A solymári folklór számos babonás hiedelemlény emlékét őrizte meg. A bestiárium eredetileg állatkatalógus volt, de alkalmazták olyan gyűjteményekre is, amely mitikus, szellemi vagy hiedelemlényeket mutatott be — gyakran szimbolikus, erkölcsi vagy kulturális jelentéssel kiegészítve. A mi bestiáriumunk is ilyen: a képzelet és a solymári hagyomány lényeinek rendszerezett katalógusa, amely egyszerre enciklopédia és játékos mítoszgyűjtemény.
Héx
(die Hexe, die Trude = női boszorkány)
Sokáig hittek bennük az emberek Solymáron. Az itteni női boszorkányok rosszindulató lények, akik elapasztják a tehén tejét, megátkozzák a háziakat, megbetegítik a gyerekeket, vagy rontást hoznak valakire. A solymári hexek leginkább strigák, vagyis alakváltók, tudnak repülni, ritkább esetben malefica típusú csábítók, rontó lények. A helyiek Lucát is félve tisztelték, aki mindkét boszorkányos tulajdonsággal bírt. Ellenszer: imádság, koszorú, szenteltvízzel mosakvás, barka kihelyezése, házszentelés, füstölés, boszorkányláb (Trudenfuss) rajzolása.
Fárendesüler
(der Fahrende Schüler = garabonciás diák)
Mágikus képességekkel rendelkező különösen okos rejtélyes ember. Úgy hitték, hogy koldusként, szélhámosként járta a falut, aki nem segített neki megbüntette. Megjelenése félelemmel és tisztelettel vegyült, a ködben rejtette el sárkányát, amit meg tudott lovagolni és esőt hozott. Okkult tudással és varázslatokkal társították, de kellő tisztelet mellett jótettekre is hajlandó volt. Solymáron a jégesőért, a heves viharokért és a tűzvészért is őt okolták. Ellenszere: adakozás, részvét, segítségnyújtás
Sliisszlfráu
(die Schlüsselfrau = kulcsárné)
Solymár elátkozott szelleme, aki várban és környékén bukkan fel leginkább éjféltájban. Magas, gyönyörű nő, hófehér ruhában és fátyolkendőben, máskor várúrnői öltözetben, néha kibontott hosszú hajjal, de mindig kulcsokkal a derekán. Gyerek, felnőtt egyáránt rettegte. Elátkozott holt lélek, akit Mátyás király kulcsárnőjének hittek és aki a solymári vár három kádnyi pénzét őrzi. Pásztorfiúkat, kocsisokat kísértett meg arra kérvén őket, hogy oldják fel elátkozottságától. Gyakran kígyó képében is megjelent. Ellenszere: ostorral keresztet rajzolni a földre, keresztet vetni, imádkozni, elkerülni.
Oámi sööjn
(die Arme Seele = szegény lelkek)
Azok a holt lelkek, akik a purgatóriumban vannak, megtisztulnak és várják, hogy beléphessenek a mennyországba. Ők szellemek, akik az üdvösség útján vannak, de még nem teljesen jutottak oda, még kapcsolatban állnak az evilági rokonaikkal, ismerőseikkel. Solymáron sok-sok babonás szokás és hiedelem köthető hozzájuk. A Hutweidében keresztet is állítottak a tiszteletükre. Ellenszer: imádság, gyertyagyújtás, megemlékezés, szentelt víz, étel-ital felajánlás.
Truut
(der Trud = férfi, vagy semleges boszorkány)
A solymáriak is különbséget tettek férfi és női boszorkány között. A Truut férfi boszorkány, gonosz kísértő lény, aki a padláson mászkál, frászt hozva a háziakra, vagy szekrény mögül bújik elő. A középkori és kora újkori néphitben boszorkánymesterek, akik kapcsolatban állnak a hexekkel. Solymáron hitték az emberek, hogy álmukban támadják meg őket, nehézlégzést, duzzadást okoznak. Ellenszer: imádság, lefekvés előtt szentelt vízzel mosakvás, barka vagy szentelt képek kihelyezése, boszorkányláb rajzolása.
Vügyijáge
(der Wilde Jäger = haragos vadász)
A település rettegett lidérces lénye az erdőben és a mezőkön bukkan fel villámgyorsan, pofonokat osztogat. Térdig érő zöld szakálla, vadul forgó tüzes szemei vannak és rikácsoló hangon kiabál. Magas csizmát hord, puskát tart a kezében, olykor nagy fekete, vagy vörös vadászkutyákkal szélsebesen rohangál. Általában éjszaka jelenik meg az embereknek az erdőben. Jelenlétét szempillantás alatt felkorbácsolt szélvihar, és túlvilági zengésű vadászkürt hangja jelzi. A tiszteletleneket az erdőben tévútra csalja. Ellenszere: kifordított ruha, ostorpattogtatás, káromkodás, harangszó, szótlanság, arccal lefelé földre fekvés.
Khőllemáunn
(der Kellermann = pinceember)
A solymáriak nagyon féltek éjszaka a pincébe menni, mert rettegtek a sötét helységben ólálkodó pinceembertől. Vén igénytelen, ormotlan aggastyánnak tartották, aki a hordók tetjén ücsörög a sötétben és megfigyeli az éjszaka érkező “vendéget”. Ezek a hiedelmek részben praktikus célokat is szolgáltak: elrettentették az embereket attól, hogy éjszaka a veszélyes pincékbe menjenek, ahol balesetek történhettek, de félelmetes alakja összekapcsolódott a borospincék misztikumával és a sötét, földalatti terekhez fűződő ősi félelmekkel. Ellenszere: imádság, varázsmondókák, keresztvetés, szentelmények, elkerülés.
Prunemaún
(der Brunnenmann = kútember)
A kútleány (Prunemádl) és kútember (Prunemáun) figyelmeztető szellemalakok voltak, amelyek célja az volt, hogy a gyerekeket távol tartsák a kutak veszélyes mélységétől. Solymáron a gyermekeknek úgy magyarázták az emberek világrajöttét, hogy a pap kútjából húzzák ki őket, így születnek meg. Ezért a kisebb gyerekek előszeretettel hajoltak a kútak nyílása fölé, ami igen veszélyes volt. Ezek a lények a hiedelem szerint a kút mélyén éltek, és a kíváncsi gyermekek után nyúltak, lerántották őket a mélybe, ha a kút közelébe merészkedtek. Német előképe vélhetően Hulda istennő (Holle anyó). Ellenszere: mértékletesség, a kíváncsiság visszafogása, kútfedél.
Fajrigemánn
(der Feurige Mann = tüzesember)
Félelmetes tűzes lidércnek gondolták a régiek, Solymáron nagyon sok helyen felbukkanni vélték a Kerek-hegytől a Templom téren át a Mátyás-dombig. Valószínűleg konkrét természeti jelenség (mocsárgáz, szentjánosbogár-rajzás) megszemélyesítése, mitizálása. Solymáron “Hansl” (Jancsi) néven is emlegették. Gyakran ült, és állította meg a szekereket, vagy bokrosította meg a lovakat. Ellenszer: káromkodás, kulcsdobálás feléjük.
Tájfű
(der Teufel = Ördög)
A falubeliek számára a gonosz megtestesítője és a bűnbeesés szimbolikus alakja volt. Az "ördög vigyen el!" (“te tájfű szügyi hújn!”) kifejezést Solymáron is előszeretettel alkalmazták a mindennapi élet részeként, különösen veszekedések és átkozódások során. Az ördög szimbolizálta a bűnbeesést, a rossz döntést, az erkölcsi tévelygést. Ellenszere: imádság, erkölcsösség, jó magaviselet.
Mumus
● Mumus – közönséges gyermekijesztgető, Solymáron inkább a 20. század végén volt használatos, nagyon változó karakterjegyekkel. Solymáron a „fekete zsákosként” másik hiedelem lénnyel keveredik. Az utolsó gyermekijesztegető lények egyike, magába sűrítette az összes solymári lény emlékét, tulajdonságait. Ellenszere: szófogadás, jó magaviselet
Hutotó
Az utolsó ördögszerű lény, amelyre sokan emlékeztek gyerekkorukból Solymáron. Szellemnek, elvarázsolt embernek hitték, aki folyton kacag, ha rosszat tesz. Leginkább a gyerekeket rémisztgették vele, de a fiatal felnőttek is komolyan vették. Este kilenc után bárhol, bárkinek megjelenhetett, árkon-bokron át tudott járni. Olyan nyelven beszélt, hogy senki sem értette. Legfőbb jellemzője a fehér lepedő a fején, de néha láncot is csörgetett a kezében. Lovakat hajszolt, szekereket állított meg és pofozkodott. Alakja valószínűleg régi germán hitvilágból ered és erdőszellemként Wügyi jágerrel lehet azonos. Ellenszere: Harangszó előtt hazatérni. Ha ez nem sikerül, a cipőt le, vagy megcserélni a lábon. Soha nem szabad megszólítani a Hutotót.
Nóhtwéip
(die Nachtwalbe = éjszakai szellemborjú)
Felforgató rémállat. Esténként nagytestű állat garázdálkodásától rettegteg a solymáriak, amit szellemborjúnak gondoltak. A félelem olyannyira erős volt, hogy az utcára sem mertek kimenni sötétedés után. Úgy hitték, hogy az éjszakai szellemborjú ilyenkor jár a faluban és megtámadja az ártatlan járókelőt és ki tudja mit tesz a lelkével. Később a hentes kutyájára fogták, és már nem féltek többé tőle. Ellenszere: elbújni, utcára nem kimenni sötétedés után.
Svoacemaún
(der Schwarze Mann = a fekete ember, zsákosember)
Ez a gyermekeket ijesztgető lény a mumussal rokon, Solymáron azzal fenyegették a rosszalkodókat, hogy ha nem viselkednek jól, a lény zsákjába teszi őket, és elviszi. A hiedelem gyökerei valószínűleg a középkori ördögűzés rítusaiból és a pestishalállal kapcsolatos félelmekből erednek. Bajor megfelelője a "Pöpelsträger", illetve a gyermekmondókákban is emlegetett "Schwarzemann". Ellenszere: imádság, erkölcsösség, jó magaviselet.
Pixel karakterek: minden jog fenntartva (R)
A témában készült tanulmánykötet még kapható. Részletek a SOLYSHOP-ban:
