Solymáron is élt a parasztvezér leszármazottja

Tudta, hogy az egyesek által hősnek, mások által viszont lázadónak, kegyetlen vezetőnek tartott végvári katona kései leszármazottja bár rövid ideig, Solymáron élt és dolgozott? A viharos időket megélt Dózsa György parasztvezért és kései leszármazottját, Dósa Bélát nagyjából 15 emberöltő választja el, de méltán gondolhatunk hírességre személyében is. Nem pusztán felmenője okán. Dósa Béla ugyanis rövid ideig a solymári gyógyszertárat vezette, idén pedig 140 éve, hogy megszületett. Korábban Hegedűs András újságíróként remek visszaemlékező cikket írt a témában a "Szólj Már" című helyi havilapnak. Ezzel az írásával emlékezünk meg most a jubileumról:

Az első világháború utáni évben, 1919 végén került Solymárra falunk negyedik patikusaként a makkfalvi Dósa nemzetségből származó Dósa Béla. Bár családja a Jászságból származott, nemességüket még az erdélyi őseikig vezetik vissza, sőt vérrokonságot tartanak az 1514-es parasztfelkelés vezetőjével is, akit szerintük hibásan írnak Dózsa Györgynek. A gyógyszerész, akinek tizenöt év ide-oda helyezés után Solymáron volt az első tartósabb munkahelye, végül Tápiógyörgyén telepedett le, és ott alapított családot. Emléke felelevenítésében a Csepel-szigeten élő unokája, Dósa Katinka is segített lapunknak.

Településünk negyedik gyógyszerésze, Dósa Béla 1885. augusztus 31-én született Szarvason, hagyományosan sok gyermekes nemesi családban.

A makkfalvi előnevet viselő, erdélyi eredetű család az 1600-as évek végétől kezdve a Jászságban élt, ükapja Jászapáti főbírója, szépapja pedig, aki a família címerét is kapta Mária Teréziától, jászkapitány volt az 1700-as években. Külön érdekesség - ha úgy tetszik, a sors iróniája-, hogy a királynő által nemessé tett Dósa Pál, aki a családi iratok szerint egyenes ági rokona lehetett az 1514-es parasztfelkelés vezetőjének, éppen a Szegedinác Péró nevével fémjelzett parasztlázadás leverésében való részvételéért kapta nemesi oklevelét.

Dósa Béla apja, Dósa Andor „kultúrmérnök" - ahogy akkoriban az út- és vízépítő, általános mérnököket nevezték - fiatalon elhunyt, így már korán neki kellett eltartania családját - özvegy édesanyját, Stammer Vilmát és hat testvérét. Első munkahelye a Bars megyei Léván volt, ahol 1903-1904 között töltötte egy éves gyakornoki idejét. A következő 15 évben az ország legkülönbözőbb pontján dolgozott, csaknem húsz munkahelyen - nem számítva azokat az időszakokat, amikor éppen több éves frontszolgálatát töltötte. Küzdelmes fiatalság után, családfenntartás mellett szerzett diplomája birtokában érkezett 1919. végén Solymárra, ahol 70 ezer koronáért vásárolta meg a helyi patikát, elődjétől, Szikszay Bélától.

A solymári Szent Margit Gyógyszertárral kapcsolatos munkákba Dósa Béla nagy kedvvel vetette magát, hiszen hosszú idő után itt érezhette először, hogy nyugodt körülmények között, a saját üzletében dolgozhat.

Falunkban töltött három éve alatt vette nőül Bertalan nagybátyja nevelt lányát, Dósa-Romsics Juliannát is - igaz, az 1921. szeptemberi esküvő a lapunknak bemutatott iratok szerint nem Solymáron, hanem a főváros VIII. kerületében történt. Valódi családalapításra az ifjú pár mégsem találhatta megfelelőnek Solymárt, hiszen első gyermekük születésének évében, 1922-ben Tápiógyörgyére települtek át.

Dósa Béla az élete hátralévő részét - néhány év kivételével - ebben a Jászság szélén fekvő faluban töltötte le, és ott vezette Szent Magdolnáról elnevezett patikáját, még az államosítást követő években is. Három évtizedes működés után, 1954-ben Pácinba helyezték, ugyanakkor patikájának míves berendezése nyomtalanul eltűnt. 1957-ben súlyos agyvérzés érte, és két éwel később - ugyancsak gyógyszerész fia gondos ápolása ellenére - életét vesztette. Neje, aki Tápiógyörgyén többek közt a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének elnöknője is volt, és megannyi karitatív ügyben vett részt,

tíz évvel élte túl férjét.

Bár 1919-ben még alig tíz éve üzemelt gyógyszertár Solymáron - a Templom tér 5. szám alatt, a mai Hanker helyén - , Szikszay már a harmadik gyógyszerész volt a faluban, a patikát 1908-ban megnyitó Kovács Miklós Pál, és az őt követő-helyettesítő Hajnal József után. Dósa Béla sem sokáig maradt falunkban, hiszen miután családot alapított, átadta az üzlet vezetését a nála jóval idősebb Terstyánszky Károlynak. Utódja jellegzetes gyógyszerész dinasztiából származott, s a saját kozmetikumokat is gyártó idős szakember élete utolsó éveit töltötte Solymáron. 1923-ban bekövetkezett halála után öt évvel

egyébként településünkön halt meg fia is, az akkor már világhíres kardvívó, többszörös olimpiai bajnok Tersztyászky Ödön.