top of page

SZEPSOLYMAR.hu

Klasszikus

solymári értékek

emblem_small.png

Mit jelent a "klasszikus" solymári érték? A "klasszikus" jelzővel azt a korszakot igyekeztünk fémjelezni, ami a ma ismert Solymár kulturális gyökeréhez, régmúltjához köthető. Szűkebb értelemben a helyi sváb lakosság 1946-ban történt elűzetése előtti időszakra vonatkozik. Tágabb értelemben a hely történetiségére, valamint arra a népi-paraszti kultúrára is értendő, amely addig az időpontig organikusan fejlődött ezen a helyen. A "solymári értékek" kifejezés alatt a fent említett időszakban itt élt - és még részben ma is velünk élő - emberek világlátását, kulturális örökségét, értékrendjét érthetjük. 

​

Mire jó ez az elnevezés? A "klasszikus solymári értékek" elnevezés az egykori helyi néplélekre utal, megismerésének segítségével képet alkothatunk arról, hogy milyen emberek éltek itt, kik alakították ki a községben ma is megfigyelhető kulturális- és társadalmi mintázatokat, megismerhetjük a hely szellemét, annak legalapvetőbb vonásait. Képet kaphatunk arról, hogy ezek az emberek milyen viszonyban álltak azzal a földrajzi hellyel, amit Solymárnak hívunk. Kitapinthatóvá válhat az egykori közösségének csoportlelkülete és a helyben élő emberek értékrendje, kultúrája, közgondolkozása illetve erkölcsisége. 

​

Mit találok ebben az értéktárban? Itt zömében a sváb népi világ néprajzi sajátosságaival, szokásaival, történeti örökségével és kulturális hagyatékaival foglalkozunk. Honlapunk azonban nem szakoldal. Lehetőségeihez mérten igyekszik megfelelni tudományosan is elvárható kritériumoknak, de alapvetően szubjektív szempontok alapján válogatja értéktárát.

   

(A fentiekkel kapcsolatos írások a BLOG "hagyaték", "kultúra" kategóriájában találhatók.)   

hosi halottak

Arcok a régmúltból

A község hősi halottai

videok

Videó érdekességek

Videoalbumunkba gyűjtöttük/gyűjtjük azokat a filmes alkotásokat, amelyek valamilyen régi solymári vonatkozású témát dolgoznak fel. Legyen az dokumentum jellegű, interjúbeszélgetés, rövid etűd, vagy házikamerás felvétel. Ide várjuk az Ön javaslatait, vagy felfedezéseit is, amennyiben az dokumentum, művészi ihletettségű, vagy akár kuriózum értékű. Az elérhetőségünk az impresszumban találahtó.

terkepek

Térképek

Számos olyan térkép készült a régióról, amelyek nemcsak földrajzi hanem történeti, vagy szociográfiai értelemben is rögzítik az egykor volt falu felépítését, településszerkezetét, úthálózatát, dűlőneveit, különböző birtokviszonyait. Ezeknek a térképeknek külön galériát szenteltünk, mert bár nagy titkok nem derülnek ki belőlük, mégis érdekes és egyúttal változatos forrása a helytörténetiségnek.

havi historia

Havi história

A Havi Históriában hónapról-hónapra összegyűjtjük azokat a múltbéli eseményeket, illetve történéseket, amelyeknek dátuma pontosan tudható, és ismert. Így ennek a menüpontnak a segítségével havi bontásban olvashatja el a község történetét, különböző időszakokra vonatkoztatva. A feljegyzéseket helytörténeti kordokumentumokból, könyvekből, kiadványokból merítettük, folyamatos bővítés alatt van. A hónapok ikonjára kattintva a BLOG-ban találhatja meg a "hagyaték" kategóriában.

124_hh_januar.jpg
124_hh_febr.jpg
109_hh_julius.jpg
111_hh_augusztus.jpg
124_hh_marcius.jpg
108_hh_majus.jpg
109_hh_junius.jpg
118_hh_december.jpg
archív kepek

Archív képek

Az idő lassan a felszínre hozza a régi, családi archív fotókat az albumok, fotósdobozok aljáról. Egyre több fénykép válik közkinccsé, amelyek értékes solymári ereklyéknek számítanak. Rajtuk keresztül visszapillanthatunk a múltba, viszontláthatjuk a régi Solymár egy-egy pillanatképbe merevített életét. Solymáron az utóbbi időben nagyon szép gyakorlat alakult ki a képek gyűjtése kapcsán: rendszeres összejöveteleken mustrálják a régi képeket lelkes helyiek, valamint az országosan ismert TOPOTÉKA rendszerében szép számú képet találhatunk a világhálón is. Alábbi kis galériánkban éppen csak felvillantunk néhányat a hangulat kedvéért, de aki komolyabban szeretné szemügyre venni őket, azoknak mindenképpen a topotékát javasoljuk, vagy az ezzel összefüggő helytörténeti kiadványokat.

Képkivágás.JPG
szines kepek

Régi képek színesben

Archívumunkban számos olyan kép található, amelyek helytörténeti értékeiken túl esztétikai többletet is tartalmaznak. Ebben a galériában ezeket a képeket válogatjuk ki és a technika segítségével új köntösbe öltöztetjük. Albumunk folyamatosan bővül, a legújabb példányokat facebook profilunkon mutatjuk be (ami aztán természetesen alább is megtekinthető).

tanc zene

A kitelepítés előtti 

tánc- és zenekultúra

Solymár kulturális életében meghatározó szerepet kapott, és kap ma is az ének-zenei élet. Bár a komoly, nívós szakmai fejlődésnek az 1800-as évek végétől van nyoma, mégis a Kelemen Istvánné Hansághy Margit zenepedagógus által gyűjtött gazdag énekanyag meglétéből feltételezhetjük, hogy a közösségi éneklésnek és zenélésnek ennél messzebbre visszanyúló gyökerei vannak. Ami a tánckultúránkat illeti a háború és a kitelepítés előtti időszakban nagyrészt önszerveződésen, szokásrenden alapuló sváb tánc- és zenekultúra létezett Solymáron, amely harmonikusan összefüggött a vallásos ünnepekkel és rituálékkal. A bálok széles skálája, a zene és tánc iránti kötődés kulturális alapokra épülő hagyományt teremtett, melyben minden generáció megtalálta a helyét.

A községben a kitelepítés előtt számos zenekar működött szinte egyidejűleg, vagy generációs átfedéssel: Hellebrandt Zenekar (1871-1946), Cecília Dalkör (1885-), Strack Zenekar (1885-1946), Die Alten „Táummel Múzi” Taller Zenekar (1893-1946), Levente „Pitz” Zenekar (1933-1946). Ezen felül komoly hagyománya volt (és van mindmáig) a dalárda-szerű spontán közösségi éneklésnek is. 

nepviselet

Solymári népviselet

promo1+.jpg

A község kulturális hagyatékának jelentős részét néprajzi vonatkozású értékek alkotják (a szokások, a nyelvhasználat, a gasztronómia, a vallásgyakorat, a népi hiedelmek, szokásrendek, stb.) Itt külön galériát szentelünk a helyi sváb népi viseletnek, hiszen az egykori solymári ruházat tökéletesen és hangsúlyosan kifejezte a helyiek identitását, hovatartozását, világnézetét egészen 1946-ig. Ezt követően a népi ruházat a korszellem és a helyi lakosság összetételének megváltozásának hatására lassanként marginálissá vált, helyét az urbánus öltözék, és az általánosan elfogadott kordivat vette át. A solymári népviselet így lassanként a hagyományőrzés mentsvárába vonult vissza. Ez azonban nem azt jelentette, hogy csupán múzeumi látványossággá változott. A helyi családok, a hagyományápolók ma is előszeretettel veszik elő jeles ünnepek alkalmával, vagy tradicionális események kapcsán. A tánckultúrának és a hagyományőrző éneklésnek is köszönhetően néprajzi sajátosságnak számít, a helyi kultúra szeretve őrzött, szép és esztétikus színfoltja ma is.   

Solymáron nem volt teljesen egységes népi viselet, számos variációja volt. Életkortól, társadalmi egzisztenciától és népi szokásrendtől függően más és más jellegű ruhát viseltek ünnepekkor és hétköznap. Az 1960-70-es években alakult ki az a közmegegyezéses hajadon leány illetve fiú viselet, amit ma tipikus solymári viseletként tartunk számon, és ami túlélte a kulturális kihívásokat.

mundart

A solymári mundart

szs_slider__0014_tisztaszoba.jpg

A "Mundart" kifejezésen az egyes németek lakta településeken beszélt speciális nyelvjárásokat értjük. Ez a specializálódott helyi dialektus, amely a telepesek eredeti nyelvéből, illetve több német tájszólás keverékéből alakult ki. A törökdúlás után a szomszédos Pilisvörösvár területén először sváb, majd döntő többségben bajor, illetve elszórtan osztrák-bajor nyelvterületről érkező földművesek és iparosok telepedtek le (Bonomi 1940). Solymár 1689 utáni revitalizációjában szintén a délnémet telepesek játszották a legnagyobb, bár nem biztos, hogy kizárólagos szerepet, hiszen a délnémet (sváb, bajor) telepesek mellett frank családokról is van említés (Hegedűs 2008). A pilisvörösvári németséggel ellentétben, akiket a kitelepítés csak sporadikusan érintett, a solymári németség számára a második világháborút követő retorziók, a tulajdontól való megfosztás, a hontalanná való nyilvánítás és elűzetés nagy vérveszteséget jelentett. Mindkét település nyelvjárása – a többi magyarországi német nyelvjáráshoz hasonlóan – ún. keverék-, vagy telepes-nyelvjárás (Mischmundart). A helyi nyelvjárás mai állapota szerint a magyarországi német nyelvjárások rendszerén belül a bajor ua-nyelvjáráscsoportba tartozik (Hutterer 1963). Az óbudai bécsi-bajor nyelvjárást beszélő németekkel ápolt kereskedelmi és munka-kapcsolatoknak köszönhetően a bécsi német nyelvjárás hangtani és szókészlettani (pl. francia jövevényszavak) jellemzői közül jó néhány megtalálható a pilisvörösvári (v.ö. Müller 2011, 2013: 97) és solymári bajor nyelvjárásban is.

Mária szép csillag

Solymár Szép Csillaga

solymarikegykep1.jpg

E kifejezés mögött a solymári vallásos néphagyomány legszentebb öröksége sejlik fel. A kifejezés "Solymár Szép Csillaga" a legalapvetőbb identitás forrását és a helyhez való kötődést jelentette a régi helyi embernek: Patrona Solmariensis - solymáriak patrónája. Másként: solymáriak Boldogasszonya, Jézus Krisztus édesanyja, vagyis a solymáriak édesanyja is. A római katolikus templomban őrzött oltárképről van szó, a helyi néplélek központi eleméről. A solymári kegykép tehát a helyi néplélek szakrális tartóoszlopának is tekinthető, az egykori sváb közösség azon hajdan volt mélylélektani motívumának, amihez megannyi numinozitás (istenélmény) is kapcsolódott. 

templom1.jpg

A solymári kegykép pontosan azon a helyen áll ma is, ahol 250 éve egy útszéli keresztre akasztották, kőstációt, kápolnát, majd templomot emeltek köré.
Ez az egy bizonyos kegykép csak ezen a helyen, ahol most található, koncentrálja a valaha itt élt sok száz ember reményét, vágyait, akaratát, legbelsőbb vívódását, testi-lelki tusáját. Morális értelemben pontosan az sugárzik ki belőle, amit az egykori solymáriak „beletettek”, amit üzenni akartak hitükön, kultúrájukon, életükön keresztül.

emlekhelyek

"1946-ig, a kitelepítésig, a solymáriak közel 100%-át római katolikus hitben keresztelték meg, nevelték, éltek, és kapták meg az utolsó kenetet. Ezért nem csak a vasár- és ünnepnapokat, de a hétköznapokat is átitatták a vallási szokások. Mély vallásosságuknak egyik kifejező jele a szabadban állított vallási tárgyú objektum, melyeket rendszerint a hivatalos egyház is felszentelt, de igazán a népi vallásos gyakorlatban játszott szerepet, az út menti keresztek előtti keresztvetés, ima, könyörgés formájában. A „szabadban állított vallási tárgyú objektumok” közé tartoznak a szabadban elhelyezett keresztek, képoszlopok, fülkés kápolnák és kápolnák, bennük Krisztust, szentet ábrázoló szobrok, képek. A tűzfalon, az oromzaton, pedig gyakran egy kis mélyedést képeztek ki, melybe egy védőszent szobrát vagy képét helyezték." - fogalmaz Enczmann László helytörténész, aki alaposan és részletesen tanulmányozta a solymári szakrális emlékhelyek történetét típusuk és szerepük szerint, az állításuk okának, szándékának, valamint az installálás időpontjának és pontos helyük feltüntetésével. Munkája valódi közkincs, aminek kivonatolt változatát alábbi galériában, a részleteket pedig az archívumban pdf formájában elolvashatja.

​

​

emlekhelyek.jpg

A hétköznapokban megélt vallásosság a régi solymáriak számára életük szerves részét képezte, hiedelmekkel, vallásos és mágikus szokásokkal. Egy-egy kereszt vagy képoszlop, illetve kápolna előtt elhaladva fohászt, rövid imát mondtak el, emlékeztetve magukat az élet mulandóságára és dolgok valódi jelentőségére. Szakrális jelentőségük mellett területjelölő, határjelző, funkciót is elláttak. Lentebb egy 1943-as térképen a legfontosabb szakrális helyeket és azok kapcsolatát jelöltük. Az utolsó képen pedig a kápolnák, képoszlopok, fa- és kőkeresztek listája látható. Alább pedig néhány fohászt elevenítünk fel érzékeltetve a leírtakat.

​

"Keresztre kijelölt Úr Krisztus győzd le a gonosz ellenségünket! Látható, láthatatlan válts meg minket!"

"Úr Isten a réten (könyörgünk,) hogy el ne felejts."

"Úr Isten (könyörgünk,) hogy el ne hagyj."

"Szentlélek (könyörgünk,) hogy a jó utat mutasd!" 

​

emlekhelyek_keresztek.jpg

Szakrális emlékhelyek

bottom of page