- Milbich Tamás
A dunai svábok hiedelemvilága
A 18-19. században letelepedett németek részben magukkal hozták germán eredetű hiedelmeiket, melyek idővel keveredtek a magyarországi hiedelemvilággal.
Mivel egyszerű kétkezi munkából élő, de vallásos parasztemberekről beszélünk, a babonák gyakorlása bizonyos szinten összemosódott a vallásos rítusokkal, szokásokkal. Ez inkább valláspótlék volt mint hamis istentisztelet, mely életvitelük miatt összefüggött a természettől való függéssel. Életük komoly függőségi viszonyban volt az évszakokkal, az időjárással. Megélhetésük boldogulásuk ki volt téve minden esetleges elemi csapásnak, így minden fontos "égi" kapaszkodót megragadtak, hogy biztos legyen túlélésük.
Gyakran találkozunk ezért a ráolvasással, mágiával, jövendöléssel, sorsvetéssel, tenyérjóslással, kuruzslással is, mint bevett gyakorlattal. Magyarországon a katolikus egyház 1629 óta igyekszik ez ellen tenni. A nagyszombati katolikus zsinatban megfogalmazza, hogy a papok a gyónásban, de gyónáson kívül is próbálják lebeszélni híveiket a hamis szokások, babonás rögzülések gyakorlásáról. Ez azonban még elég sokáig nem sikerült. A környékbeli sváb parasztemberek életében továbbra is szokásban maradtak a babonás hiedelmek , szokások. A többségük mára teljesen kikopott , vagy megszelídült ártalmatlan jelképes rítusokká vált. Az alábbi felsorolásban az ezerhétszázas-nyolcszázas évek hiedelmeiből, misztikus babonáiból tallóztunk a budaörsi Steinhauser Klára "A Forrás" című kisregénye nyomán.
- Az összenőtt szemöldökű emberektől tartottak, mert azt mondták rá, hogy képes a "szemmel verésre". Azt sem szerették emiatt, ha a gyermekük közelébe jött az ilyen ember, túlságosan megdicséri, vagy megsimogatja. Egyes túlzottan babonás emberek ezellen úgy védekeztek, hogy gyermekükre tudatosan fordítva adták rá az ingecskéjüket, mert úgy hitték ez megóvja őket.
- Nem szabad szivárvány felé ujjal mutogatni, mert férges lesz az ember ujja.
- Az április elsején születettekre azt mondták, hogy balszerencsés, mert úgy hitték, Júdás akkor akasztotta fel magát.
- Amelyik gazda Szent Faustin napján tisztította, metszette a gyümölcsfáit, az nagyméretű termést várhatott. A szent Gertrúd napján ültetett káposztától nagy termést vártak. György napkor a kanászok ostorukkal csattogtattak, hogy elűzzék a rossz szellemeket, és jelezzék, ki lehet engedni a csordára a teheneket.
- Azt tartották, hogy aki farsang idején hal meg egyenesen a mennyországba jut az ördögöt megkerülve, ugyanis ilyenkor nyitva áll a menny kapuja. Farsang utolsó napján a bálban vigyázni kell, mert az ördög ott trónol valahol a táncteremben.
- A vasárnap született gyermeket szerencsésnek tartották.
- A halottat háztól temették. Amikor a halott hozzátartozó már a szobában feküdt, rögtön ki kellett nyitni az ablakot, hogy kimenjen a szelleme.
- A férjhez menést követően az asszony mindig sopfban (befont haj összetekercselve) hordta a haját, és erre vette fel a kendőjét télen, nyáron kendő nélkül. Férjes asszonynak enélkül illetlenség volt megjelenni a közösség előtt. Hátulütője, hogy hamar kikopott tőle a haj.
- Szent Borbála napján búzát vetettek cserépbe. Egyes források szerint "Jézuska szamarának" zöldítették a friss hajtásokat, ami éppen Karácsonyra nőtt 10-25 centisre. Ez a szokás ma is fellelhető egyes sváb falvak családjainál.
- A karácsony volt az egyik legjobban várt és ünnepelt esemény. A nagy szegénység ellenére is olykor ez volt a - a lehetőségekhez képest a - legpazarabb lakomák ideje. Általában dióval töltött almát, aszalt szilvát, rétest, bejglit, mákos tésztát készítettek. A halon kívül más húsételt nemigen volt szokás fogyasztani.
- Úgy tartották, hogy szenteste a víz is borrá válik a kutakban. A hordókat színültig töltötték, és amelyik hordóból a legtöbb bor szivárgott ki, abból a fajtából volt várható a legjobb termés a rákövetkező évre.
- Sötétedéskor mécsest tettek a kicsírázott búzás cserépbe és ezt egész éjjel égették, ez szimbolizálta, hogy Jézus Krisztus megszületésével fény érkezett a sötétségbe. Babonásabb vidékeken az ördög elriasztására égették. Vacsora előtt imádkoztak, várva a Kisjézust. Kilenc óra körül ételnek kellett az asztalon lennie.
- Karácsonykor pénzt, gazdagságot nem volt ildomos kérni az imában.
- A karácsonyi éjféli mise előtt jól megetették az állatokat, mert a mise ideje alatt az állatok beszélni tudnak, és hogy ne panaszkodjanak egymásnak, sok abrakot kell nekik "szolgáltatni". Ha az állatok beszédét valaki meghallaná, annak megmondanák a halála napját.
- A karácsonyi vacsoránál az édesapa felszeletelt egy almát, de vigyáznia kellett, hogy a magja ne sérüljön meg, mert az rosszat jelent. Nagyon szép szokás volt továbbá, hogy annyi részre vágta az apa az almát, ahány tagú volt a családja. Mindenki kapott egy -egy szeletkét, azért, hogy jövőre ugyanennyien együtt legyenek. A gyerekeknek diót tör, ha valamelyik dió belseje töppedt vagy avas volt, az betegséget jelentett.
- Túl korán nem volt ildomos az éjféli misére érkezni, mert előtte a halottak tartják a miséjüket, és azt aki akkor közéjük téved, magukkal vinnék. Azt is mondogatták, hogy aki a misére menet megbotlik, az a következő évben meghal.
- Ha karácsonykor csillagos az éjszaka, a következő évben jól tojnak majd a tyúkok.
- Az éjféli mise után kocsonyát kell enni, mert az szerencsét hoz. A maradék ételeket pedig kint hagyták az angyaloknak.
- A karácsonyi ünnepek idején minden fajta nehéz, vagy időigényes munkát végezni nem volt ildomos, egyes helyeken még fát vágni, ruhát mosni sem. Egyes babonák szerint ahány ruha lóg a padláson karácsonykor, annyi állat hullik el a következő évben.
- Újévkor mindig a férfiaknak kellett a jókívánságokat kezdeni, mert ha nem a férfiembertől jött a köszöntés, az balszerencsét szül.
- Ha karácsonykor valaki alamizsnáért könyörgött, annak fehér színű dolgot kellett adni, három különböző jellegűt.
- Szent János napján, december 27-én a férfiak egy üveg bort is vittek a templomba, melyet a pap megszentelt. Úgy tartották, hogy ez a bor jó a torokfájás megszűntetésére, de a szenteltvíz is jótékony hatású a torokbajra. Olykor a szenteltvízből a kútba is öntöttek, hogy ki ne apadjon a vize. A házi szenteltvizet eltették későbbre is, hiszen ha vihar közeledett, kereszt alakban az ég felé locsolva megelőzhetőnek hitték a villámcsapást. Hasonlóképpen a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén megszentelt gyertyák meggyújtásával is lehetett űzni a bajt vihar idején.
- Aprószentek ünnepén december 28-án reggel a házigazda cirokággal megütögette, majd megdörzsölgette az istállóban lévő állatok hátát, hogy egészségesek maradjanak.
- Új év reggelén nem szabad sírni, mert akkor egész évben szomorúság lesz az osztályrésze.
- Új napján a lencsét, vagy babot kellett főzni, mert az sok pénzt jelentett. A sárgarépa az aranyat jelképezte a levesben. Tyúkot nem szabad főzni, mert az hátrafelé kaparja, a nyúl pedig elszalad a szerencsével. Disznóhús volt a bevett szokás, mert az előre felé túr az orrával, vagyis szerencsét hoz.
- Farsang idején, azt mondogatták, hogy ha valaki ennek az időszaknak az utolsó három napjának valamelyikében nem táncol, az az aratás idején megbetegszik. Az asszonyoknak ilyenkor nem szabad varrni, mert akkor nem tojnak majd a tyúkok.
- Húshagyó kedden a háziasszonynak egy vesszővel nagy kört kell rajzolnia a tyúkudvaron, és apró fánkdarabkákat kell dobálnia az odahívott tyúkjainak, hogy a tyúkok egész évben ne tojjanak máshová. Ezen a napon a kukoricamorzsolás is előnyös, hiszen ha így tesz a háziasszony, akkor a csíz nem bántja majd a vetést. Ezen a napon tisztították meg a tyúkólat is általában.
- Kakastojásnak hívták a méreten aluli, kis tojásokat, ezeket növő hold idején a kotlósok alá kell tenni. Azokat a tojásokat, amelyeket a tyúkok Szent Bálint napján tojnak nem szabad a kotló alá tenni, mert olyan csibék kelnének ki belőle, amik nem tudnak saját lábukon megállni.
Összeállította: Milbich Tamás
(Köszönet Steinhauser Klárának)
