A solymári helytörténeti gyűjtemény számos olyan régi kiadványt és nyomtatványt őriz, amelyeket egykor a helyi lakosság gyakran használt. A könyvek jellegéből némileg képet alkothatunk arról, hogy az itt élt emberek hogyan művelődtek a múltban. A múzeumban fennmaradt kötetek mennyisége és tartalmi összetétele természetesen nem ad teljes spektrumot a korabeli kultúrálódásról, az viszont jól látszik belőlük, hogy egyes nyomtatványokat nagy becsben tarthattak, így maradhattak fe

A Magyar Nemzeti Múzeum egyik virtuális kiállítása az 1938. május 25. és 29. között megrendezett 34. Eucharisztikus Világkongresszusnak állít emléket. Bár ez a kiállítás erről nem emlékezik meg, az 1938-as kongresszus a solymáriak számára is nagy jelentőséggel bírt. Nem csak azért, mert egy helyi delegációs is részt vett a kongresszus férfiak számára rendezett Hősök téri szentségimádásán, hanem mert maga Solymár is helyet adott egy kisebb, a kongresszushoz kapcsolódó vallási

144 évvel ezelőtt Solymár olyan ünnepre készült, amelyhez foghatót addig aligha látott a környék. Településünk adott otthont ugyanis az első pilisi rózsaesküvőnek. A rendkívüli pompával megtartott és később legendássá váló hagyományt a település földesura, a régi vágású, vérbeli arisztokrata, gróf Beodrai Karátsonyi Guidó alapította az esküvő előtt egy évvel 1881-ben. A „rózsaleány-ünnepély” tulajdonképpen egy erénydíj volt, amely Solymár, Pilisszentiván és Pilisvörösvár szeg

A tánc világnapja alkalmából a helytörténeti gyűjtemény egy igazi „csemegével” rukkol elő. YouTube-csatornáján mostantól elérhetővé válik – és ezzel populárisabb formában is tanulmányozható lesz – az az 1976-ban, Solymáron forgatott filmfelvétel, amely településünk tánckultúrájának egyik legfontosabb emlékanyagának számít. Az egykor a művelődési házban rögzített felvételek képkockáin azokat az autentikus táncokat és dallamokat láthatjuk, illetve hallhatjuk viszont, amelyeket

A solymári helytörténeti gyűjtemény számos olyan iratot és dokumentumot őriz, amelyek többnyire családi hagyatékok révén kerültek az intézménybe. Közöttük nem egy figyelemre méltó darab akad: némelyik egy letűnt kor bürokratikus világát idézi meg, mások megmosolyogtató részleteket tárnak elénk, megint mások megrendítő történelmi emlékeket őriznek. Az alábbiakban egy olyan dokumentumot mutatunk be, amely a száz évvel ezelőtti Solymár mindennapjaiba enged bepillantást, s egyútt

A farsangot követő 40 napos böjt eredendően egyházi–liturgikus előírás, amelyet ma sokféleképpen értelmeznek, ám régebben Solymáron szorosan hozzátartozott a helyi mindennapok gyakorlatához. A farsang végét követően, hamvazószerdával veszi kezdetét ez az időszak, amelyet ma is a bűnbánat, az önmegtartóztatás és a lelki felkészülés idejeként tartanak számon, de különböző népi gyakorlatok is szép számmal kapcsolódnak hozzá. Barkaszentelés (Hegedűs András, 2011 Fixpont, május) A

Március idusát joggal valljuk magunkénak és szeretjük ünnepelni. A hónap közepét jelölő szó azonban nemcsak a magyar történelemben volt fontos pillanat: a világtörténelemben és Solymár múltjában is több emlékezetes esemény kötődik ehhez az időszakhoz. Nemzeti ünnepünk margójára ezért érdekességként mind a világ, mind a helyi történések közül szemelvényezünk néhányat. Március idusa a történelem során eseménydús időszaknak bizonyult: a természet újjáéledése mellett különböző f

A “Gyümölcsoltó Boldogasszony” napja elsősorban keresztény ünnep, amely az angyali üdvözlet eseményére emlékeztet. Ugyanakkor profán értelemben a fecskék megérkezését, a tavaszvárást, valamint a gyümölcsfák oltásának és szemzésének idejét is jelzi. Ez a több dimenzióban gyakorolt hagyomány március 25-éhez kötődően Solymár kultúrájának is szerves része. Bár ma már kevésbé kap hangsúlyt, korábban, amikor a település életét nagyrészt a mezőgazdaság ritmusa határozta meg, élénk f

Olyan embertől kell búcsúznunk, aki több mint harminc éven át volt Solymár közéletének egyik legismertebb hivatali dolgozója. A település olyan köztiszteletben álló alakja volt, akit szinte mindenki ismert, és aki maga is szinte mindenkit ismert a faluban. 1958 és 1995 között lényegében minden helyi házasságkötésnél jelen volt, és ő gondozta a születések és a halálesetek anyakönyvi adminisztrációját is. Büszke volt solymári gyökereire. 1938. október 26-án született, az egykor

Jóban voltunk, kedveltük egymást. Sokat mesélt a régi Solymárról, emberekről, közéletről, egyházról, papokról, elmúlt idők történéseiről. A régi képek mindegyikéhez volt hozzáfűzni valója, információja. Ha találkoztunk örültünk egymásnak és volt egymáshoz egy-egy kedves szavunk. Büszke volt solymári származására, családjára. Most Ő is elment. A kor falára ehelyütt felidézem életútját, érdemeit. Nyugodj békében, Julcsi néni! Budavári Mihályné 1934. július 17-én született. 1