- Milbich Tamás
A temetőnk legmagasabb nemesi című elhunytja
Ma már kevesen tudják, hogy a II. világháború végén és az azt követő években jó pár nemesi, vagy arisztokrata származású embernek adott otthont (és menedéket) Solymár. Egyes információk szerint 150-160 is lehetett azok száma, akiknek kényszerlakhelye hoszszabb-rövidebb ideig községünk volt; közülük aki tehette, a politikai enyhülést követően jobb körülmények közé költözött, de egy kis részük letelepedett itt, vagy itt tért örök nyugalomra. Maradandó emléket keveset hagytak maguk után, s inkább csak azok a családok emlékeznek még rájuk, akikkel itt társbérletbe kerültek.
Ebből az időszakból temetőnk egyik – ha nem a legmagasabb – nemesi címet viselő elhunytja báró Lindelof Alice Ilona Anna (1917 - 1999). A kisaranyos-roszkosi előnevet viselő Lindelof Henrik porosz hadnagy unokája, aki a Bars vármegyei Néver / Nemhisz település kastélyának birtokosa volt a XIX. század végén. A család első őse, aki (hesseni) bárói rangot szerzett, báró Lindelof Frigyes (1794-1882) hesseni nagyhercegi valóságos belső titkos tanácsos, a nagyhercegi ház külügy- és igazságügy-minisztere, a Birodalmi Tanács elnöke volt.
A Lindelof család rokonságban volt Khuen-Héderváry Károly kétszeres miniszterelnök családjával: a volt kormányfő egyik menye volt Lindelof-lány (Alice idősebbik féltestvére, Sarolta), bár csak 1959-ben ment hozzá az akkor már élete végén járó ifj. Khuen Héderváry Károlyhoz (1888-1960). Maga Lindelof Alice 1917. június 11-én született Budapesten, és 1938. december 4-én ment férjhez báji Patay Ferenchez (1915-1990), akinek első felesége volt, és akitől két gyermeke született: Miklós (1939) és Mária (1941). 1945-ben elváltak, így további sorsáról keveset tudunk, de a hazai főnemesség XX. századi történetét feldolgozó Gudenus János adatai is megerősítik, hogy báró Lindelof Alice lakhelye egy időben Solymár volt. 1999-ben hunyt el, sírja a solymári temetőben található. Feltehetőleg ő a temetőnk legmagasabb nemesi című elhunytja. Az ő emlékének állítunk itt emléket ezzel a digitálisan kiszínezett és restaurált fotóval.
(Forrás: Milbich Tamás-Hegedűs András: Solymári Arcképcsarnok 1266-2000)
