Bár cikkünk eredetileg a Schaumarer Musikanten helyi fúvószenekar hagyományos újévi koncertjére fókuszált volna, a cikkírás során újra és újra a társulat múltjába ütköztünk. Aligha véletlenül. Az első formáció megalakulása óta ugyanis immár 31 év telt el: a Musikanten ennyi idő alatt rég maga mögött hagyta a „kezdetek korszakát”. Mára érett és felnőtt korába lépett és valódi közösségként tevékenykedik Solymáron. Tavaly méltó módon ünnepelték meg a jubileumot, ennek ellenére a

Jóban voltunk, kedveltük egymást. Sokat mesélt a régi Solymárról, emberekről, közéletről, egyházról, papokról, elmúlt idők történéseiről. A régi képek mindegyikéhez volt hozzáfűzni valója, információja. Ha találkoztunk örültünk egymásnak és volt egymáshoz egy-egy kedves szavunk. Büszke volt solymári származására, családjára. Most Ő is elment. A kor falára ehelyütt felidézem életútját, érdemeit. Nyugodj békében, Julcsi néni! Budavári Mihályné 1934. július 17-én született. 1

Mai ingerdús közéletünk zajos, digitális szeméttengerében hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy valójában szerethető értékek között élünk. Ezeket emberek hozták létre, emberek munkálták közös értékké. A Solymáron élés élménye nem pusztán épületekből, intézményekből, jogokból és szolgáltatásokból áll: a felszín alatt érzékeny emlékek szövedéke lüktet észrevétlenül, és az avatatlan szemnek gyakran láthatatlanul. Akadnak olyanok, amiket tekintélyszemélyek formáltak meg, hi