- Milbich Tamás
90 éves a legendás solymári passiójáték
Kerek 90 esztendővel ezelőtt, 1932. húsvétján, az akkori Solymár kulturális élete elérte nívójának csúcsteljesítményét. A helyi népiköltők, ambiciózus fiatalok és lelkes parasztemberek közös produkciójaként előadták a több, mint 3 órás, 3 felvonásos, 16 képből álló német nyelvű passiójátékot a mai HEL pékség épületében (egykori Béke filmszínház-moziban, a volt levente egyesület székházában). Az eseményre szinte az egész község készült, mint közönség és mint résztvevő. Volumenében és minőségében olyan jól sikerült, hogy például Hűvösvölgyből külön autóbuszok szállították a kíváncsi nézőket Solymárra. 1932. március 20. és április 4. között 11 alkalommal adták elő. De játszották például Csepelen, Soroksáron, Piliscsabán és Budakeszin is.
A siker azonban nem tarthatott sokáig, mert német nyelvűsége okán a pomázi főszolgabíró betiltatta a darab játszását, a piliscsabai premier után. Ám a község emlékezetében sokáig mélyen élt az esemény és annak óriási sikere. Hogy a kollektív emlékezet nehogy felélessze az eseményt, 1966-ban a község 700 éves jubileumi ünnepségén a kommunista ideológia őrei betiltották az 1932-es solymári büszkeségre való puszta emlékezést is: a kiállítás megnyitója előtti napon a járási pártbizottság képviselői eltávolíttatták a passiót bemutató tablókat. A rendszerváltás után Dauner János, a Corvinus Vegyeskar egyik alapítója továbbra is lelkes rajongója maradt az 1932-es eseménynek. Gyűjtötte az ezzel kapcsolatos dokumentumokat, fotókat, emlékeket. Most, csaknem 100 évvel az esemény után úgy gondolta, hogy közkinccsé teszi gyűjtését. Kérésére összeválogattuk, és valamelyest rendszereztük az összegyűjtött anyagot. PDF formátumban elérhetővé tesszük a szerkesztett anyagot honlapunkon annak reményében, hogy talán egyszer lesz még hasonló csúcsteljesítménye, szinte az egész községet megmozgató közös kulturális produkciója Solymárnak. Az anyagot folymatosan bővítjük, rendszerezzük, kiegészítjük. Így tehát újabb és újabb verziók kerülhetnek fel site-unkra. A terjesztésben partnerünk a Svábház, köszönet illeti Hartmann Helebrand Hildát, hogy otthont biztosít az archívumnak. Úgy reméljük, hogy itt fizikailag is kézbe lehet venni a gyűjtést. Köszönet a Rádió Solymár-nak, Dauner Jánosnak és az önkormányzatnak.
Az egyszerűsített PDF innen, és az archívumból is elérhető.
A témával kapcsolatos podcast beszélgetés a itt elérhető.
