Köszönöm, kedves Julcsi néni!

Jóban voltunk, kedveltük egymást. Sokat mesélt a régi Solymárról, emberekről, közéletről, egyházról, papokról, elmúlt idők történéseiről. A régi képek mindegyikéhez volt hozzáfűzni valója, információja. Ha találkoztunk örültünk egymásnak és volt egymáshoz egy-egy kedves szavunk. Büszke volt solymári származására, családjára. Most Ő is elment. A kor falára ehelyütt felidézem életútját, érdemeit. Nyugodj békében, Julcsi néni!

Budavári Mihályné 1934. július 17-én született. 1992-ben – Julcsi néniként közismert személyisége révén – egyetlen nem polgármesteri beosztású delegáltként vett részt a Magyarországi Németek Országos Szövetségének azon gyűlésén, amelyen a települések ismertethették, milyen feladatok megvalósításához kérnek támogatást a német kormánytól.

A Heimatverein legfontosabb kérése az akkor már önkormányzati tulajdonban lévő, iskolai tantermeknek helyet adó régi plébániaház birtokba vételének lehetősége volt. Ennek feltételeként az épület teljes körű felújítását kellett vállalni: ki kellett építeni a fűtési rendszert, elvégezni a belső burkolatok és az elektromos hálózat korszerűsítését, valamint új berendezést beszerezni. Az önkormányzattal kötött megállapodás értelmében a Heimatverein az utcafronti épületrészt kapta meg 25 évre – 2018-ig szóló – térítésmentes használatra, cserébe az épület teljes felújításáért. A munkálatokhoz a szervezet összesen 42 000 német márka támogatást kapott az akkori német kormánytól.

Budavári Mihályné Schäffer Julianna felmenői 1872-es családi képen

Budavári Mihályné hosszú éveken át a temető adminisztrátoraként is tevékenykedett: mintegy tíz éven keresztül vezette a temetői nyilvántartások mellett az egyéb egyházközségi adminisztrációt is. Életének egyik legjelentősebb munkája a temető teljes feltérképezése volt.

1991 elején Mits János plébános felkérésére közreműködött egy új ének- és imagyűjtemény összeállításában, amely az 1926-ban megjelent, gót betűs solymári ének- és imakönyv anyagára épült. A munkát Kelemen Gréti nénivel közösen végezte, a kiadáshoz szükséges kiadót pedig saját maga találta meg.

Ebben az időszakban a Szent Gellért Egyesület gazdasági vezetői tisztségét is betöltötte, és az ott kialakított kapcsolatait szintén a német kisebbség érdekében hasznosította. Tevékenysége nem korlátozódott Solymárra: több borsodi és szatmári település német lakosságának nemzetiségi öntudatra ébredésében is szerepet vállalt, és több száz ember számára személyesen készítette el a kárpótlási kérelmeket. Mindez különösen figyelemre méltó annak fényében, hogy az ott élő németeket – a Buda környéki sváboknál is súlyosabban – nem kitelepítéssel, hanem hosszú éveken át tartó „málenkij robotra” hurcolással sújtották. Ennek következtében ezekben a falvakban még az ezredforduló környékén is erős félelmek éltek a nemzetiségi hovatartozás megvallásával és megélésével kapcsolatban.

Solymári munkássága és tágabb körű közösségépítő tevékenysége is hozzájárult ahhoz, hogy 2004-ben Budavári Mihályné vehette át az Észak-Magyarországi Német Önkormányzatok Szövetségének egyik életműdíját.

1991-től kezdve ő látta el a Templom Tér Alapítvány adminisztrációs és könyvelési feladatait az alapítvány megszűnéséig. Részt vett a Golgota Alapítvány munkájában, valamint a Gospel Fesztivál pénztárosi teendőit is ő végezte egy időben.

Idős napjait a Rákóczi utcai XXIII. János Otthonban, a Szent József Házban töltötte. 2025. decemberében hunyt el, emlékét megőrizzük!

2010-ben, egy szüreti felvonulás alkalmával integetéssel köszöntöttük egymást.