A NIEGER-VALKÓ HÁZ
SOLYMÁR
A solymári Valkó-ház a település egyik ikonikus épülete. Honlapunk ezen szegletében röviden ismertetjük a házról tudható fontosabb, múltbéli információkat, kutatási eredményeinket.
2025-ben a "régész" Dr. Valkó Arisztid születésének 120. évfordulója és a titokzatos Valkó ház (közelgő átépítése kapcsán) került reflektorfénybe.
A helytörténeti gyűjtemény ezért az év elején tervbe vette, hogy mind a jubileumról, mind a ház történetéről méltó módon emlékezik meg. A ház múltja azonban részletgazdagabb kutatásra is alkalmat adott. Ennek kivonatolt változata képezi az alábbi tartalmat.
-
KI ÉPÍTETTE?
Nieger Károly (1863-1928), a német származású festőművész Solymár első ismert helybéli alkotója volt, akinek neve a katolikus templom falfestményei és a romantikus-eklektikus Nieger–Valkó villa megépítése révén vált ismertté. Münchenben és Párizsban tanult, majd több főúri kápolnát, budapesti kávéházat és templomot díszített. Karrierjét egy súlyos állványbaleset árnyékolta be, ami erkölcsi és anyagi válságba sodorta. Ennek hatására 1906-ban eladta solymári házát, és visszaköltözött Budapestre, ahol 1928-ban hunyt el. Nieger munkássága azért is különösen fontos Solymár számára, mert személyében a helyi művészeti élet egyik első meghatározó alakját tisztelhetjük, aki alkotásaival máig jelen van a település kulturális emlékezetében.
-
KI VETTE MEG?
Walkó László (1874–1943) Eperjesen született, a magyar bőrművesség egyik úttörője volt. Bécsben, Münchenben és Hamburgban tanult, mestere Georg Hulbe volt. A millenniumi kiállításon díjazták munkáit, de a kézműves bőrművesség háttérbe szorulásával más művészi utakra lépett: színdarabokat írt, majd útikönyveivel aratott sikert. Ő készítette el a Parlament díszvendégkönyvét is. 1906 és 1908 között költözött Solymárra, ahol Nieger Károly egykori házát vette meg. Az épület romantikus stílusa ettől kezdve erősen eklektikussá, historizálóvá vált. A házra a neostílusok, mellett bizánci, és iszlám elemek, továbbá a szabadkőműves gondolkozásra utaló szimbólumok is kerültek.
-
KIK VOLTAK A LAKÓI?
Solymári Walkó László (1909–1984) relatíve rövid ideig, 1955-ig élt a Nieger–Walkó villában, de meghatározó alakja volt Solymár kulturális életének. Szobrász, festő, grafikus és éremművész, kétszeres Aranyecset-díjas alkotó. Művészetét a realizmus és a szecesszió, később a szürrealizmus jellemezte. Munkái számos hazai és külföldi múzeumban megtalálhatók, köztéri alkotásai ismert történelmi személyiségeket örökítenek meg. „Art Universum” című, spirituális ihletésű sorozata 2025-ben visszakerült Solymárra. Művésznevét tudatosan „Solymári Walkó Lászlóként” használta, ezzel is kifejezve kötődését szülőfalujához.
Valkó Arisztid (1905–1988) a solymári helytörténet egyik alapítóatyja. Jogász, művészettörténész, zenetudós és amatőr régész volt. Valkó Arisztid Solymáron nőtt fel, ahol élete egyik fő művévé vált a solymári vár feltárása és a település történeti múltjának bemutatása. Bár tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte (jog- és államtudományi doktorátus, művészettörténet, zenetörténet), nevét a faluban elsősorban mint a vár megtalálóját és a helyi hagyományőrzés elindítóját tartják számon. Pályafutását közigazgatási tisztviselőként kezdte, majd városi aljegyzőként, miniszteri titkárként, később különféle kulturális intézmények munkatársaként dolgozott. Nyugdíjazása után is aktív kutató maradt.
Solymári öröksége rendkívüli:
– 1928-tól apjával, később helyi leventékkel tárta fel a solymári várat, tanulmányokat publikált róla,
– Ő szervezte az első „Mátyás-napokat” (1932), melyek a vár fénykorát idézték meg jelmezes történelmi játékokkal,
– A várat és saját házát is turisztikai célponttá tette, utóbbit magánmúzeummá alakította, mely a '80-as évekig működött
Művészeti és zenei érdeklődése is jelentős volt: foglalkozott az Esterházy-kastéllyal, valamint Haydn, Liszt és Erkel kutatásával. Személyes kapcsolatai is meghatározók voltak: baráti körét helyi értelmiségiek és sváb polgárok alkották. Felesége, Újlaky Margit a zeneoktatás úttörője lett Solymáron: az 1950-es években alapított magánzeneiskolát, és zenetanítás folyt a Nieger–Walkó villában is. 1970-ben Arisztid alapító tagja lett a Solymári Helytörténeti Társaságnak. A közösség 1981-ben a „Solymár Nagyközségért” emlékplakettel ismerte el munkásságát. 1988-ban hunyt el, a solymári temetőben nyugszik. Öröksége máig meghatározza Solymár történeti öntudatát és kulturális emlékezetét.
A ház stílusa, állapota,
általános leírása
A Valkó-ház homlokzatán (2025) neogót, neoreneszánsz, román, bizánci és iszlám stílusjegyek keverednek. Eredetileg romantikus jellegű volt, de későbbi bővítései historizálóvá és eklektikussá tették.
Az épület fejlődése három szakaszra osztható:
-
1890–1908: Nieger Károly idején épült az eredeti főépület toronnyal, romantikus stílusban.
-
1908–1940: Walkó László bővítette a házat oszlopos, erkélyes melléképülettel, és kialakította a múzeum tereit.
-
1940 után: Számos – többnyire szakszerűtlen – állagmegóvási beavatkozás történt, amelyek rontották az eredeti megjelenést.
A ház mai arculatát e három korszak nyomai határozzák meg.
A ház eredeti szerkezete a sokféle, gyakran szakszerűtlen átépítés miatt még a szakértők számára is nehezen rekonstruálható.
– Északi homlokzat: ma szinte teljesen dísztelen, csak néhol maradt meg a kváderdíszítés. Eredetileg nyitott volt, baluszteres erkéllyel, de Walkó idején befalazták, erkélyét szobává, padlássá építették.
– Keleti oldal: későbbi hozzáépítései adták a ház kastélyszerű, várszerű megjelenését, amelyet a vakolatlanná vált torony pártázata is hangsúlyoz.
– Nyugati homlokzat: a legdíszesebb rész, bár itt is találhatók későbbi, az eredeti stílustól eltérő elemek. Kiemelkedőek a műkőből készült oszlopok, bennük vas kályhaelemekkel, valamint a félköríves és patkóíves nyílások, a vakárkád, melyek reneszánsz és iszlám hatásokat tükröznek.
A romantikus stílusjegyeket kváderek, toronyszerű fiálék, pártázatok és baluszterek idézték meg.
Homlokzatok
A Valkó-féle magánmúzeumot Valkó Arisztid hozta létre saját solymári otthonában, hogy bemutassa a helyi múltat. A gyűjtemény a vár ásatásán talált, valamint a helyi lakosoktól származó régészeti leletekből állt, melyeket Arisztid saját erejéből gyarapított. Kiemelkedő darabjai közé tartozott többek között egy római oroszlános sírépítmény, középkori tárgyak, valamint bronzkori leletek, melyek ma is megtekinthetők a solymári helytörténeti gyűjteményben. Az egykori Valkó-féle múzeum a ház díszes kialakítású helyiségeiben volt látható a 80-as évekig. Az épület ugyankkor nemcsak muzeologiai értéket őrzött, hanem a 20. század eleji magyar spekulatív szabadkőművességre utaló szimbólumokat is rejtett. Míg az egykori múzeum Valkó Arisztid munkásságát dicsérte, addig az épület díszítése apja, Walkó László művészi és ideológiai ars poeticáját hordozta.
Valkó Arisztid
magán-múzeuma
A ház tömegéből kiemelkedő torony romantikus, várkastélyokat idéző hangulatot kölcsönöz az épületnek. Vakolatlan felszíne és pártázatos, baluszteres kiképzése késő reneszánsz stílusjegyeket hordoz, bár eredetileg vakolt lehetett. A torony díszítései – különösen a faragott téglapárkány és az egyedi baluszterek – eltérnek a ház többi részének ornamentikájától.
A balusztereket az 1930-as évek körül eltávolították, majd egyszerűsített utánzatokkal pótolták. A feljáró szamárhátíves kapuja és a terasz tömörre falazott lépcsője Walkó László egyedi, de az eredeti romantikus stílustól eltérő beavatkozásait tükrözik. A torony elsősorban reprezentációs célt szolgált, feljárata már eredetileg sem volt kényelmes, ma pedig balesetveszélyes.
A torony
Kulcs-motívumok
Minden otthonban van egy központi tér, amely érzelmileg kiemelt jelentőségű a benne élők számára – ezt tekinthetjük a ház „lelkének”. Walkó László számára ez a szerep nem egyetlen helyiséghez, hanem a historizáló faragások és stukkók gazdag, szimbolikus világához kapcsolódik. Bár művészi kifejezésének elsőre spontán, romantikus passziónak tűnhet, mélyebb jelentésük is van. A kúria szimbolikájának kulcselemei – a szárnyas oroszlán, az Isten Báránya és a szabadkőműves medalion – utat nyitnak Walkó világnézetéhez, érzelmi attitűdjéhez, ezáltal pedig a ház hangulatának megértéséhez.
Walkó László mélyen vallásos, művelt és spirituálisan nyitott alkotó ember volt, aki világnézetét otthonának díszítésében is kifejezte. A solymári ház egyik kulcsmotívuma a nappali déli falán látható szárnyas oroszlán nyitott könyvvel – Márk evangélista klasszikus jelképe. A szimbólum keresztény és ősi vallási hagyományokban egyaránt fontos: a bátorság, a királyi erő és a szellemi emelkedés jele. Jung szerint a szárnyas oroszlán nemcsak nyers erőt, hanem lelkierőt is jelent – az természeti ember önmeghaladását.
Walkó érzelmileg erősen kötődött Velencéhez: 1907-es Budapesttől Velencéig című útikönyvében nagy részletességgel írta le a várost, többször említve annak jelképét, a szárnyas oroszlánt. A solymári házban megjelenő ábrázolás szinte teljesen megegyezik a Szent Márk-székesegyház kapubejárójának oroszlánjával. A ház belső díszítései – boltívek, rozetták, arabeszkek és virágminták – a velencei reneszánsz, a bizánci és iszlám művészet stílusjegyeit idézik. Mindez arra utal, hogy a szárnyas oroszlán és Velence szellemisége Walkó solymári otthonának egyik fő inspirációs forrása volt.
Szárnyas oroszlán,
Velence és Solymár
A solymári ház egyik legrejtettebb pontján, vakolatba süllyesztve található a szabadkőművesség legismertebb jelképe: a körző és a derékszögű vonalzó, melyet gyakran egészít ki a mindent látó szem. Ez az ún. „Kék Páholy” szimbóluma, a szabadkőműves beavatás első három fokozatát képviseli, az "önépítést" jelképezi. Egyfajta erkölcsi iránytű, a "frájmaurerer" világnézet szimbolikus kifejeződéseként ismert.
Mind minden jelkép ez is túlmutat önmagán. A körző a világmindenség rendjét, a testvériséghez való igazodást jelképezi. A derékszög a földi rend, az egyenesség és igazságosság szimbóluma. A mindent látó szem az isteni jelenlét, a kozmikus rend metaforája. Az ókori Egyiptomtól a reneszánsz kereszténységen át az alkímiáig számos hagyományban megjelenik. A szabadkőművességben főként a francia és amerikai irányzatokban hangsúlyos, gyakran a „G” betűvel kísérve, utalva a Nagy Építőmesterre, a kozmikus rend forrására. Ez a hármas jelkép – a körző, a vonalzó és a szem – univerzális spirituális üzenetet hordoz, rámutatva minden vallás közös lényegére.
Kőrző, derékszög,
mindentlátó szem
A solymári ház egykori erkélyének címerpajzsán lehajtott fejű bárány és mögötte kettőskereszt volt látható, koronás sisakdísszel és növényindás sisaktakaróval. Ez a kompozíció a ház harmadik kulcsmotívuma, mivel egyértelműen kiemelt helyen volt látható, megüzenve az alkotó világnézetét. A bárány a zsidó-keresztény hagyományban az áldozat, az alázat, az újrakezdés szimbóluma, míg a kettőskereszt – más néven apostoli kereszt – általában államhatalmi és vallási jelkép. A kettőskereszt eredete bizánci, legendája Szent Ilonához, illetve Cirillhez és Metódhoz is kapcsolódik, Magyarországon pedig valószínűleg III. vagy IV. Béla idején vált elterjedtté.
A két motívum együtt a hitért való önfeláldozást jelképezi: a bárány az alázatot, a kereszt az erőt képviseli. A skót rítusú szabadkőművességben (AASR) is megjelenik a bárány mint keresztény jelkép – különösen a 17. fokozatban, ahol a hétpecsétes könyvön ülő bárány a középkori lovagi erényességet szimbolizálja. Walkó házában e jelkép főként historizáló heraldikai keretben kapott kiemelt szerepet, utalva a korszak vallásos-hazafias eszméire, de üzenetében ez nincs ellentétben a magyar szabadkőművesség korabeli spirituális-morális üzeneteivel sem.
Agnus Dei
Isten Báránya
A solymári Valkó-ház szimbolikus gazdagsága messze túlmutat a három kiemelt „megoldókulcson” – a művészi (Velence, szárnyas oroszlán), a világnézeti (bárány, kettőskereszt) és a spirituális (körző, derékszög, mindent látó szem) rétegeken. Ezek nem csupán önálló jelképkomplexumok, hanem a ház egész szimbolikus rendszerének értelmezési tengelyei. A többi motívum – a bagoly, a pegazus, a pelikán, a sas, a kettősfejű sas, a főnix vagy a fáklya – mind ezen értelmezési kulcsok mentén bonthatók tovább, mintegy finomhangolva az épület üzenetét. A házon tudatosan elhelyezett jelentéshordozók tulajdonképpen vizuális és spirituális „kézjegyek”. Walkó László személyes védjegyei, melyeknek értéke a rétegzettségben és sokszínű értelmezésben rejlik.
További szimbólumok
A fenti összeállítást illetve az 1910-1920-as évek rekonstrukciós
modelljét Milbich Tamás készítette.
A házzal kapcsolatos kutatásainkat tanulmány formájában is elkészítettük, összegeztük. Lektorálás után tervezzük ennek nyilvános elérését.
Az ezzel kapcsolatos bővebb felvilágosítást a helytörténeti gyűjteményben kaphat.