Német bírálat, magyar önérzet - A solymári dalkör egykori alapítójának védőbeszéde

Különleges írást közlünk a Szépsolymár oldalán. Egy 1908-ban megjelent württemberi német újság hasábjain a Solymári Férfikórus (régi nevén Cecíla Dalkör) alapítója, Hugo Laurösch nyilatkozik a magyarországi egészségügyi állapotokról, saját benyomásai alapján. Úgy hiszem nemcsak Solymár, hanem a magyar orvosszakma múltja iránt érdeklődők számára is izgalmas adalék lehet az alábbi kis írás.

Ebből többek között képet kaphatunk arról, hogy milyen kölcsönös előítéletek éltek magyarok és németek között a boldog békeidők végnapjaiban. Helytörténeti szempontból pedig azért érdekes az írás, mert végre picivel többet is megtudhattunk Hugo Laurösch személyéről, aki 1885-ben alapította meg a solymári férfikórus elődjét. 

A solymári Cecília Dalkör az 1930-as években

Röviden: Laurösch osztrák-bajor származású mérnökként, majd gazdasági tisztviselőként volt ismert a településen, főként útépítéseken dolgozott a környéken ittléte során. 1913-ban visszatért hazájába, Württembergbe. A ma is aktív Solymári Férfikórus elődjét megalapítva a település egyik legrégibb kulturális hagyományát indította útjára. Íme az eddig ismert egyetlen, tőle származó véleménycikk a századforduló környékének német sajtójából: 

Közlemények a közönségnek. Hogyan kezelik a birodalmi németeket Magyarországon. Egy Magyarországon élő württembergi lakostól a következő levelet kaptuk: 

"Németországban általánosan az a vélemény uralkodik, hogy a magyarok minden tekintetben németellenes szándékokat táplálnak velünk szemben. Nyugodt lelkiismerettel jelenthetjük be az egész világnak, hogy legalább a betegápolás és a birodalmi németek kórházi ellátása tekintetében ez nem így van. Minden württembergi lakosnak meg kell emelnie a kalapját a nagy magyar kórházak előtt, mert ott nem csak külföldiként kezelnek, hanem úriemberként, nemcsak az ápolás és a kezelés tekintetében, hanem minden tekintetben. 

Emberként kötelességemnek érzem, hogy néhány sorban beszámoljak az új budapesti Szent János Kórházról itt, szülőföldemen [Württembergben]. Feleségemet közel egy teljes éven át ápolták a nagyra becsült [Szent János] Kórházban. Elismerem, hogy itt, ellentétben más kórházakban szokásos gyakorlattal, a beteget nem kérdezik meg előzetesen, hogy ha súlyos és nehéz betegségben szenved, amely körülményektől függően akár évekig tartó kezelést is igényelhet, képes-e fedezni a költségeket, hanem egyszerűen felveszik és lelkiismeretesen kezelik az elejétől a végéig. 

Emil Gyurmann professzor, Dr. Manninger sebész, Dr. Kaspar és Dr. Howarth munkája és gyakorlata olyan dicséretes, hogy erről nem is kell beszélnem. Úgy érzem, kötelességem, hogy ezen a módon kifejezzem őszinte hálámat a nagyra becsült új János Kórháznak Budapesten. Mivel más módon nem tudom megtéríteni a kórháznak a feleségem kezelésével és ápolásával kapcsolatos nagy költségeket, ezért ezt a módszert választom, hogy a kórház vezetésének és különösen Gyurmann professzornak, Manninger főorvosnak, Kaspar doktornak és Horwarth doktornak, valamint sok württembergi nevében, akik ugyanolyan barátságos fogadtatásban részesültek, szívből jövő köszönetet mondjak, és sok sikert kívánjak a jövőbeni munkájukhoz.  

Hugo Laurösch,

gazdasági tisztviselő,

Solymár, Magyarország"

Megjelent: Neues Tagblatt und General-Anzeiger für Stuttgart und Württemberg, 1908. május 9., 65. Évf., Nr. 108