- Milbich Tamás
Sétány és emlékmű újratöltve?
Lassan öt éve, hogy helyi fiatalokkal karöltve felmerült bennünk egy új tér létrehozásának igénye az ófalu egy kevésbé ismert részén, a Hősök utca, a Zöldfa utca és a Zöldfa köz találkozásánál. Ezt a nem túl nagy, használaton kívüli, elnyúló formájú önkormányzati területet szemeltük ki arra, hogy Solymár utolsó szülésznője, Szentesi Ferencné Ritter Borbála emlékére sétányt és emlékművet létesítsünk. A cserkészekkel karöltve tett kísérlet akkor külső okok miatt meghiúsult, most azonban - úgy tűnik - a kezdeményezés új lendületet kapott; a Szépsolymár Alapítvány más civil szervezetekkel együtt felvállalta, hogy révbe juttatja az akkori elképzelést.Községünknek számos olyan része van, ahol civil kezdeményezésre, önzetlen és szépítő jellegű felajánlásokból valósult meg egy-egy terület valamilyen kulturális hasznosítására, gondoljunk csak például a Solymári Vállalkozók Egyesülete által pár éve felújított, Pacsirta utcai Tuskó-forrásra, az idén tavasszal ugyancsak általuk megújított környezetű Disznó-forrásra, vagy az Iparos Egylet által restaurált (illetve nem egy esetben újonnan létesített) vallási kegyhelyekre. A civil összefogás más példáit is ide lehetne sorolni, mint például a vár alatti Fatimai-kápolnát, vagy akár a lakótelepi szépítő akciókat, amelyek mind-mind arról tesznek tanúbizonyságot, hogy a gyakori látszat ellenére nem veszett ki a közösségi szellem településünk régi-új arculatából. Az itt lakók jó részének fontos, hogy tágabb környezetük, otthonuk akár közösségformáló erővel is bírjon.
A most tervezett kis tér és emlékhely fontossága abban rejlene, hogy a köszönetképpen, mintegy hálaadó üzenetként jönne létre, az előző nemzedékek (solymári szülők, nagyszülők) előtt tisztelegve. Bátran kimondható: ez a gondolat a mai korszellemet tekintve nem túl gyakori. A kételkedőkben persze jogosan merülhetne fel a kérdés, hogy erre miért pont egy konkrét szülésznőnek állított emlékkő a jó módszer, hiszen a hálaadásnak annyi más módja is elképzelhető lenne, ezt az alapgondolatot tekintve. Való igaz, korábban sok más szülésznő is élt községünkben, akik - hasonlóan Ritter Borbálához - nyilván áldozatosan és példamutatóan végezték munkájukat. Szentesi Ferencné emléke azonban sok szempontból is többet üzenhet nekünk.
Mai társadalmunk generációs szakadékai látványosan nagyok. A jelenlegi vezető generációt a 1940-60-as évek szülöttei alkotják, akik részesei, de legalábbis átélői voltak a XX. század második felében lezajlott nagy változások többségének. A tomboló szocializmusban voltak gyerekek, a beat-korszakban szocializálódtak, megélték a rendszerváltás ideológiai csavarjait, és meg kellett birkózniuk a kor soha nem látott technikai felgyorsulásával is. Szentesi Ferencné szülésznőként e generációk szülöttjeinek a világrasegítője volt, munkáját 35 éven keresztül példaértékűen művelte. Az ő személye ugyanakkor egy korszak végét is jelenti egyben, hiszen a klasszikus szülésznői hivatás Solymáron az ő halálával megszűnt. Életútja ezért példaértékű üzenet hordoz: személye mellé elfogultságmentesen oda tud állni szinte mindenki, aki annak a korszaknak szülötte volt. Mindemellett, a születés szimbólumán keresztül (reményeink szerint) kohéziót, egyfajta lelki összefogást is képes eredményezni erodált társadalmunkban egy helyben élt ember életútjának ilyetén való elismerése.
Ez a szoborállítás önmagában még nem jelentene eltérést, újdonságot, más "klasszikus" emlékművek megépítésétől. Egyedisége abban rejlik, hogy fiatalok egy csoportja építi fel, fiatalos "szellemben", mintegy üzenetként az idősebb, és kevésbé idős nemzedéknek. A ma itt élők természetes különbözőségéből fakadó párbeszédhiány is oldódhatna ezzel a gesztus értékű megnyilvánulással; kontaktusra ösztönző, mementó értékű párbeszédre adhatna okot civil berkekben, akár családi szinten is. Újszerűsége tehát abból adódik, hogy nem pusztán emlékszobor, hanem "hálaadó" üzenet, a közösségen belüli kommunikáció serkentésére sarkalló kezdeményezés is egyben. Hiszünk abban, hogy ez az üzenet valóban összefogást, szellemi katarzist okoz majd, és példája eredményes lesz.
Mint az a bevezetőben már szóba került, az eredeti ötlet még 2010 körül született meg, amihez képest a megvalósítás sokat késett, terveink szerint azonban néhány hónapon belül - talán 2015 tavaszán - sor kerülhet az emlékmű felállítására és a sétány megépítésére, méghozzá Szentesi Ferencné Ritter Borbála egykori lakhelye közelében. A Polgármesteri Hivatal, a Helytörténeti Alapítvány, a Solymári Vállalkozók Egyesülete és a Solymári Cserkészcsapat már jelezte a projekt létrehozásában való együttműködési készségét, és kaptunk már felajánlást magánszemélyektől is. Kérjük, hogy aki ugyancsak szívesen állna még a kezdeményezés mellé, keresse a kezdeményezőket a szepsolymar@gmail.com címen, minden segítséget köszönettel fogadunk. A projekt további részleteiről, fejleményeiről is igyekszünk majd beszámolni a Solymári Magazin hasábjain.
Milbich Tamás Szépsolymár Alapítvány
Forrás: Solymári Magazin (IV. évf. 9. szám, 2014. szeptember)
(A projekt létrehozásában való együttműködést eddig jelezte: Polgármesteri Hivatal, Helytörténeti Alapítvány, Solymái Vállalkozók Egyesülete, Solymári Cserkészcsapat.) Amennyiben szívesen állnak kezdeményezésünk mellé kérjük keressenek minket elérhetőségünkön a:
szepsolymar@gmail.com címen.
