A solymári vár községünk egyik kiemelt helytörténeti és turisztikai látványossága. Jelenlegi állapotában az önkormányzat évtizedes támogatásának, civil támogatóknak, lelkes helyieknek, valamint Szalay Gábor építészmérnöknek köszönhetően ma már szeretett és közkedvelt kirándulóhelye nem csak a messziről érkezőknek, hanem helyieknek egyaránt. Sokan ma is megkérdezik, hogy vajon hogyan is nézhetett ki egykoron. Ebből a megfontolásból készült el a vár egykori látványának elképzel

Talán nem túlzás azt állítani, hogy az idei húsvét egyik legszebb és kétségtelenül az ünnephez tökéletesen illő színfoltja a solymári Bauernhausban megrendezett Mária-kiállítás volt. Akik valamennyire ismerik Solymár történetét, azok tudhatják, hogy Szűz Mária, mint a keresztény kultúrkör egyik kiemelt alakja községünk életében is meghatározó szerepet játszott egykoron. Ha csupán ezzel a szemlélettel közelítve beszámoló jellegű írást közölnék, joggal lehetne elfogultsággal il

Nemrégiben vezetőváltás történt a solymári kultúra egyik világítótornya, a Dr. Jablonkay István Helytörténeti Gyűjtemény életében. Az alapító és névadó dr. Jablonkay István munkásságát több évtizeden keresztül lánya, Jablonkay Mária pedagógus példaértékűen folytatta, egészen idén tavaszig, mikor is a tagintézmény élére dr. Tóth Piroska került. Jablonkay Mária tanácsadóként továbbra is részt vesz a Gyűjtemény munkájában. Most azonban az új vezető elképzeléseire, terveire, beny

Eleink takarékos életszemlélete az étkezésben is megnyilvánult. Ez nem azt jelentette, hogy koplaltak volna, inkább azt, hogy egyszerű, mégis laktató ételek kerültek az asztalra. Hát nem nyaralással, vagy táborozással, hanem munkával. Nézzük meg, miről tanúskodnak az 1930-as és 40-es évekből származó fényképek. Mivel minden családnak volt gyümölcsöskertje, már nyár elején kezdődött a gyümölcsszedés. Először a cseresznyét kellett leszedni, aztán a meggyet, majd a ribizlit, egr

Régi képek tanúskodnak arról, hogy a legnagyobb ájtatossággal ünnepelték a solymáriak az egyházi ünnepeket, és legfőképpen az Úrnapját. Szinte az egész falu részt vett a templom és az utcák feldíszítésében. A Marczibányi utcát és végig a körmenet útvonalát mogyoróbokor ágaival szegélyezték, a földre lekaszált füvet terítettek, középen volt a keskeny sóderszőnyeg. A házak ablakát gyertyákkal, szobrocskákkal és virágcsokrokkal díszítették. A háború előtt és még utána egy pár év

Ma már talán ódivatúnak hatnak ezek a szokások, és némelyiket meg is mosolyogjuk, de ne feledjük: az így szövődő kapcsolatok nagy része egy életen át tartott. A faluban a fiatal lányoknak és fiúknak már az iskolában alkalmuk volt egymást szemügyre venni. A vasárnap délutáni séták is az ismerkedést segítették elő. A nyári mezőgazdasági munkáknál, mint aratás, cséplés, gyümölcsszedés, szüretelés, kukoricafosztás, amikor a rokonok és szomszédok összefogtak szintén kedvezett a fi

Nem volt tévé, rádió sem minden háznál, de ők mégis remekül feltalálták magukat. A szórakozást általában a társas együttlétek jelentették, ezekre már a hétköznapok során is adódott lehetőség. Amikor például a szőlőben dolgoztak és elérkezett az ebédidő a szomszédban dolgozók összeültek és ebéd közben is beszélgettek, történeteket meséltek, énekeltek. Ugyancsak ilyen alkalom volt a kukoricafosztás, amikor jöttek a szomszédok, rokonok. Így a munka is jobban ment. Vasárnap ebéd

Eleink tavasztól őszig folyamatosan jártak piacra, a konyhakertből és a gyümölcsösből bőségesen jutott eladásra is. Különösen a híres solymári politúr cseresznyének volt nagy keletje. Egy háziasszonynak a háztartás vezetése, a gyermekek nevelése mellett még a konyhakertben és a gyümölcsöskertben végzendő munkák is a feladatai közé tartoztak. Csakúgy, mint a zöldségek télre való eltevése, a befőzés, a lekvárok készítése, káposzta savanyítása, vagy savanyúságok eltevése. Csak a