- Hegedűs András
Skarlát, kolera, spanyol influenza
Járványok Solymáron az utóbbi 200 évben
Ma már sokat tehetünk azért – hála a tudománynak –, hogy elkerüljünk olyan ijesztő járványt is, mint a mostani, ám ez nem volt mindig így. Utánanéztünk, milyen olyan járványok sújtották Solymárt 100-200 éve, amelyek tucatszámra pusztítottak is a településen élők soraiban.
Ezekben a mostani, járványveszély közepette elmorzsolt hetekben érdekes lehet eltűnődni azon, hogy hatottak elődeink életére azok a súlyos betegségek, amelyekről még csak annyit tudtak, hogy fertőzőek, de alig sejtettek bármit is a kiváltó okaikról. A legizgalmasabb az volna, ha arról is képet kaphatnánk, hogyan küzdöttek a régi solymáriak – seborvosok, bábák és olykor egy-egy diplomás orvos segítségével – e ragályok ellen, ám erről igen kevés az adat, csak következtetni lehetne más települések, illetve a vármegye korabeli irataiból. Azt ellenben tudjuk, hogy az elmúlt 200 év halotti anyakönyveiben kinél milyen halálokokat jegyeztek be, így pedig fogalmat alkothatunk arról, hogy milyen pusztítást gyakoroltak Solymár lakosságának körében ez idő alatt a különféle járványok.
Ehhez bő száz év anyakönyveit tekintettük át, az első fennmaradt matrikulák keletkezési évétől, 1816-tól 1924-ig, az első világháború utáni spanyolnátha-járvány teljes lecsengésének évéig. Ezen belül is azt a 15 évet vizsgáltuk, amikor a halálozások solymári száma magasabb volt a születések számánál, illetve azokat, amelyekben hirtelen megugrott a halálozási szám az előző évhez képest. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a „klasszikus” fertőző betegségek mind meg-megjelentek és emberéleteket is követeltek Solymáron ebben az időszakban, de a legtöbb igazolt halálesetet a címben említett három járvány okozta.
Pedig a legsúlyosabb, bátran pandémiának is nevezhető járványról, amely Ázsiából indulva 1830-31-ben egész Európát végigtarolta, nincsenek solymári vonatkozású ismereteink, mert ezen évek anyakönyvei elvesztek. A korabeli orvosi szóhasználat epemirigy néven nevezte a betegséget, ami ellen a magyar hatóságok, illetve saját hatáskörben a vármegyék is temérdek korlátozó intézkedést hoztak. Több hónapra katonai kordont állítottak az ország keleti határán, majd miután azt túl korán oldották fel és a betegség továbbterjedt, a fertőződött területeket vonták blokád alá. A vásárokat, búcsúkat és más rendezvényeket betiltották, Fejér vármegyében a betegeket kezelő orvosok ecettel vagy klórmésszel történő kézfertőtlenítését is bevezették. A kolera – mert utóbb azzal bizonyult azonosnak ez a járvány – országosan közel félmillió embert fertőzött meg és a betegek nagyobbik fele bele is halt. Közeli települések adataiból valószínűsíthető, hogy Solymáron sem voltak ennél jobbak az arányok.
Szűk két évtizeddel később, 1849-ben újból visszatért a kolera a község határai közé, és kevesebb, mint két hónap alatt legalább 35 helyi lakost pusztított el, köztük egy teljes négy tagú családot is. Fontos felhívni a figyelmet a „legalább” szóra, hiszen sok anyakönyvi bejegyzésben nem konkrét betegségek, csak tünetek olvashatók halálokokként (pl. köhögés, hasmenés, görcs, stb.), és a kiugróan sok halálozást produkáló években az ilyen haláleseteknek is legalább egy részéről feltehető, hogy az épp aktuális járvány számlájára írhatók. A kolerának például a hasmenés az egyik legjellegzetesebb tünete, épp ezért tűnik valószínűnek, hogy elérte Solymárt a ragály egy harmadik, a Dunántúlon 1872-ből leírt hulláma is. Abban az évben az epemirigy szó csak három halálesetnél szerepel, ám ha a hasmenés vagy gyomor-bélhurut (hol magyar, hol latin nyelvű) említéseit is számoljuk, máris 21 elhunytnál járunk.
A kolerát előidéző baktérium életkortól függetlenül pusztít, a skarlátot vagy más néven vörhenyt okozó faj viszont jobbára az iskolás korú és annál fiatalabb gyerekek közül szedi áldozatait. Solymár lakosai ezt két könyörtelen évben is megtapasztalhatták: 1828-ban és 1890-ben. A `28-as járvány még az előző évi advent utolsó napjaiban indult, és alig két hónap alatt 46 lelket követelt (az áldozatok közt felnőtt is volt), `90 őszén pedig 17 gyerek neve mellé jegyezte be Glaser József plébános, hogy vörheny végzett vele. A „legalább” szót itt is odagondolhatjuk a 17-es szám mellé, hiszen miközben az év első 9 hónapjában 39 halálozás történt, az utolsó három hónapban 91, és ebből nem kevesebb, mint 82 volt hat év alatti gyerek!
Kiugróan magas volt a halálozások száma 1903-ban is – majdnem háromszorosa az előző évinek –, amit több fertőző betegség (kanyaró, torokgyík, vörheny és tífusz) kisebb mértékű, de párhuzamos jelenléte idézett elő, illetve 1917-ben is, amikor járvány ugyan nem volt, de annál többször láthatók az anyakönyvben a háborús nélkülözésekkel összefüggő halálokok. Felütötte fejét a vérhas, aminek terjedését leginkább a higiéniai szabályok megszegése segíti [12 halálos áldozattal], újra megjelent a tífusz, sőt egy halálesettel a himlő is, az a világszerte százmilliók életét követelő vírusos betegség, ami ennek ellenére alig-alig bukkant fel a 19. századi solymári anyakönyvekben.
1918-ban viszont új kórokozó jelent meg Európában, és hamarosan Solymáron is, az influenza A vírusa és az általa előidézett, spanyolnátha néven elhíresült járvány. A bélinfluenza szó már június végén felbukkan az anyakönyvben, a spanyol influenza kifejezés pedig októbertől; van olyan oldal, ahol – életkortól függetlenül – egy kivétellel minden név mellett ez szerepel! A világjárvány adatait látva szinte csoda, hogy a solymáriak közül csak 25 fő halálát diagnosztizálták spanyolnáthaként, bár itt is gondolni kell arra, hogy a tüdőgyulladásként és más hasonló okkal bejegyzett halálozások mögött is állhat ugyanez a vírus. A spanyolnátha két további két hulláma jelentkezett még a faluban, 1920-ban és 1922-23-ban, egyaránt hat-hat halálos áldozattal, és csak az utolsó vizsgált év, 1924 volt az, amikor a solymáriak megnyugodhattak: számukra is véget ért ez a pusztító világjárvány.
A téma iránt mélyebben érdeklődők kedvéért alább részletesen is ismertetjük a kutatás során feltárt adatokat. Az egyes évszámok mellett az adott év solymári gyerekszületéseinek és halálozásainak számát tüntettük fel; részletesebben azokat az éveket vizsgáltuk, ahol a halálozási szám megközelítette vagy felülmúlta a születések számát, vagy kiugrónak volt tekinthető a szomszédos évekhez képest, továbbá azokat az éveket, amelyekben ismert, az ország jelentős részére kiterjedő járvány pusztított hazánkban.
* 1816 56 34
* 1817 50 39
* 1818 55 26
* 1819 58 40
* 1820 62 29
* 1821 53 39
* 1822 65 39
Az 1823-26 közötti évek anyakönyvei elvesztek.
* 1827 58 39
* 1828 66 86
Ennek az évnek a telén skarlátjárvány tombolt a faluban. Az első áldozat már 1827 Karácsonya előtt két nappal belehalt a betegségbe, Szilveszterig még öten követték. 1828. január 2-án az új év első haláleseténél is „febris scarlatina” (skarlátos láz) a halálozás feltüntetett oka, január 8-30. között pedig csak skarlátos halálesetet jegyeztek be, egyvégtében 23-at! Február 18-án már 37-nél járt az azévi halálos áldozatok száma, de még kora tavasszal is 3 gyerek halt meg a járványban, összesen tehát 40 (a decemberiekkel együtt 46) áldozatot számolhatunk. Túlnyomórészt 10 év alatti gyerekek haltak meg (ez a tipikus a skarlátnál), de volt 50 éves áldozat is: az uradalmi birtok egy tisztviselője.
Az 1829-32 közötti évek anyakönyvei elvesztek.
* 1833 75 53
* 1834 64 73
Ebben az évben a vírusos eredetű kanyaró járványa söpört végig a falun, 23 halálesetnél ez a halálok szerepel latinul feltüntetve (Morbilli), további 11 eset, ahol csak tünet (Febris vagy Febris nervosa, magyarul láz vagy idegláz) van említve, szintén összefügghet a ragállyal. A kanyaró február 20-án szedte első áldozatát, május 20. és augusztus 14. között minden halálozásnál ez az ok szerepel (a legidősebb áldozat 10 éves). Később az év folyamán már nem említik.
* 1835 72 78
Februárban ismét felütötte a fejét a kanyaró: 3 gyerek, majd májusban még egy negyedik nevénél említik.
* 1836 70 53
* 1837 75 52
* 1838 80 52
* 1839 81 72
Járványra utaló adat nincs, de aránylag sok, összesen 22 csecsemő halt meg „convulsio”, magyarul görcsök következtében.
* 1840 73 72
Az előző évhez hasonlóan sok a convulsio (18), 3 gyerek halálát kanyaró okozta.
* 1841 73 49
* 1842 76 66
* 1843 56 54
* 1844 74 53
* 1845 67 59
* 1846 76 59
* 1847 67 95
Konkrét járványra vonatkozó megállapítást nem lehet levonni az év adataiból, de nem kevesebb, mint 36 gyerek neve mellett szerepel az ínrángatás kifejezés, amivel abban az időben a convulsio szót magyarították.
* 1848 72 94
Járványra utaló adat nincs, de ebben az évben is sok gyerekhalál történt „ínrángatás” miatt, továbbá két nap leforgása alatt 3 gyereket, majd két hét múlva még kettőt valami kiütéses betegség vitt el (a feltüntetett halálok „küteg”, az elhunytak nem közeli rokonok).
* 1849 57 146
Kolera- („epemirigy”) járvány pusztított szerte az országban, Solymáron 37 áldozat volt. Május 12-én jegyezték fel az első emiatti halálesetet, az áldozat egy 14 éves fiú volt. Május 30. és június 3 között csak ilyen haláleseteket jegyeztek fel, összesen 8-at (az elhunytak csak felnőttek, köztük egy teljes négy fős család!), június 4-14. között pedig 14 halálesetből 10-et okozott az „epemirigy”. Július 7-én már a 35. áldozat halt bele, és még ősszel is ketten.
* 1850 77 73
* 1851 65 55
* 1852 86 68
* 1853 19 15
(Ennek az évnek az anyakönyvi állománya minden valószínűség szerint adathiányos, feltehetőleg az adatsorokat az 1862-es tűzvész után, utólag próbálták rekonstruálni)
* 1854 70 35
* 1855 60 60
A nyári hónapokban 11 kolerás és 5 himlős (variola) halálesetet regisztráltak.
* 1856 63 52
* 1857 64 95
Járványnak nincs egyértelmű jele, de feltűnően sok a convulsio (24) és a diarhaea (hasmenés, 25).
* 1858 72 65
* 1859 81 37
* 1860 86 30
* 1861 71 67
* 1862 76 62
* 1863 77 63
* 1864 71 50
* 1865 71 50
* 1866 75 81
Járványnak nincs jele, szórványosan tífusz, hastífusz és vörheny esetek mutatkoznak az év folyamán. A születések számát felülmúló halálozási számok ellenére a következő két évben sem lehet semmiféle járványra utaló megállapítást tenni.
* 1867 65 80
* 1868 67 73
* 1869 72 72
* 1870 71 60
* 1871 74 72
* 1872 75 77
Bár a halálozási számok az előző években is megközelítették, ez évben pedig meg is haladták a születések számát, járványnak nincs egyértelmű jele az anyakönyvben. Az ország számottevő részén kolerajárvány futott végig, a solymári halálozások közül 21-ről feltételezhető, hogy ezzel függött össze, bár többnyire nem betegségnév, csak tünet (hasmenés, stb.) szerepel feltüntetve.
* 1873 80 51
* 1874 69 60
* 1875 89 60
* 1876 83 67
* 1877 66 74
Járványra utaló jel nincs, 2 skarlátos és 1 kanyarós haláleset volt az év első hónapjaiban.
* 1878 61 57
* 1879 83 78
* 1880 64 56
* 1881 78 71
* 1882 69 64
* 1883 87 51
* 1884 94 63
* 1885 96 62
* 1886 102 64
* 1887 106 75
* 1888 93 78
* 1889 94 41
* 1890 91 130
Az év első kilenc hónapjában 39-en haltak meg, az utolsó három hónapban viszont 91-en, közülük 82 még nem érte el az iskolaérett kort! A halálozások zöme a falun végigsöprő skarlátjárvánnyal függhetett össze, bár a betegség akkoriban használatos magyar neve, a vörheny csak 17 esetnél olvasható. Október 3-án halt meg az első gyerek (kiscsoportos óvodás korú lány), október 18-22 között további 11 (mind 6 év alattiak), október végéig pedig már 17. Október utolsó napjaiban megjelentek kanyarós halálesetek is (3 gyerek), miközben torokgyík is szedte áldozatait. Felnőtteket ezek a járványok egyáltalán nem érintettek.
* 1891 116 67
* 1892 94 52
* 1893 95 55
* 1894 97 53
* 1895 103 84
* 1896 115 69
* 1897 85 56
* 1898 131 67
* 1899 117 54
* 1900 106 64
* 1901 101 55
* 1902 119 48
* 1903 128 128
Többféle fertőző betegség ütötte fel a fejét az év folyamán, ebből a kanyaró 14 halálesetet okozott (10 éves korig, az esetek többsége májusban), a diftéria, magyarul torokgyík 11-et (10 éves korig), a vörheny 1-et (szintén kisgyerek), a tífusz pedig ugyancsak 1-et (az áldozat 20 éves nő).
* 1904 121 54
* 1905 117 65
* 1906 145 68
* 1907 133 100
* 1908 154 91
* 1909 139 103
* 1910 146 88
* 1911 139 107
* 1912 138 78
* 1913 132 70
* 1914 151 83
* 1915 104 93
* 1916 73 72
Járványra utaló adat nincs, a háborús nélkülözésekkel összefüggő halálokok (tüdővész, angolkór, tüdőgyulladás) viszont nagyobb számban jelennek meg az anyakönyvben.
* 1917 68 111
Hasonló a helyzet az előző évhez, de az év második felében 12 ember halálát vérhas okozta (teljesen vegyes korúak, de több a felnőtt), továbbá 1-1 igazolt esettel megjelenik a valódi himlő és a tífusz is.
* 1918 53 88
Beköszöntött az influenzajárvány. Első alkalommal június végén, bélinfluenza formában bukkan fel a betegség neve, ami arra utalhat, hogy emésztőrendszeri tüneteket is okozott a vírus (ez az első solymári áldozat középkorú férfi volt). Spanyol influenza betegségnévvel október elején jegyezték be egy kislány halálát, majd a következő napokban zsinórban hatan haltak bele ebbe a kórságba, később pedig, az év végéig még 16-an; van az anyakönyvnek olyan oldala, ahol egy kivétellel mindenki neve mellett ez a betegség szerepel (jobbára vegyes korúak). A járvány első hullámának utolsó, huszonötödik solymári áldozata, egy egyéves kislány a következő év januárjában halt meg.
* 1919 136 74
Járványos betegségek nem igazán jelentkeztek, de áprilisban egy csecsemő szamárhurut következtében halt meg, amit alig néhány évvel korábban írtak le különálló, azonosított kórokozójú, súlyosan fertőző betegségként.
* 1920 125 97
Újabb hulláma az influenzának: 6 halálozást jegyeztek be ilyen okkal, amihez 2 szamárhurutos eset (kisgyerekek), 1-1 vérhas és tífusz miatti (felnőttek), illetve 1 vörhenyes halálozás (gyerek) társult.
* 1921 143 123
4 tífusz (felnőttek) és 8 kanyaró (kisgyerekek).
* 1922 136 101
5 influenza, 2 szamárhurut, 1 tífusz
* 1923 138 80
Még ebben az évben is feljegyeztek egy influenza miatti solymári halálesetet, de a következő évtől ez a betegség eltűnt az anyakönyvekből.
* 1924 104 80
Összeállította: Hegedűs András
