Idén a solymári búcsú saját logót kapott, amely – bár jellege miatt csak vallásos vonalon tud érvényesülni –, egyszerre újítás és a tradíciókhoz való visszatérés. Több helyen, többféle módon találkozhatnak majd az érdeklődők a díszes Mária-monogrammal. Solymáron 2026-ban ez nem pusztán a 18. századi barokk Mária-kultusz utáni negédes nosztalgia szeretne lenni, bár kétségtelen, hogy hétköznapi értelemben ilyen olvasata is lehet. De miután jelképről, tradicionális szimbólumról

A solymári helytörténeti gyűjtemény számos olyan régi kiadványt és nyomtatványt őriz, amelyeket egykor a helyi lakosság gyakran használt. A könyvek jellegéből némileg képet alkothatunk arról, hogy az itt élt emberek hogyan művelődtek a múltban. A múzeumban fennmaradt kötetek mennyisége és tartalmi összetétele természetesen nem ad teljes spektrumot a korabeli kultúrálódásról, az viszont jól látszik belőlük, hogy egyes nyomtatványokat nagy becsben tarthattak, így maradhattak fe

Solymáron, egy sváb gyökerű faluban nem meglepő, ha időről időre felbukkannak történetek a helyi hagyományokról, régi szokásokról. Most egy kicsit távolabb tekintünk az időben: több évszázaddal a kereszténység előtti germán közösségek világába pillantunk, hogy teljesebb képet kaphassunk a település történetének fontos időszakáról, a helyi németség őseinek világképéről. Különösen időszerű ez, hiszen a télűzés és a tavaszvárás időszakában vagyunk. A régi germánok pogány világké