Idén a solymári búcsú saját logót kapott, amely – bár jellege miatt csak vallásos vonalon tud érvényesülni –, egyszerre újítás és a tradíciókhoz való visszatérés. Több helyen, többféle módon találkozhatnak majd az érdeklődők a díszes Mária-monogrammal. Solymáron 2026-ban ez nem pusztán a 18. századi barokk Mária-kultusz utáni negédes nosztalgia szeretne lenni, bár kétségtelen, hogy hétköznapi értelemben ilyen olvasata is lehet. De miután jelképről, tradicionális szimbólumról

Az idei búcsúra egy különleges csemegével készülünk. A helytörténeti gyűjtemény immár 7. alkalommal jelenteti meg saját fejlesztésű kiadványát “Solymár és a nagyvilág” címmel. Településünk múltját tágabban értelmező kötetünket idén a helyi rézfúvós-hagyományoknak szenteltük. Az idők folyamán rengeteg ismeretanyag halmozódott fel a témával kapcsolatban, amelyet úgy éreztünk, most időszerű egy jól felépített kiadvány formájában közreadnunk. A solymári kultúra zászlóshajóiról,

A helyi pékségek és a solymári kenyér története egyidős a településsel. A 18. század elején ide érkező németség első közösségi teendőinek egyike volt, hogy a legalapvetőbb élelmiszerét, a kenyeret a lehető leghatékonyabban és a legpraktikusabb módon tegye elérhetővé önmaga számára. A folyamat természetesen a kenyérgabona megtermelésével vette kezdetét, majd gondoskodni kellett a betakarításról. A kenyér útja a tésztakészítéssel folytatódott, majd a kemencéé, illetve a péké le

Településünkön a vízre alapvetően áldásként tekintettek minden korban. Életet, lehetőséget és fejlődést jelentett, csakhogy a domborzat és a természeti adottságok miatt olykor egészen más arcát is megmutatta. Egy-egy nagyobb vihar vagy felhőszakadás idején az addig észrevétlenül és békésen csordogáló vizeink rövid idő alatt pusztító erővé is változhattak. Szerencsére ez kevésbé jellemző, így cikkünkben most is inkább a víz szelíd, segítőkész oldalát elevenítjük fel: mesterség

Égető probléma lett a vízkérdés. Meglepő, de a szójáték mindig, minden korban aktuális kérdésnek számított, még ha nem is kapott annyira látványos hangsúlyt, mint manapság. Cikkünkben Solymár vízzel való kapcsolatát elevenítjük fel, de nem pusztán retrospektív gondolatként, hanem okulásul, figyelemfelhívásként, a kollektív felelősségvállalás fontosságának szokványos kiáltványaként. Láncos, korszerú kút az 1940-es években (Kép: Majtényi-család, Szépsolymár képarchívum) Helytör

A búcsú hagyományát ma sokan a középkori búcsúcédulákkal való visszaélések miatt fogadják idegenkedve. Ez még érthető, de azzal már nehezebben tudunk mit kezdeni, ha bizonyított csodákról és hitelesített természetfeletti gyógyulásokról esik szó. Zavarbaejtő jelenség, hiszen ezek a feljegyzések éppen a bizonyíthatatlant bizonyítják. Solymáron összesen 12 esetről szól a fáma, amelyeket az egyház képviselői egy püspöki látogatás (Visitatio Canonica) során, vagy egy levélváltás k

Solymáron is igaznak tűnik a régi, latinul is széles körben ismert mondás: nincs új a Nap alatt! Igaz ez a kiállításokra is. Halkan, de vastagon aláhúzva jegyezzük meg: Solymáron nem most kezdődik az EXPO-k világa! Ha méltányosan szeretnénk tekinteni rá, a 2026-os kezdeményezést inkább folytatásként, semmint új kezdetként kellene emlegetnünk, hiszen a története korábban kezdődött. Volt egy időszak településünk életében a rendszerváltás után közvetlenül, amely érezhetően ambic

A köztéri emlékművek gyakran hálátlan szerepet töltenek be. Némelyikük súlyos ideológiai terheltséggel bír, manapság pedig sokszor a múlt traumáinak mementóiként tekintenek rájuk. Sorsuk, hogy figyelmeztessenek, intsenek, üzenjenek. Éppen ebből fakad vegyes megítélésük: olykor szeretjük, olykor megvetjük őket. Mindezek ellenére a tereken látható emlékművek – időtállóságuk miatt – kétségtelenül az identitás megőrzésének és egy közösség egészséges működésének egyik leghatékonya

Mára magától értetődővé vált, hogy településünk a fővárost övező településgyűrű, vagyis a budapesti agglomeráció része. Ez a különleges viszony kicsiny falunk és a székesváros között korábban is létezett, de a 19. század második felétől vált igazán látványossá, a helyiek számára jól átélhető valósággá. Kijelenthető, hogy a robbanásszerű változást a solymári vasútállomás és az esztergomi vasútvonal megnyitása (1895) hozta el számunkra, ezután az agglomerációs lét jelentőségéne

Amikor Solymár múltjáról beszélünk, többnyire a község fontos döntéseit meghozó elöljárók, a helyiek lelki életét pasztoráló plébánosok, tekintélyes tanítók vagy éppen nevezetes birtokosok kerülnek fókuszba. Pedig a falu történetét a háttérben azok is alakították, akik az itt születettek első éveit közvetlenül formálták. 84 évvel ezelőtt, 1942. június 26-án hunyt el Mózes Ida, akit a fennmaradt dokumentumok alapján Solymár első ismert óvónőjeként tartunk számon. Mózes Ida (MI

Bár első pillantásra magától értetődőnek tűnik, hogy a solymári Madách utca híres költőnk emlékét őrzi, akad a történetben egy sokkal rejtélyesebb szál, amely mögött Madách Imre édesanyja, Majthényi Anna alakja sejlik fel. Legenda csupán? Minden legenda a valóságból inspirálódik ezért úgy döntöttünk, utánajárunk. Vajon a solymári “Anna-mítosz” csak egy lassan homályba vesző mendemonda a képlékeny szájhagyományban, vagy tényleg van az utcának köze a költő édesanyjához? Első

Az 1920-as években, a háborús veszteségek és a nemzeti gyász időszakában született meg az a hagyomány, amely évtizedeken át meghatározta Solymár május utolsó vasárnapjait. Ma talán bele sem gondolunk, amikor elsétálunk a Templom téren álló Hősök Emlékműve mellett, hogy milyen traumák, milyen mély érzelmi szálak futnak a felszín alatt ehhez a helyhez. Ez a település egyik első valódi emlékkertje: az örökifjaké, a hősi halált halt fiataloké, férfiaké, édesapáké – mindazoké, ak

A solymári helytörténeti gyűjtemény számos olyan régi kiadványt és nyomtatványt őriz, amelyeket egykor a helyi lakosság gyakran használt. A könyvek jellegéből némileg képet alkothatunk arról, hogy az itt élt emberek hogyan művelődtek a múltban. A múzeumban fennmaradt kötetek mennyisége és tartalmi összetétele természetesen nem ad teljes spektrumot a korabeli kultúrálódásról, az viszont jól látszik belőlük, hogy egyes nyomtatványokat nagy becsben tarthattak, így maradhattak fe

A Magyar Nemzeti Múzeum egyik virtuális kiállítása az 1938. május 25. és 29. között megrendezett 34. Eucharisztikus Világkongresszusnak állít emléket. Bár ez a kiállítás erről nem emlékezik meg, az 1938-as kongresszus a solymáriak számára is nagy jelentőséggel bírt. Nem csak azért, mert egy helyi delegációs is részt vett a kongresszus férfiak számára rendezett Hősök téri szentségimádásán, hanem mert maga Solymár is helyet adott egy kisebb, a kongresszushoz kapcsolódó vallási

144 évvel ezelőtt Solymár olyan ünnepre készült, amelyhez foghatót addig aligha látott a környék. Településünk adott otthont ugyanis az első pilisi rózsaesküvőnek. A rendkívüli pompával megtartott és később legendássá váló hagyományt a település földesura, a régi vágású, vérbeli arisztokrata, gróf Beodrai Karátsonyi Guidó alapította az esküvő előtt egy évvel 1881-ben. A „rózsaleány-ünnepély” tulajdonképpen egy erénydíj volt, amely Solymár, Pilisszentiván és Pilisvörösvár szeg

A tánc világnapja alkalmából a helytörténeti gyűjtemény egy igazi „csemegével” rukkol elő. YouTube-csatornáján mostantól elérhetővé válik – és ezzel populárisabb formában is tanulmányozható lesz – az az 1976-ban, Solymáron forgatott filmfelvétel, amely településünk tánckultúrájának egyik legfontosabb emlékanyagának számít. Az egykor a művelődési házban rögzített felvételek képkockáin azokat az autentikus táncokat és dallamokat láthatjuk, illetve hallhatjuk viszont, amelyeket

A solymári helytörténeti gyűjtemény számos olyan iratot és dokumentumot őriz, amelyek többnyire családi hagyatékok révén kerültek az intézménybe. Közöttük nem egy figyelemre méltó darab akad: némelyik egy letűnt kor bürokratikus világát idézi meg, mások megmosolyogtató részleteket tárnak elénk, megint mások megrendítő történelmi emlékeket őriznek. Az alábbiakban egy olyan dokumentumot mutatunk be, amely a száz évvel ezelőtti Solymár mindennapjaiba enged bepillantást, s egyútt

Az igazat megvallva nagyon komoly kihívás a mai, virtuális élményektől hemzsegő világban belehelyezkedni, elképzelni, ráérezni, rácsodálkozni, hogy mit is éltek át 80 évvel ezelőtt az itt élő solymáriak. A monitort bámulom és az üres lapot, ahogy a kurzor szívdobbanás szerűen, éhesen várja a karaktereket. … Azt gondolom, hogy a leghitelesebb emlékezés ebben az esetben az, ha lejegyzem, milyen váratlan ajándék érkezett csendesen, de igazán átélhető módon 2026 április végén kö

Nehezen gondolunk bele manapság, hogy egykor hivatalosan is kérdés volt a településünk légterének védelme, pontosabban az ezzel kapcsolatos „földi” teendők megszervezése. Már a második világháború kezdetekor Solymáron is mindenki tisztába került azzal, hogy ha a falu feletti légtérből netán megérkezik az „áldás”, annak komoly következményei lehetnek a lakosokra nézve. A veszélyre való felkészülés rendkívül égető kérdésnek számított akkoriban. A helyi emlékezet sok ember nevét

A farsangot követő 40 napos böjt eredendően egyházi–liturgikus előírás, amelyet ma sokféleképpen értelmeznek, ám régebben Solymáron szorosan hozzátartozott a helyi mindennapok gyakorlatához. A farsang végét követően, hamvazószerdával veszi kezdetét ez az időszak, amelyet ma is a bűnbánat, az önmegtartóztatás és a lelki felkészülés idejeként tartanak számon, de különböző népi gyakorlatok is szép számmal kapcsolódnak hozzá. Barkaszentelés (Hegedűs András, 2011 Fixpont, május) A

Március idusát joggal valljuk magunkénak és szeretjük ünnepelni. A hónap közepét jelölő szó azonban nemcsak a magyar történelemben volt fontos pillanat: a világtörténelemben és Solymár múltjában is több emlékezetes esemény kötődik ehhez az időszakhoz. Nemzeti ünnepünk margójára ezért érdekességként mind a világ, mind a helyi történések közül szemelvényezünk néhányat. Március idusa a történelem során eseménydús időszaknak bizonyult: a természet újjáéledése mellett különböző f

A “Gyümölcsoltó Boldogasszony” napja elsősorban keresztény ünnep, amely az angyali üdvözlet eseményére emlékeztet. Ugyanakkor profán értelemben a fecskék megérkezését, a tavaszvárást, valamint a gyümölcsfák oltásának és szemzésének idejét is jelzi. Ez a több dimenzióban gyakorolt hagyomány március 25-éhez kötődően Solymár kultúrájának is szerves része. Bár ma már kevésbé kap hangsúlyt, korábban, amikor a település életét nagyrészt a mezőgazdaság ritmusa határozta meg, élénk f

Olyan embertől kell búcsúznunk, aki több mint harminc éven át volt Solymár közéletének egyik legismertebb hivatali dolgozója. A település olyan köztiszteletben álló alakja volt, akit szinte mindenki ismert, és aki maga is szinte mindenkit ismert a faluban. 1958 és 1995 között lényegében minden helyi házasságkötésnél jelen volt, és ő gondozta a születések és a halálesetek anyakönyvi adminisztrációját is. Büszke volt solymári gyökereire. 1938. október 26-án született, az egykor