelepítést; a család későbbi sorsáról semmit nem tudunk.

Posovszki Márton (1908–1986) – 1908. augusztus 6-án született Posovszki János (1872–1926) zsellér és Ziegler Borbála (1874–1949) fiaként. 1931. február 7-én kőművesként kötött házasságot, felesége Izsák Borbála (1911–1985) lett. A Seres-könyvek adatai szerint 1946-ban kitelepítették őket, de visszaszöktek. Erre elég rövid időn belül kellett, hogy sor kerüljön, mert 1946. július 30-án már itt született negyedik gyermekük, méghozzá a korábbi lakcímükön. A családfőt az anyakönyvi adatok szinte mindegyike kőművesként említi, sokáig önálló kisiparosként is tevékenykedett. Nejét kevesebb, mint fél évvel túlélve, 1986. február 5-én hunyt el.

* Kunetka Márton (1906–1961) – 1906. október 23-án született Kunetka Mátyás (1865–1923) és Witrtmann Teréz (1866–1917) fiaként. Napszámosként kötött házasságot 1930. június 8-án, felesége a hatalmas családot nevelő, 17 gyermekes uradalmi erdőőr, Czimbál Márton (1876–1950), egyik lánya, Czimbál Magdolna (1910–1952) volt. [Megjegyzendő, hogy a 17 gyerek közül csak 9 érte meg a felnőttkort, de ez így is igen nagy szám. A menyasszonynak volt már egy fia az esküvő idején, aki – úgy tűnik – az anyja nevét viselve nőtt fel.] Márton a Kaposvári névre magyarosított és bányásznak állt, egy anyakönyvi adat szerint lőmester volt. 1961. január 4-én hunyt el.

* Graf Tamás (1905–?) – 1905. április 26-án született Graf Mihály (1878–?) későbbi kocsis és Kroninger Anna (1882–?) fiaként. Aránylag későn, már a 33. életévében járva, 1937. november 13-án kötött házasságot, felesége Gábeli Mária (1907–?) lett, aki 30 évvel korábban ugyanazon a napon született, ikerszülésben. [Ikertestvére akkor már majdnem 9 éve férjnél volt.] Úgy tűnik, nem született gyerekük, együtt telepítették ki őket 1946-ban; későbbi sorsuk nem ismert.

* Enczmann Péter (1908–?) – 1908. december 8-án született Enczmann Péter (1883–1920) és Posovszki Anna (1885–1919) fiaként. 1929. május 11-én mint kőműves kötött házasságot, felesége John Borbála (1911–?) lett. Idehaza egy fiuk és két lányuk született, 1946-ban az egész családot kitelepítették; az elsőszülött fiúról még annyit tudunk, hogy Németországban házasodott.

* Enczmann Tamás (1908–1961) – 1908. november 1-jén született egy több generációs pékcsaládban, néhány nappal beelőzve szülei, Dávid Katalin (1887–1933) és Enczmann Tamás (1885–1940) házasodását, ily módon egyházilag törvénytelennek minősülő gyerekként; származását az esküvőt követően, utólag törvényesítették. Ismeretlen helyen házasodott [felesége Pesznecker Mária (1907–1991) lett]; Remetekertváros lakója volt, amikor 1961. június 3-án, Szegeden hirtelen szívmegállás végzett vele.

* Ottliczki János (1905–?) – 1905. augusztus 19-én született Ottliczki Péter (1861–1923) pincelakó napszámos és tótfalui származású felesége, Szladics Józsa (1867–?) [máshol Szladicsek Jozefa / Jozefina] családjában, tíz gyerek közül a kilencedikként. Már 1928 februárjában kőműves foglalkozással említik, mint esküvői tanút, de ő maga csak 1931. május 21-én nősült meg. , felesége John Anna (1907–?) lett. Öt gyerekük született, akik a legkisebbik kivételével mind megérték és el is szenvedték a kitelepítést; a 1946 utáni időszakot illetően semmit nem tudunk a családról.

* Schuck György – Nem találunk ilyen nevű solymári lakost, talán pilisszentiváni vendég lehetett.

* Spanberger Márton (1907–?) – 1907. június 5-én született Pilisvörösváron, Spanberger Márton (1886–1953) és Ludvig Anna (1887–1960) fiaként. [Egyházilag alighanem törvénytelen gyerekként, mivel a szülei csak öt évvel később kötöttek templomi házasságot, már Solymáron.] 1932. május 16-án kötött házasságot, mint itteni lakos kőműves, felesége Szeidler Franciska (1913–?) lett. 1944 után a család sorsa ellentmondásos: van olyan iskolai anyakönyvi bejegyzés, amely azt tanúsítja, hogy nyugatra költöztek, de az asszony öt gyerekével szerepel a kitelepítési vagonlistán is. 1945-46-ból két adat is özvegyként említi őt, de a férj halálára vonatkozóan semmilyen ismeretünk nincs, a háborús áldozatok névsorában nem bukkan fel a neve.

* Eichenbrenner János (1908–?) – 1908. szeptember 8-án született egy zsámbéki származású családban, Eichenbrenner Mihály (1872–1938) és Herr Éva (1874–1943) tizenegy gyermeke közül kilencedikként. Pilisvörösváron kötött házasságot, a település Búcsúnapján, Nagyboldogasszony ünnepén – 1937. augusztus 15-én –, felesége Lieber Katalin (?–?) lett. További sorsuk nem ismert.

IV. hasáb

* Wittmann Jakab (1906 – 1990) – 1906. március 16-án született Wittmann István (1875–1946) és Taller Franciska (1877–1914) fiaként. 1929. szeptember 5-én kötött házasságot, felesége a pesthidegkúti születésű, bár solymári származású Wittmann Erzsébet (1908–1981) lett, miután felmentést kaptak a másodfokú vérrokonság házasodási tilalma alól. Asztalos volt, de említik az anyakönyvek fuvaros foglalkozással is. A feleségét majdnem 9 évvel túlélve, 1990. január 9-én hunyt el.

* Hellebrandt Károly (1907–?) – 1907. január 25-én született Hellebrandt Mihály (1854–1926) zenekarvezető tizennégy gyermeke közül a legkisebbek egyikeként, a második feleség, Graf Mária (1876–1934) hét gyermeke közül ötödik volt. Születésekor a legidősebb féltestvérei akkor már túl voltak a házasodáson is. 1932. december 27-én hunyt el, úgy tűnik, hogy nőtlenként, vesebajban.

* Ringler Márton (1904–1983) – 1904. október 11-én született Folláth Mária (1881–1967) és Ringler Márton (1879–1957) fiaként, egyházilag még házasságon kívül, származását a szülők templomi esküvőjét követően utólag törvényesítették. 1926. május 19-én kötött házasságot, mint 21 éves „soffőr”, felesége a hasonló korú Pitz Katalin (1904–1997) lett. 1946 után az egész család – még a nagyapa is – Rétfalvi névre magyarosított. 1983. február 13-án hunyt el, mint nyugdíjas gépkocsivezető, felesége 14 évvel élte túl.

* Posovszki András (1907–?) – 1907. november 23-án született Posovszki János (1867–1939) zsellér és Schmidt Borbála (1872–1928) fiaként. 1929. január 26-án kötött házasságot, mint ács, felesége Müller Katalin (1906–?), aki az egyik solymári pásztor második házasságából született Vörösvárott. Egyetlen lányukról tudunk, ő is más településen született. 1934-ben Pétervári névre magyarosított, abban az évben bányász foglalkozással említi egy anyakönyvi bejegyzés. Feleségét, apósát és lányát is kitelepítették, a családfő maga talán fogságban lehetett, s azért nem került fel a kitelepítési listákra. Későbbi sorsukról semmit nem tudunk.

* Graf Mátyás (1908–1957) – 1908. augusztus 8-án született, az előző évi rózsaesküvős pár, Graf János (1884–1958) és Enczmann Franciska (1888–1969) későbbi neves sütőasszony fiaként. 1932. május 11-én kötött házasságot, mint kőműves, felesége Herbert Teréz (1911–1985) lett; néhány évvel később Gróf névre magyarosított. Hat gyermeke az elsőszülött lány kivételével mind megérte a felnőttkort. 1957. március 22-én hunyt el; egyik unokája Dobrovkáné Dér Borbála önkormányzati képviselő.

* Blum István (1908–1988) – 1908. szeptember 15-én született zsellércsaládban, Blum Márton (1871–1958) és Ringler Mária (1872–1947) fiaként. 1932. szeptember 3-án már mint ács kötött házasságot, felesége Ludvig Anna (1909–1997) lett. Két fiuk született, egyikük – abban a korban aránylag szokatlan módon – Budapesten, kórházban. A család 1947 februárjában a Budavári névre magyarosított; a családfő 1988. április 28-án hunyt el.

Házigazda-kocsmáros

* Schäffer Bernát (1904–1980) – A tabló egyetlen olyan tagja, aki már nős volt az 1927. évi Katalin-nap idején – de mint vendéglátónak, ezt nyilván elnézte neki a legénybíróság úri közönsége. 1904. augusztus 15-én született, Schäffer József (1876–1937) mészáros és Milbich Erzsébet (1878–1945) fiaként. 1926. május 17-én kötötte első házasságát, felesége az egyik unokatestvére, Schäffer Teréz (1908–1941) első világháborús hadiárva volt. Ő maga ily módon a korábban szintén vendéglős foglalkozású [ráadásul azonos nevű] nagybátyja családjába beházasodva vált a mai művelődési ház helyén működött vendéglő üzletvezetőjévé. Első házasságából két lánya és egy rövid életű fia született. Özvegységre jutva, még az 1941-es évben új házasságot kötött, második felesége a 2010-es évtizedet is megérte; kettejük házasságából két fiú született, az 1960-as években mindketten a Wulcan együttes énekes-zenészeiként váltak széles körben ismertté.

Schäffer Bernát – idővel Sarlós névre magyarosítva – az 1930-40-es évek legaktívabb helyi személyiségeinek egyike volt: alig működött helyben olyan szervezet, amelynek ne lett volna tagja, vagy akár vezetőségi tagja. Vendéglőjének államosítása után már nemigen vállalt közszereplést. 1980. március 21-én hunyt el, mint nyugdíjas.

V. hasáb

* Krenedics József (1909–?) – 1909. március 7-én született, Krenedics Jakab (1863–1941) és Zimmer Borbála (1867–1912) fiaként. 1932. június 18-án mint kőműves kötött házasságot, felesége Kopp Teréz (1911–?) lett. A menyasszonynak akkor már volt egy egyéves lánya, akinek a származását elvileg az utóházasság révén egyházilag is törvényesítették, ennek ellenére úgy tűnik, hogy az anyja családnevét viselve végezte az iskoláit. A házaspárt 1946-ban négy lányukkal együtt kitelepítették [akkor már a legidősebb is a Krenedics nevet viselte]; további sorsukról annyit tudunk, hogy a legkisebb lány Németországban ment férjhez.

* Pitz Tamás (1905 – 1935) – Nagykovácsiban született, 1905. március 2-án, Pitz Simon (?–?) és Mitinszky Teréz (?–?) fiaként, de házasságot már itt kötött, 1928. november 10-én, mint napszámos, a menyasszony családja szempontjából dupla (két évvel idősebb bátyjával közös) esküvő keretében; felesége Huber Mária (1907–?) lett. Tamás tbc-ben halt meg, 1935. január 25-én; két lányt hagyott maga után, akiket az anyjukkal együtt 1946-ban kitelepítettek.

* Taller Mátyás – Nem tudjuk egyértelműen azonosítani, mert több névrokon is szóba jöhet. A reális alternatívák:

Taller Mátyás (1903–?) – 1903. március 15-én született Taller János (1869–1921) napszámos és Tronicsek Rozália (1879–?) fiaként. Ezidáig semmilyen további adata nem került elő; elképzelhető, hogy – egy nap híján két évvel idősebb – bátyjához hasonlóan valamelyik környező településen alapított családot.

Taller Mátyás (1905–?) – 1905. március 27-én született Taller Mátyás (1882–?) telkes és Taller Teréz (1885–1932) fiaként. Valamikor 1932 tavasza előtt, bizonyára a menyasszony falujában kötött házasságot, felesége a leányvári születésű Moller Mária (1912–?) lett. A házaspárt két gyerekükkel és két másik rokonnal együtt kitelepítették, a kitelepítésre kijelöltek névsorában a szülők nevei mellett önkéntes jelentkezésre utaló jelzés látható. Későbbi sorsuk nem ismert.

Taller Mátyás (1906–?) – 1906. augusztus 1-jén született Taller Márton (1882–191x) telkes, későbbi első világháborús hősi halott és Taller Katalin (1880–?) fiaként. 1935. június 12-én kötött házasságot, mint földműves, felesége egy másik hadiárva, Herr Mária (1914–?) lett. A házaspár két gyerekkel és az apai nagymamával együtt szerepel a kitelepítési listán, a szülők nevei mellett a kitelepítésre kijelöltek listáján önkéntes jelentkezésre utaló jelzés látható. Lányuk házasodási adatát alapul véve valahol Freiburg környékén telepedhettek le, későbbi sorsuk nem ismert.

Taller Mátyás (1907–1980) – 1907. október 21-én született Taller József (1882–?) zsellér és Taller Julianna (1885–?) fiaként. 1931. szeptember 12-én napszámosként kötött házasságot, neje Enczmann Borbála (1907–1993) lett. Egy lányuk és egy fiuk született, utóbbi az 1944. december 19-én lőszerrobbanásban meghalt négy solymári világháborús gyermekáldozat egyike volt. Mátyás 1945 elején magyar katonaként fogságba esett, majd 1945. április 9-én Vácról a Szovjetunióba hurcolták el; nem ismert, hogy mikor került haza. Az asszonyt és lányát kitelepítették, de hamarosan hazaszöktek; érdekesség, hogy lányuk, Taller Mária (1931–2019) szintén egy hazaszökött solymári legény felesége lett. Taller Mátyás egyetlen unokája egy időben a német nemzetiségi önkormányzat egyik képviselője volt.

Taller Mátyás (1908–1944) – 1908. augusztus 10-én született Taller András (1876–1920) telkes és második felesége, Schäffer Mária (1882–1974) fiaként. 1931. november 21-én kötött házasságot, mint szabó, felesége Wiederholl Erzsébet (1913–?).1944. április 5-én hunyt el. mint szabómester, az özvegyet négy gyerekével kitelepítették, további sorsukról nem tudunk.

* Taller János – Nem egyértelmű, mert több névrokon is szóba jöhet; a reális alternatívák:

Taller János (1907–1989) – 1907. július 12-én született Taller István (1882–1950) zsellér és Gruber Katalin (1886–1920) fiaként. 1935. június 1-jén kötött házasságot, mint kőműves, felesége Ritter Erzsébet (1914–1948) volt. Egyik lánya Seres István (1928–2007) egykori vb-titkár, helytörténeti kutató felesége lett. A családot 1946-ban kitelepítették, ahol az asszony 1948-ban autóbusz-balesetben életét vesztette. Lánya halálhírére a nagymama gyalog kiment Németországba, hogy hazahozza vejét és két unokáját; a határról Taller Jánost visszatoloncolták, de a nagymamát a két gyerekkel hazaengedték. Taller János megözvegyülve Schwäbisch Hall közelébe költözött és új házasságot kötött, második felesége egy Budaörsről kitelepített özvegyasszony lett. Élete utolsó részében Freisbach községben lakott, ott is hunyt el, 1989-ben.

Taller János (1909–1984) – 1909. június 26-án született Taller József (1882–?) zsellér és Taller Julianna (1885–?) fiaként. 1933. április 4-én kötött házasságot, mint napszámos, felesége Binder Teréz (1911–2008) volt. Napszámos, néha lakatos foglalkozással említik az anyakönyvek, 1946-ban a kitelepítés alól mentességet kapott, akkori munkahelye, a Láng Gépgyár igazolása révén, később dolgozott bányászként, sőt lánckovácsként is. 1984. november 4-én hunyt el, mint nyugdíjas, özvegye 2008-ban követte.

Taller János (1909–1977) – 1909. október 18-án született Taller János (1884–?) napszámos, később bányász és Zwickl Rozália (1888–1943) fiaként. Szerepel a kitelepítendők összeírásában, neve mellett két lakcím is olvasható József u. 43. és Pilisszentiváni u. 8/d. Az előbbi címről apját és két testvérét is kitelepítették, nem világos, hogy ővele mi történt ezt követően. Ismeretlen helyen és időpontban kötött házasságot, gyanús, hogy kétszer is. Ha a feltételezés valós, akkor az első felesége Melega Ilona (1927–1988) volt, házasodásukra 1945-47 körül kerülhetett sor. Egy lányuk születésére van adat, ő gyerekként meghalt, a házasság pedig bizonyára válással végződött. Taller János 1977. június 18-án hunyt el, mint józsefvárosi lakos asztalos, a halálozási bejegyzéshez írt születési dátum egyértelműsíti, hogy róla van szó; akkor már Zakó Erzsébet (?–?) férje volt.

* Czipfer János – Nem tudjuk azonosítani, mert nem találtuk nyomát még csak hasonló nevű solymári személynek sem. Talán olyan, a szomszéd települések valamelyikéről származó vendég lehetett, aki ekkor már komolyan udvarolt a solymári lányok egyikének, későbbi feleségének.

* Pfeiffer József (1909–?) – 1909. január 18-án született Pfeiffer Márton (1880–1940) és második felesége, Kopp Rozália (1884–1921) fiaként. 1929. május 11-én kötött házasságot, mint napszámos, felesége Piri Mária (1911–?), egy helyi bányász balesetben elárvult lánya lett. Később az anyakönyvi bejegyzések többsége a családfőt asztalosként említi. A házaspárt öt gyermekükkel együtt kitelepítették; későbbi sorsuk – azt leszámítva, hogy két lányuk házassági adatából ítélve Schwäbisch Hall városában vagy annak környékén települhettek le – nem ismert.

* John András (1909–1981) – 1909. április 15-én született John Mihály (1876–1936) és békásmegyeri származású felesége, Vörös Anna (1875–1965) fiaként. 1931. október 24-én kötött házasságot, mint kőműves, felesége Izsák Vilma (1913–1990) lett, aki Körbl Károly (1831–1887) kántortanító szinte megszámlálhatatlanul sok unokáinak egyike, közvetlen családjában 12 gyerek közül a legkisebbik volt. Az esküvő idején már volt egy 9 hónapos lányuk, akinek később még egy húga született. A családfő a második világháborúban hadifogságba esett, így elkerülte a kitelepítést; felesége pedig a két lánnyal együtt visszaszökött a kitelepítésből, amint megtudta, hogy férje épségben hazajutott. András 1981. november 26-án hunyt el, mint nyugdíjas kőműves, özvegye kilenc évvel élte túl.

* John József (1910–?) – 1910. június 9-én született; úgy tűnik, hogy mint a korelnök öccse [John Márton (1873–1912) zsellér és Taller Mária (1874–1943) fia] kaphatott szerepet a bál szervezői között, a legfiatalabb közreműködők egyikeként. 1932. április 30-án kötött házasságot, mint cipész, felesége egy három évvel fiatalabb hadiárva, Blum Mária (1913–?) lett. Az asszony 1946-ban a 14 éves lányával és 4 éves fiával, férje nélkül szerepel a kitelepítési listán; József talán fogságban volt akkor, de nincs adatunk arra vonatkozóan, hogy hazajutott-e épségben a családjához.

* Reinpold Nándor (1910–1980) – 1910. március 26-án született, az érdi származású Reinpold Nándor (1883–1967) és Renatser Erzsébet (1889–1958) fiaként. Apja az első világháború alatt a hősiességével több hadi kitüntetést szerzett, később vitézzé is avatták, amely címet, mint legidősebb fiú, ő maga is viselhette. 1932. május 21-én kötött házasságot, mint asztalos, felesége Lang Katalin (1911–2000), az 1909-as rózsapár egyik lánya volt. Három gyermekük érte meg a családalapító kort; a családfő 1980. október 21-én hunyt el.

* Taller József – Nem lehet egyértelműen azonosítani, névrokonok miatt. Négy fő is szóba jöhet:

Taller József (1902–1966) – 1902. március 21-én született Taller György (1863–1937), telkes, későbbi szatócs és első felesége, Milbich Teréz (1866–1915) legkisebb fiaként. 1928. február 13-án kötött házasságot, mint földműves, felesége a mindössze 16 éves Taller Teréz (1911–1974) hadiárva (és apja második házasságából kifolyóan a mostohatestvére!) lett; közös volt az esküvő alkalmával bejegyzett lakcímük is. A családfő 1966. június 6-án hunyt el, özvegye 1974. március 13-án követte.

Taller József (1906–?) – 1906. március 10-én született Taller Tamás (1879–1956) későbbi zenész és Posovszki Borbála (1877–?) fiaként. 1931. november 21-én kötött házasságot, mint 25 éves autóvezető, felesége a 21 éves Pfeiffer Julianna (1910–?). Első közös fiuk közel fél évvel megelőzte a házasságkötésüket, utána még két lányuk született, a felnőttkort csak az egyik lány és az egyetlen fiú érte meg. A családfőt földműves, majd lakatos foglalkozással említik az iskolai anyakönyvi adatok, illetve úgy tudjuk, hogy a családi zenekarban zenélt is. 1946 utáni sorsuk nem ismert.

Taller József (1909–1990) – 1909. július 4-én született Taller András (1875–1932) telkes (későbbi községi bíró) és Taller Teréz (1879–1952) fiaként. 1933. február 8-án kötött házasságot, mint földműves, felesége Draxler Borbála (1914–1984) lett. Az asszony 1984. április 15-én hunyt el, az özvegy férj 1990. július 27-én követte.

Taller József (1911–2000) – 1911. január 23-án született Taller János (1881–1969) telkes és első felesége, Schäffer Teréz (1887–1918) fiaként; nyolc éves sem volt, amikor elvesztette édesanyját, nevelőanyja onnantól az apa második felesége, Taller Mária (1888–1952) lett. 1936. május 6-án kötött házasságot, mint földműves, felesége Taller Mária (1919–1993) lett. Az asszony 1993. január 28-án hunyt el, az özvegy férj 2000. december 29-én követte.

* Taller Mihály – Őt sem lehet egyértelműen azonosítani, mert három névrokon is szóba jöhet. Ők az alábbiak:

Taller Mihály (1908–1958) – 1908. november 16-án született Taller György (1872–?) zsellér és második felesége, Wenczel Anna (1876–1938) fiaként. 1932. június 18-án kötötte első házasságát, napszámosként, felesége Darmstädter Teréz (1907–1938) lett. Egyetlen közös fiuk született, majd az asszony 1938. december 21-én elhunyt, mint gyári munkás neje. Mihály 1939. június 7-én újra nősült, mint gyári napszámos, második felesége Erk Rozália (1916–1998) lett. 1944. november 8-án közérdekű munkaszolgálatra vonultatták be, így esett szovjet fogságba 1945. április 28-án Győrben, onnan hurcolták el három héttel később ukrajnai területre. Nem tudjuk, mikor került haza, de 1949 decemberében már lánya született. 1958. július 6-án hunyt el, mint segédmunkás, özvegye közel négy évtizeddel élte túl.

Taller Mihály (1910–1968) – 1910. január 12-én született Taller Tamás (1866–1940) zsellér és Fremd Mária (1868–1924) fiaként. 1934. február 3-án kötött házasságot, mint kalapos, felesége Taller Teréz (1912–2007) lett. Solymár egyetlen kalapkészítő mestere volt, de a mesterséget a neje is kitanulta, később özvegységre jutva, egy darabig ő is továbbvitte az ipart. A családfő 1968. november 5-én hunyt el, mint bőrdíszműves, felesége majdnem négy évtizeddel élte túl, 2007 nyarán követte. Egyik unokájuk Pakó Károlyné Blum Emma, aki több cikluson át volt a német nemzetiségi önkormányzat képviselője, illetve a Lustige Zwerge Óvoda alapító vezetője.

* Mrojcsek Ferenc (1907–1989) – 1907. szeptember 19-én született Tokodon, a csolnoki születésű Mrojcsek Ferenc (1881–1943) bányász és a felvidéki Bátorkesziről, ácscsaládból származó Hrdlovics Hermin (1886–1974) fiaként. Családja nem sokkal a születése után költözött Solymárra, másfél évvel fiatalabb öccse már ide született. Ő is itt kötött házasságot, 1936. június 6-án, mint kovács, felesége Cservenyi Erzsébet (1912–2007) lett. Három lányuk született, mindhárman családot alapítottak. A családfő maga is bányászként kezdte pályafutását, később Budafokon letette a kovácsmesteri vizsgát is. A második világháború után Mátraházi névre magyarosított; a kovács szakma utolsó solymári képviselői közé tartozott. 1989. július 6-án hunyt el.

* Kozek József (1908–194X) – 1908. március 20-án született Kozek József (1870k.–1926) vörösvári származású zsellér és a solymári Schuck Erzsébet (1875–?) fiaként, Solymáron. 1928. május 2-án kötött házasságot, felesége Kuhn Teréz (1905–?) lett. Foglalkozása az esküvő idején már szíjgyártó volt, a későbbi anyakönyvi bejegyzések többsége is így említi, bár szerepel nyerges, bányász és gyári munkás foglalkozással is. A háborúban hősi halált halt, halálának körülményei nem tisztázottak; özvegyét hat gyerekkel kitelepítették, későbbi sorsuk nem ismert.

* Koch István (1907–?) –1907. október 1-jén született Koch Pál (1856–1928) napszámos és Rádics Éva (1863–1944) fiaként. 1932. június 16-án kötött házasságot, mint napszámos, felesége Zwickl Magdolna (1907–?) lett. Két lányuk közül az idősebbik még az esküvő előtt született, és alig negyedévesen meg is halt, mielőtt még a származását egyházilag törvényesítették volna. Az asszony a második szülése után, 1934. december 18-án elhunyt, gyermekágyi láz következtében, a férj ezt követően összeállt egy kétgyerekes asszonnyal. Együtt szerepelnek a kitelepítési listákon, a nő két törvényes születésű fiával együtt; további sorsuk ismeretlen.

* Szeidler Ignác (1908–?) – 1908. október 5-én született, Szeidler Mihály (1883–?) napszámos (62.) és Taller Anna (1883–?) fiaként. 1934 nyarát megelőzően, nem Solymáron kötött házasságot, felesége a vörösvári születésű Manhertz Mária (1907–1946) lett. Három fiuk született, akik közül kettő kisgyerekként halt meg. A családfőt a legtöbb anyakönyvi bejegyzés könyvkötő foglalkozással említi, de egy visszaemlékezés szerint fiatalabb korában templomszolgai teendőket is végzett. Az asszony 1946. február elején hunyt el Solymáron, Ignácot elsőszülött fiával együtt kitelepítették. Jóval később, 1962-ben Karlsruhében új házasságot kötött, felesége lánykori neve Czeizel Julianna (?–?), előző férje talán szintén solymári lehetett, lévén, hogy a Piri családnevet viselte.

VI. hasáb

* Appel János – Nem tudjuk egyértelműen azonosítani, mert több névrokon is szóba jöhet. A reális alternatívák:

Appel János (1906–1942) – 1906. április 25-én született az 1899-es rózsapár, Appel József (1880–191X), későbbi első világháborús hősi halott és Milbich Teréz (1881–1915) fiaként; alig tíz éves korára teljesen megárvult. 1930. november 20-án mint napszámos kötött házasságot, felesége Strack Rozália (1910–?) lett. Bányászként és gyári munkásként is dolgozott. Tartalékos honvédként, a 32/1-es csapattest 2/1-es zászlóalj tagjaként halt hősi halált. 1942. augusztus 16-án (más adat szerint 18-án), az ukrajnai Rovnó közelében, Kolodesnoje településen. Három lánya közül a legkisebbik már utószülöttként látta meg a napvilágot, szűk két hónappal apja halála után. A család további sorsa nem ismert.

Appel János (1907–?) – 1907. szeptember 30-án született Appel György (1871–?) és Wenczel Anna (1871–1911) fiaként. 1930. július 19-én kötött házasságot, felesége Horváth Anna (1909–?) lett. Az esküvői anyakönyvi bejegyzés napszámosként említi, később az adatok többségében cipész foglalkozással szerepel. A házaspárt kisebbik fiukkal kitelepítették, az idősebb, 1930 őszén született fiúról viszont csak annyit tudunk, hogy az iskolát kijárta, későbbi sorsa nem tisztázott.

* Darmstädter János – Nem tudjuk egyértelműen azonosítani, mert két névrokon is szóba jöhet, ők az alábbiak:

Darmstädter János (1910–1982) – 1910. október 25-én született Darmstädter István (1885–1969) ács és Szedlák Mária (1887–1961) fiaként. 1932. június 11-én kötött házasságot, mint lakatos, felesége Baumstark Borbála (1913–1947), a közismert helyi népi költő, Baumstark János (1888–1940) lánya lett. A családfőt az anyakönyvi adatok géplakatos, szerszámedző, ács, szatócs, kereskedő, sőt ezüstműves foglalkozással is említik. 1946-ben Dorozsmai névre magyarosított; neje 1947. január 10-én, méhen kívüli terhesség miatt bekövetkezett halálát már ezen a néven jegyezték be az anyakönyvbe. János kevesebb, mint három hónappal később, 1947. április 7-én új házasságot kötött, második felesége Binder Mária (1925–2011) lett. 1982. november 12-én hunyt el, mint nyugdíjas, özvegye majdnem három évtizeddel élte túl.

Darmstädter János (1911–1942) – 1911. szeptember 23-án született Darmstädter János (1883–?) zsellér és Greschner Anna (1888–1973) fiaként. 1933. szeptember 9-én kötött házasságot, mint cipész, felesége Herbert Borbála (1913–1986) lett; házasságukból egyetlen lány született. Hősi halált halt a második világháborúban: hadtörténeti levéltári adatok szerint a 17. gyalogos ezred tagjaként 1942. augusztus 17-én tűnt el az oroszországi Kostenki településnél. Az ő családjának háza volt a XIX. század végén épült, s a közelmúltban szépen felújított Zöldfa utca 9. számú ház, mely a szovjet megszállás idején sok környékbeli lány és asszony számára nyújtott menedéket a megerőszakoltatás elől. 1946-ban Borbálát és lányát kitelepítették, de visszaszöktek; az asszony az elűzetést közel négy évtizeddel túlélve, 1986. március 6-án hunyt el.

* Hőnig György (1910–1945) – 1910. augusztus 25-én született Hőnig József (1879–1921) cipész és Taller Katalin (1886–1944) fiaként. 1933. február 8-án kötött házasságot, már ő maga is mint cipész, felesége Milbich Teréz (1910–1993), az egyik helyi szatócs lánya lett; házasságuk gyermektelen maradt. Erőszakos halállal halt meg, 1945. augusztus 30-án: bár az ügyben indított nyomozás szerint a tettes kilétét nem lehetett kideríteni, szinte biztosra vehető, hogy orosz katonák lőtték le a saját földjén, munka közben, miután önszántából nem akarta nekik átadni a két lovát. Az özvegyet 1946-ban kitelepítették, de visszaszökött, sőt idehaza 1950-ben új házasságot is kötött; második férje a község egyik postaaltisztje lett.

* Tix János (1910–1981) – 1910. június 3-án született Tix Mátyás (1888–1945) kisbecskereki születésű borbély és Pitz Teréz (1888–1960) fiaként. 1933. szeptember 5-én kötött házasságot, maga is mint borbély, felesége Hellebrandt Mária (1911–1978) lett. Négy lányuk, majd két fiuk született, az elsőszülött lányt és az első fiút kivéve mind megérték a felnőttkort. János a legtöbb anyakönyvi bejegyzésben borbély, idősebb korában borbélymester foglalkozással szerepel, de az 1950-es évek elején néhány esetben a szövetkezeti kisiparos kifejezés is felbukkan a neve mellett. 1981. április 29-én hunyt el, özvegyemberként.

* Ritter Márton (1909–?) – 1909. február 26-án született Ritter Márton (1883–?) kőműves és Izsák Borbála (1886–?) elsőszülött fiaként. Csak annyit tudunk róla, hogy bérmálkozott, további sorsa nem tisztázott.

* Izsák Mátyás (1909–?) – 1909. február 9-én született Izsák Mátyás (1885–191X) későbbi első világháborús hősi halott és Fail Franciska (1887–1952) fiaként. 1932. október 31-én mint kőműves kötött házasságot, felesége Lang Teréz (1913–?) Az anyakönyvek későbbi adatai közt bányász, napszámos és kőműves segéd foglalkozással is említik. A házaspárt 1946-ban három gyerekükkel együtt kitelepítették, későbbi sorsuk nem tisztázott.

* Graf János (1912–?) – Bizonyára arról a Graf Jánosról lehet szó, aki 1912. augusztus 6-án született az 1907. évi rózsapár, Graf János (1884–1958) és Enczmann Franciska (1888–1969) későbbi neves sütőasszony fiaként, ez esetben talán a bátyjának köszönhette, hogy alig 15 éves kora ellenére is helyet kaphatott a tabló (és a báli szervezőség) névsorában. 1936. február 10-én kötött házasságot, mint napszámos, már magyarosított néven, Gróf Jánosként, felesége Kiener Erzsébet (1914–?) első világháborús hadiárva lett. Később a családfőt a legtöbb anyakönyvi adat lakatos foglalkozással említi. A család tagjait a magyarosított nevük ellenére 1946-ban kitelepítették, azt követő sorsukról csak annyit tudunk, hogy az egyetlen lány a németországi Schwäbisch Hallban házasodott.

* Hellebrandt Mihály (1911–?) – 1911. április 27-én született az 1905. évi rózsapár, Hellebrandt Mihály (1883–1965) és Schokátz Mária (1885–1960) fiaként. Szokatlanul későn, 32. életévében (1942. augusztus 21-én) kötött házasságot, mint kőműves; felesége Lang Katalin (1920–?). 1946-ban kitelepítették őket. Két fiuk biztosan született Németországban, akik megérték a felnőttkort. Hellebrandt Mihály közlekedési balesetben halt meg.

* Folláth Károly (1911–?) – 1911. július 3-án született Folláth József (1874–1946) zsellér és Körbl Vilma (1875–1946) fiaként, tehát ő is a legendás kántortanító, Körbl Károly (1831–1887) unokái közé tartozott. Családja ezzel együtt kifejezetten marginális jelentőségű família lehetett, nem sok nyomot hagytak maguk után a falu történetében. Ő maga elköltözött, 1940. szeptember 28-án kötött házasságot a Pest megye északkeleti részén fekvő Püspökszilágyon, felesége egy Csernák Anna (?–?) nevű özvegyasszony volt. További sorsáról semmit nem tudunk.

* Taller János – Nem azonosítható egyértelműen, mert több névrokon is szóba jöhet. A reális alternatívákat lásd fentebb.

* Hellebrandt Péter (1907–1982) – 1907. február 20-án született Hellebrandt János (1874–1957) zsellér és vörösvári származású felesége, Hofbäck Erzsébet (1875k.–1917) fiaként. Kőműves lett, 1931. június 27-én kötött házassága idején már így említi az anyakönyv; felesége Geiger Erzsébet Mária (1911–1975) lett. Az akkor még marginális falurésznek számító Anna (eredetileg Szent Anna) utca legkorábbi lakói közé tartozott, ott is élt élete végéig; 1982. december 28-án bekövetkezett halálakor nyugdíjas kőművesként anyakönyvezték.

* Krizsák Lőrinc (1912–?) – 1912. január 30-án született Krizsák József (1881–1956) és Ringler Franciska (1885–1941) fiaként. 1934. szeptember 3-án kötött házasságot, mint asztalos, felesége Bruckner Erzsébet (1912–?) lett. Solymáron öt gyerekük született, a legtöbb anyakönyvi bejegyzés asztalosként tünteti fel a családfőt. Az 1946-os évet csak három gyerek érte meg, akiket a szülőkkel együtt kitelepítettek, a család további sorsa nem ismert.

* Huppert János (1909–?) – 1909. augusztus 8-án született Huppert Márton (1873–1940) kovács és Neubrandt Franciska (1874–1935) fiaként. 1939. február 11-én kötött házasságot, már maga is mint kovács, felesége Draxler Mária (1913–?) lett. Szerepel a solymári elhurcoltak listáján, mely szerint mint pártonkívüli kovácssegéd, a magyar hadsereg besorozott katonája, 1945. március 29-én Sopronban esett fogságba és Győrből hurcolták el a Szovjetunióba, másfél hónappal később. A hadifogságból hazajutva egy ideig tovább folytatta a szakmáját, majd a kitelepített családját követve az 1950-es évek derekán ő is nyugatra költözött; későbbi sorsáról nem tudunk.

* Payer János (1908–?) – 1908. április 25-én született Payer Antal (1880–?) zsellér és Schreiber Anna (1882–?) fiaként. 1932. szeptember 12-én kötött házasságot, mint bányász, felesége Gábeli Erzsébet (1909–?) lett. Idehaza egy fiuk, majd két lányuk született, a családfőt a legtöbb anyakönyvi bejegyzés bányászként említi. Az egész családot kitelepítették, későbbi sorsukról csak annyit tudunk, hogy a fiú egy alig olvasható nevű németországi településen kötött házasságot.

* Bruckner Márton (1910–?) – 1910. augusztus 20-án született Bruckner János (1881–1938) ács és Zimmer Erzsébet (1883–?) fiaként. 1936. június 27-én kötött házasságot, felesége Pfeiffer Magdolna (1918–?), aki 1918. március 17-én született Pfeiffer Lőrinc (1898–1967) és Schilling Teréz (1895–1924) lányaként. 1946-ban az asszonyt három gyerekével kitelepítették; a családfő feltehetőleg fogságban volt akkoriban; nem tudunk arról, hogy hazajutott-e a családjához élve. Az elsőszülött fiú házasodási adatából ítélve a család Heidenheim városában, vagy annak közvetlen közelében telepedhetett le.

* Schokátz Antal (1909–?) – 1909. január 18-án született Schokátz Mihály (1880–?) és Taller Mária (1885–?) fiaként. [Alig hihető, de a születését Anna névvel és lányként jegyezték be az anyakönyvbe. Ehhez képest házasodásakor már Antal néven szerepel, azonos (pontosabban 19-i) születési dátummal…] 1935. november 9-én kötött házasságot, mint asztalossegéd, felesége Strack Anna (1913–?) lett. Itthon két gyerekük született, úgy tűnik, hogy az egész családot kitelepítették.

VII. hasáb

* Eichenbrenner Ferenc (1909–?) – 1909. szeptember 29-én született Eichenbrenner Julianna (1870–?) fiaként, egyházilag házasságon kívül, ami miatt – több testvéréhez hasonlóan – az egész életét az anyai nevén élte le. 1938. február 19-én kötött házasságot, felesége Wenczel Franciska (1909–?) volt; 1946-ban egy fiukkal kitelepítették őket, későbbi sorsáról nem tudunk.

* Taller István (1911–?) – 1911. május 23-án született napszámos családban, Taller István (1885–1953) és Lang Teréz (1884–1928) fiaként; apja egy időben bányászként is dolgozott. 1935. június 1-jén kötött házasságot, mint kőműves, választottja Posovszki Mária (1913–?) volt. 1946-ban a feleséget a két fiával kitelepítették, a férj talán fogságban volt akkor. Az egyik fiúnak ismertek a házasodási adatai, de azt leszámítva a család további sorsáról nem tudunk.

* Brandhuber Mihály (1912–?) – A legénybíróság legfiatalabb tagja volt, aki 1927 Katalin-napján pontosan három hónappal volt túl a 15. születésnapján. 1912. augusztus 25-én született Brandhuber Mihály (1881–1945) és Buresch Teréz (1882–?) fiaként. 1936. november 5-én kötött házasságot, akkor már Baranyai családnéven, felesége Taller Anna (1912–?), egy leányanya egyházilag sosem törvényesített származású (első házasodása előtt több mint nyolc évvel világra hozott) leánya volt. Itthon egyetlen közös lányuk született; a családot 1946-ban, Mihály névmagyarosítása ellenére kitelepítették, további sorsukról nem tudunk.

* Wohlmuth Mátyás (1911–1993) – 1911. november 27-én született Wohlmuth János (1885–?) bognár és békásmegyeri származású felesége, Schifferer Katalin (?–?) tíz gyermeke közül másodikként, de az elsőszülött korai halála miatt a legidősebb fiúként nevelkedett. Kőműves lett, mestere a szakma egyik legfoglalkoztatottabb helyi képviselője, Branauer Jakab volt; felesége az ő egyik unokahúga, Milbich Rozália (1912–?) lett, akivel 1937. augusztus 28-án kötöttek házasságot. 1946-ban kitelepítették, ott is halt meg, 1993. október 21-én. Egyik fia a hely- és családtörténeti kutatásaiból könyvet jelentetett meg Németországban, és sok áldozatot vállalt az 1990-es években a kitelepítési emlékmű megvalósítása érdekében.

* Erk Mátyás (1911–?) – 1911. október 1-jén született Erk Mátyás (1892–1916), későbbi első világháborús hősi halott és Izsák Erzsébet (1892–1967) fiaként. 1931. november 21-án kötött házasságot, mint asztalos, felesége, Vörös Borbála (1910–?) több mint egy évvel idősebb volt nála. Mindhárom gyermekük Solymáron kezdte az iskolát, 1944 utáni sorsuk azonban nem tisztázott.

* Spanberger János (1910–?) – A Veszprém megyei Szápáron született, 1910. november 8-án, a korábban említett Spanberger Márton öccseként [egyházilag, a fivéréhez hasonlóan bizonyára törvénytelenként, mivel a szülei csak 1912-ben kötöttek templomi házasságot]; az apa talán mint bányamunkás kerülhetett a bakonyi bányászfaluba. 1932. február 6-án már solymári lakosként kötött házasságot, mint gyári napszámos, felesége Schreiber Teréz (1911–?) lett. Öt gyerekük közül négy érte meg a kitelepítést, de az iskolai anyakönyvi adatokban kőművesként és napszámosként egyaránt említett családfő előtte még átélte a hadifogságot és a Szovjetunióba való elhurcoltatást is. 1946 utáni sorsukról nem tudunk.

Legújabb blogbejegyzés: