Az identitás önazonosságot, kulturális és lelki stabilitást jelent. Az identitás, más szóval önazonosság azt jelenti, hogy milyen dolgokkal azonosulunk, azaz milyen kulturális, társadalmi, értékrendbeli, világnézeti értékeket tekintünk sajátunknak. Mindazon élmények, emlékek, tapasztalatok, amik Solymárhoz - mint helyhez - fűződnek, lelki kötődést, érzelmi többletet és biztonságérzetet teremtenek bennünk, ezt helyidentitásnak nevezzük.

A közösségi identitás csoporttagságot jelent, ami kifejezi, egyszersmind deklarálja egy adott (helyi) közösség társadalmába való tartozásunkat. A közösségi identitás heteronómiát (közösséghez tartozást) csempész a gondolkozásunkba, azaz egyfajta megnyugtató védettségérzetet szilárdít meg bennünk. Ha ezt a biztonságérzetet közösségi térben meg is éljük, akkor hovatartozásként stabil értékrenddé pallérosodik. (Például egy jól működő faluközösség esetében).

A solymáriság fogalma csoportidentitást jelöl, amely erre az egy bizonyos földrajzi helyre érvényes. Megnyilvánulása történhet egyéni és kollektív térben egyaránt: a solymáriság az egyén számára leggyakrabban életérzést, a közösség számára erkölcsi-morális mércét és kulturáltságot jelent. Olyan értékrendek összességét jelenítheti meg, ami személyes identitásunkra is hatással lehet, általános viselkedésünket is meghatározhatja és világlátásunkra is döntő hatást gyakorolhat.

Ami az emberben az egyéni lélek, az a közösségben a néplélek. A néplélek fogalma az emberi kultúra dimenziójában értelmezhető. Lényegét tekintve a nagyobb emberi közösségek (család, rokonság, törzs, nemzettség, nemzet, nép) lelki sajátosságainak összességét foglalja magában, ami hatással van az egyén személyes viselkedésére.

A helyi kultúra a benne élők testi-lelki igényét, a hellyel való viszonyunkat reprezentálja. A helyre (Solymárra) jellemző közmegegyezésen alapuló lokális értékrendet, morális nívót, erkölcsi hozzáálást, valamint a mindenkori közösség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összességét értjük. A helyi kultúra aktuális milyensége a helyi társadalom igényeitől függ, és a benne élő emberek világnézeteivel arányosan változhat.

Beszélhetünk egy személy vagy egy ideológia értékrendjéről. Ideológia esetében az ideológiát követő személyeknek közös az értékrendje. Ilyen értékrend lehet például egy falu vagy város közmegegyezésen alapuló, íratlan moralitást képző világlátása is, amit a közösség többsége igaznak és adekvátnak tart.

Solymár kultúráját alapvetően azok a szellemi és ideológiai áramlatok is befolyásolják, amely globálisan is jelen vannak. Ezek a szellemi áramlatok megnyilvánulhatnak az élet minden területén (közigazgatás, közgondolkozás, morál, viselkedés, politika, stb.) A korszellem olyan eszmék összefoglaló neve, melyek valamely korszakban, mint az emberek közös meggyőződése, az egyes ember morális alapját, többnyire tudattalan alapján képezik.

A helyi kultúra egyik legfontosabb tartalmi eleme a tradicionalitás, vagy máshogyan kifejezeve: a hagyományok meghatározó voltának hangsúlyozása. A helyi tradicionalitás mai formája az 1960-as 1970-es évektől kezdődően alakult ki Solymáron és azóta ideológiai alapvetésként jelen van a helyi kultúrában. Előtte mindaz, amit ma hagyománynak nevezünk, életvitel volt. Ma Solymáron a nemzeti és a nemzetiségi tradicionalitásnak van közösségformáló ereje.

Ha a gondolkozásunkban az "otthon vagyok" életérzése már nem csak saját magunkra, nem is csupán az általunk előnyben részesített csoportra vonatkoztatva éljük meg, hanem az egész világot otthonunknak tekintjük, akkor a hely szellemét világcentrikus felfogással közelítjük meg. A világcentrikus ember otthonára úgy tekint, hogy figyelembe veszi annak szűkebb és tágabb, mikro- és makrokontextusait, vonatkozásait is, és az otthonra mint viszonyítási pontra tekint.

Az etnocentrizmus egy világnézeti séma. Akkor beszélhetünk etnocentrizmusról, ha a közösség értékrendjét kisajátítjuk és egy általunk preferált társadalmi csoport kizárólagos birtoktárgyává tesszük, etnikai, vallási, világnézeti, politikai, vagy akár ideológiai alapon. Amikor mindezt ki is nyilvánítjuk, vagyis ennek mentén gondolkozunk, beszélünk és cselekszünk, etnocentrikus a viselkedési mintázatunk.

A helyi kulturált és a solymáriságot is alapvetően meghatározza a nemzettudat, vagyis az önazonosság a tágabb értelemben vett magyarság eszményével. A nemzettudat morális és kulturális értelemben egyaránt meghatározó tényezője a helyi értékrendnek. A helyi közösségen belül természetes evidenciának számító személyiségformáló erő.

A nemzetiségi öntudat a helyi németség csoportidentitása, ami máig meghatározója a solymáriságnak is. A nemzetiségi tudat nagyrészt szociocentrikus és etnocentrikus csoport-ént, sajátos moralitást, máig erősen ható néplelket jelöl. A nemzetiségi öntudattal bíró helyiek a német népi-paraszti kultúra emlékéből, annak élő kulturális örökségéből táplálkoznak, amit évről-évre a helyi emlékezés-kultúrába ágyazva élnek meg.

A hagyományőrzés helyi szinten nemzeti- és nemzetiségi öntudatosságot jelent, amit közösségi térben élnek meg az itt élők. A helyi tradíciók körébe tartoznak közéleti szokásaink, a helytörténetiségünk, és minden közösségi tevékenység, amelyen keresztül a hagyományok iránti tiszteletünk, ragaszkodásunk meg tud nyilvánulni.

A hagyományápolás egyéni, személyes hagyományőrző attitűdöt jelent. Lényegében egy régebbi csoportidentitás, kultúra, néplélek iránti személyes vonzalom, érzelem, gondolat és cselekvő akarat megnyilvánulását jelenti.

Amikor a hagyományőrzők egyediséget, személyes színezetet, individuális meglátásokat visznek bele tevékenységükbe és ennek fényében értelmezik újra tradicionális céljaikat, akkor beszélhetünk hagyományteremtésről. A hagyományteremtés azonban jelenthet mind formailag, mind tartalmilag is teljesen új meglátást a kultúrában.

Civilizáció = a civilizáció a (mindenkori) társadalomfejlődés, illetve az anyagi műveltség legmagasabb foka, melyben a társadalmi-gazdasági alakulat, igényeinek megfelelően, szelektíven és módosítva magába olvasztja a korábbi korok eredményeit, tökéletesíti és továbbfejleszti őket. Ebben a tekintetben a civilizáció sokszor a társadalom szinonimájaként is használatos. (...) (Forrás: wikipedia, „civilizáció” szócikk nyomán.)

Lokálpatriótizmusról beszélünk, ha egy közösség vagy egy személy értékrendjének középpontjába a solymáriságot, azaz a legtágabb értelmű helyi csoportidentitást helyezi. A lokálpatrióta attitűdőt általában cselekvő aktivitás, együttérző, meleg vonzalom, olykor az elvei mellett való harcias kiállás jellemez.

A hely szellemét belső személyes terünkben élményként, spontán történésként, életérzésként, hangulatként, lelkületként tapasztalhatjuk meg, ami intenzitásától függően lehet esztétikai, gondolati és érzelmi jellegű, illetve ezek kombinációjából összeállt tudatos élményhalmaz is. A genius loci ezenfelül lehet viselkedési, kulturális és társadalmi jelenség egyaránt.