Rézfúvós zenekarok, solymári rezesbandák

Az idei búcsúra egy különleges csemegével készülünk. A helytörténeti gyűjtemény immár 7. alkalommal jelenteti meg saját fejlesztésű kiadványát “Solymár és a nagyvilág” címmel. Településünk múltját tágabban értelmező kötetünket idén a helyi rézfúvós-hagyományoknak szenteltük. Az idők folyamán rengeteg ismeretanyag halmozódott fel a témával kapcsolatban, amelyet úgy éreztünk, most időszerű egy jól felépített kiadvány formájában közreadnunk. 

A solymári kultúra zászlóshajóiról, a régi és az új rezesbandák történetéről tudomásunk szerint először készül ilyen gazdagon illusztrált összefoglaló anyag. Solymár zenei múltja nagyon hálás, sokrétű és komplex téma. Emlékét sokan kutatták, gyűjtötték, de ezekből zömmel szakmai tanulmányok, segédanyagok készültek, ami a nagyközönség számára inkább rejtve maradt. Szerettük volna, ha a rézfúvós zenekaraink története a mai igényeknek és a jelenkor ízlésének is megfelelő, átfogó, a témát népszerűsítő, de egyben ismeretet is terjesztő, “fogyasztásra alkalmas” kiadvány formájában készül el.  

Bár előző köteteinkre is büszkék vagyunk, ennek a kiadványnak az elkészítése most különösen izgalmas volt, hiszen a téma a jelennel is élő kapcsolatban van: mondhatni mi csak az eleven hagyományőrzés lassan feledésbe merülő szálait fontuk újra. Reményeink szerint az olvasó így sokkal teljesebb képet alkothat majd a solymári fúvóshagyományok egészéről. A témát szokásunkhoz híven kultúrtörténettel, a zene eredetétől indítjuk, de nagyon hamar eljutunk benne az európai gyökerekhez, a fúvósok középkori előzményeihez, és egy ugrással máris a solymári hagyományokhoz érünk.

A Hellebrandt-, Strack-, Taller-, vagy Wulcan zenekar neve még ma is ismerősen cseng sokak fülében, mégis, emlékük ma már elsősorban csak régi fényképekről és a közös emlékezetből lehet ismerős. A Solymár és nagyvilág sorozat legújabb kötete településünk zenei világát elsősorban a helyi népi zenekarok történetén és azok működésén keresztül járja körbe. Felvillantjuk a helyi hangszeres muzsikálás fontosabb állomásait, a kiemelkedő pillanatokat, jeles személyiségeket. 

Talán azzal sem árulunk el nagy titkot, hogy a mai értelemben vett sváb rezesbandák nem a semmiből jöttek létre itt a 19. században. A hangszeres közösségi zenélés hagyományát eleve magukkal hozhatták Solymár újranépesítői a 18. században. A kiadvány segítségével bepillanthatunk a kora újkori városi muzsikusok, a katonazenekarok és a fejlődő rézfúvós hangszerek világába. Solymáron a katonai rang és a zenei tudás nemcsak szakmai, hanem társadalmi tekintélyt is jelentett, erről is mesélünk az új kötetünkben. 

A zenekarok ott voltak a bálokban és lakodalmakban, de a vallási élet fontos eseményeinél, sőt a település történetének legdrámaibb fejezeteinél (az elűzetésnél), vagy az egyéni életutak befejezésénél is. Különösen pompás lehetett az úrnapi körmenet zenei kísérete, ahol valamennyi helyi zenekar egyszerre vette ki a részét. A solymári rézfúvós zene történetét kiemelten a solymári zenészcsaládokon, a Hellebrandt-, a Strack-, a Taller-, a Wittmann-, az Ifjú Strack-zenekar történetén keresztül ismerhetjük meg. Emellett a bálok és a táncmulatságok, az egyházi ünnepek és körmenetek történetén, a zenészek társadalmi megbecsültségén, a karmesterek életútján keresztül szintén megismerhetővé válik. 

Szót ejtünk a repertoár és hangszerelés változásáról, a zenekarok kitelepítés utáni újjászervezéséről, a németországi folytatásról, a Wulcan berobbanásáról, a beat és könnyűzene Solymárra érkezéséről, a későbbi helyi zenekarok hagyományőrzéséről. Ajánljuk tehát új kiadványunkat minden Solymár iránt érdeklődő és a helyi múltra nyitott zeneszeretőnek, de mindazoknak is, akik szeretnek elmerülni a régi solymári emlékekben.

Milbich Tamás