Égető probléma lett a vízkérdés. Meglepő, de a szójáték mindig, minden korban aktuális kérdésnek számított, még ha nem is kapott annyira látványos hangsúlyt, mint manapság. Cikkünkben Solymár vízzel való kapcsolatát elevenítjük fel, de nem pusztán retrospektív gondolatként, hanem okulásul, figyelemfelhívásként, a kollektív felelősségvállalás fontosságának szokványos kiáltványaként. Láncos, korszerú kút az 1940-es években (Kép: Majtényi-család, Szépsolymár képarchívum) Helytör

A búcsú hagyományát ma sokan a középkori búcsúcédulákkal való visszaélések miatt fogadják idegenkedve. Ez még érthető, de azzal már nehezebben tudunk mit kezdeni, ha bizonyított csodákról és hitelesített természetfeletti gyógyulásokról esik szó. Zavarbaejtő jelenség, hiszen ezek a feljegyzések éppen a bizonyíthatatlant bizonyítják. Solymáron összesen 12 esetről szól a fáma, amelyeket az egyház képviselői egy püspöki látogatás (Visitatio Canonica) során, vagy egy levélváltás k

Solymáron is igaznak tűnik a régi, latinul is széles körben ismert mondás: nincs új a Nap alatt! Igaz ez a kiállításokra is. Halkan, de vastagon aláhúzva jegyezzük meg: Solymáron nem most kezdődik az EXPO-k világa! Ha méltányosan szeretnénk tekinteni rá, a 2026-os kezdeményezést inkább folytatásként, semmint új kezdetként kellene emlegetnünk, hiszen a története korábban kezdődött. Volt egy időszak településünk életében a rendszerváltás után közvetlenül, amely érezhetően ambic

A köztéri emlékművek gyakran hálátlan szerepet töltenek be. Némelyikük súlyos ideológiai terheltséggel bír, manapság pedig sokszor a múlt traumáinak mementóiként tekintenek rájuk. Sorsuk, hogy figyelmeztessenek, intsenek, üzenjenek. Éppen ebből fakad vegyes megítélésük: olykor szeretjük, olykor megvetjük őket. Mindezek ellenére a tereken látható emlékművek – időtállóságuk miatt – kétségtelenül az identitás megőrzésének és egy közösség egészséges működésének egyik leghatékonya

Mára magától értetődővé vált, hogy településünk a fővárost övező településgyűrű, vagyis a budapesti agglomeráció része. Ez a különleges viszony kicsiny falunk és a székesváros között korábban is létezett, de a 19. század második felétől vált igazán látványossá, a helyiek számára jól átélhető valósággá. Kijelenthető, hogy a robbanásszerű változást a solymári vasútállomás és az esztergomi vasútvonal megnyitása (1895) hozta el számunkra, ezután az agglomerációs lét jelentőségéne

Amikor Solymár múltjáról beszélünk, többnyire a község fontos döntéseit meghozó elöljárók, a helyiek lelki életét pasztoráló plébánosok, tekintélyes tanítók vagy éppen nevezetes birtokosok kerülnek fókuszba. Pedig a falu történetét a háttérben azok is alakították, akik az itt születettek első éveit közvetlenül formálták. 84 évvel ezelőtt, 1942. június 26-án hunyt el Mózes Ida, akit a fennmaradt dokumentumok alapján Solymár első ismert óvónőjeként tartunk számon. Mózes Ida (MI

Bár első pillantásra magától értetődőnek tűnik, hogy a solymári Madách utca híres költőnk emlékét őrzi, akad a történetben egy sokkal rejtélyesebb szál, amely mögött Madách Imre édesanyja, Majthényi Anna alakja sejlik fel. Legenda csupán? Minden legenda a valóságból inspirálódik ezért úgy döntöttünk, utánajárunk. Vajon a solymári “Anna-mítosz” csak egy lassan homályba vesző mendemonda a képlékeny szájhagyományban, vagy tényleg van az utcának köze a költő édesanyjához? Első

Az 1920-as években, a háborús veszteségek és a nemzeti gyász időszakában született meg az a hagyomány, amely évtizedeken át meghatározta Solymár május utolsó vasárnapjait. Ma talán bele sem gondolunk, amikor elsétálunk a Templom téren álló Hősök Emlékműve mellett, hogy milyen traumák, milyen mély érzelmi szálak futnak a felszín alatt ehhez a helyhez. Ez a település egyik első valódi emlékkertje: az örökifjaké, a hősi halált halt fiataloké, férfiaké, édesapáké – mindazoké, ak

A solymári helytörténeti gyűjtemény számos olyan régi kiadványt és nyomtatványt őriz, amelyeket egykor a helyi lakosság gyakran használt. A könyvek jellegéből némileg képet alkothatunk arról, hogy az itt élt emberek hogyan művelődtek a múltban. A múzeumban fennmaradt kötetek mennyisége és tartalmi összetétele természetesen nem ad teljes spektrumot a korabeli kultúrálódásról, az viszont jól látszik belőlük, hogy egyes nyomtatványokat nagy becsben tarthattak, így maradhattak fe

A Magyar Nemzeti Múzeum egyik virtuális kiállítása az 1938. május 25. és 29. között megrendezett 34. Eucharisztikus Világkongresszusnak állít emléket. Bár ez a kiállítás erről nem emlékezik meg, az 1938-as kongresszus a solymáriak számára is nagy jelentőséggel bírt. Nem csak azért, mert egy helyi delegációs is részt vett a kongresszus férfiak számára rendezett Hősök téri szentségimádásán, hanem mert maga Solymár is helyet adott egy kisebb, a kongresszushoz kapcsolódó vallási