Versenyzenélés Solymáron - 1937

A környék községeinek sváb zenei hagyományai régre nyúlnak vissza, ezt bizonyítja az Est című folyóirat 1937. június 14-i száma is, melyet alább, a cikk képe után elolvashat.

Est 1937. június 14.Versenyzenélés Solymáron(Az Est kiküldött munkatársától)Vasárnap reggel a solymári pályaudvar előtt megkérdeztem egy sváb gyereket:- Mi lesz ma itt, kisfiam?- Sokan fognak tropitálni, - válaszolta a kisgyerek.A falu uccáin már félnyolc órakor nagy csoportokban készültek a feketeruhás svábok, - vagy mint egyikük büszkén kijelentette: sváb-magyarok - Solymár és a magyar svábság nagy napjára. Hetekkel ezelőtt szétküldték már a gótbetűs, német meghívókat:'Auf zum Musikwettstreit in Solymár!'"Vasárnap, június 13-án Solymáron rendezi a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület a kilencedik zeneversenyét.

Ehhez a szép népünnepélyhez meghívja a budai vidék lakóit és mindenkit, aki a sváb népzene iránt érdeklődik.""Arra kérjük az egész budai hegyvidéken és a pest környéken lakó néptársainkat, minél nagyobb számban vegyenek részt a népünnepélyen. Az ifjakat és lányokat kérjük, hogy régi nemzeti díszükben jelenjenek meg az ünnepen."És csakugyan: a zeneversenyre eljött a szomszédos sváb községek lakossága. Vonatok, autobuszok, szekerek ontották egymásután a környék németajkú lakosságát.

A templomtéren és az uccákon tömegek tárgyalátk a nagy esemény, a zeneverseny részleteit. Ünnepi ruháikban felvonultak a sváb leányok: keményített fehér batiszt szoknyájuk volt, ráncokba szedett, csillogó tiszta blúzukat tarka kendővel kötötték át, - minden legény megfordult utánuk.Kilenc órára már kilenc község fúvoszenekara és közönsége gyűlt össze a templom-téren.A karmester mellett diszbeöltözött legény vitte a község tábláját, - pl. Zschámbék (Zsámbék) - aztán egymásután sorakozott fel Dunaharaszti, Pesthidegkút, Vecsés, Pilisborosjenő, Budaörs, Zsámbék, Soroksár, Pilisszentiván, Dunabogdány trombitás zenekara. Még a mise előtt próbálgatták egymás erejét, rázendítettek egy-egy német indulóra, a solymári hegyek is harsogtak a nagy versengésben.- Wo is' Franzl!- Johann, komm her! - és az izgatott zenészek nyakukba kerítik a nagy trombitáikat. Előkerültek a furulyák, a dobok, és felzendült a mars.

Nemcsak zenészekből áll az egyes községek nyolc-tíz tagú zenekara, hanem mezitlábas srácokból is, akik a trombitások és a dobosok előtt állnak, mint eleven kottatartók. Óriási tisztelettel, ünnepélyes elfogódottsággal tartják a kézírásos kottát s néznek fel a községbeli "onkira".- Hol tanultak trombitálni? - kérdezem a "zschámbéki" zenekar vezetőjét.- Csak úgy magunk... - mondja a szélesarcú pirospozsgás sváb. - Kilenc éve tartanak már ezek a versenyek. Tavaly Harta nyerte a vándorzászlót, mi először veszünk részt...A legtöbb zenész bányákban dolgozik, vagy kint él a földeken egész nap.

A Német Közművelődési Egyesület találta ki ezt a lelkesítő ötletet: évenkénti zenekarversenyeket rendez a sváb falvak között, hogy a svábok zenekulturáját bizonyos mértékig fejlessze és szórakozási lehetőséget nyujtson nekik.Hónapokig készülnek a kilenc községben erre a napra, mikor a zeneversenyre érkezett előkelőségek jelnlétében megmutathatják mit tudnak. Az előkelőségek valóban érkeztek: megjött a nagy versenyre Gratz Gusztáv, ő a Népművelődési Egyesület elnöke, Baross Endre képviselő is itt van, a főszolgabíró is lelkesen vesz részt a fárasztó ünnepségeken.

A Népművelődési Egyesület 10 órakor közgyűlést tartott, 11 órakor térzene volt, 12 órakor banket, háro órakor pedig megkezdődött a zeneverseny. Budapesti zenetanárok zsűriztek előttük és a rengetek emberből álló közönség előtt játszottak a zenekarok egymásután háromnégy sváb dalt, vagy indulót. Késő este adták át a vándorzászlót a győztesnek, Soroksár zenekarának. Ezután megteltek a vendéglők és a zeneverseny zsűri nélkül sörivó versennyé alakult át.

(r. gy.)

#újság #zenekar #sváb