top of page

Háztörténetek: Népbolt

Nov 4
3 min read

Updated: 7 days ago

Solymáron ma is állnak olyan házak, amelyeknek saját nevük van. Ezek az elnevezések többnyire egykori tulajdonosaik, lakóik vagy családjaik emlékét őrzik, és különösen érdekesek a régi solymári lakosság szempontjából. Amikor a település kiterjedése még emberléptékű volt, és szinte mindenki ismert mindenkit, a házak nevei a mindennapi tájékozódást is szolgálták. Egyfajta szóbeli „Google Térképként” működtek: elég volt megemlíteni egy ház nevét, és a helybeliek máris tudták, melyik épületről, családról vagy utcáról van szó.


A nevesített házaknak azonban nemcsak gyakorlati szerepük volt. Mindegyiknek megvolt a maga története, korszaka és sajátos hangulata éppen a tulajdonosaik révén. Hacsak példaként a Halupka-házat, a Winkhardt-házat, a Pettes-házat vagy a Muttnyánszky-házat említjük, akkor felsejlik, hogy a nevek mögött emberi sorsok, családi örömök és tragédiák, olykor több nemzedéken át öröklődő emlékek húzódnak meg. Ezek a házak a település kollektív emlékezetének különleges szigetei, amelyek akkor is őrizhetik egykori lakóik történetét, amikor maguk az épületek vagy az eredeti családok már rég eltűntek. 


Az 1950-es évektől a Népboltok “váltották” a szatócsboltokat
Az 1950-es évektől a Népboltok “váltották” a szatócsboltokat

Az elnevezéseket sok esetben már csak az élő szájhagyomány tartja fenn, így félő, hogy annak megszakadásával a háznevek és történeteik is könnyen feledésbe merülhetnek.

Új cikksorozatunkban a "süllyedő" háznevek nyomába eredünk. Szeretnénk felidézni nevüket és történetüket, hogy megőrizzünk valamit ezekből. Szerintünk ezek nemcsak önmagukban érdekesek, de valamit hozzátesznek a helyi múlt megértéséhez és az épített örökségünk megbecsüléséhez is.


Első emblematikus házunk a mai Bajcsy utcában lévő ruházati bolt, amelyet egykor Tallér-házként ismertek, de a szájhagyományban, nevesített házként, talán a mai napig “a Népbolt”-ként maradt meg. 

A Népboltokat az 1950-es években, a Rákosi-korszakban hozták létre, a magánkereskedelem felszámolása és államosítása után. A törvényhozás célja ezzel az volt, hogy a vidéki kisvárosok és falvak lakosságát ellássák a mindennapi élethez szükséges alapvető árucikkekkel. Míg a fővárosban és a nagyobb városokban a KÖZÉRT vállalatok üzemeltették az élelmiszerboltokat, addig a vidéki településeken a NÉPBOLTok jelentették a kiskereskedelem gerincét. Lényegében ezek váltották a szatócsboltok szerepét. Az emblematikus solymári épület történetét szerencsére Behovics Mátyásné Tallér Mária (1938-2026) visszaemlékezése nyomán jól ismerjük. 


A tulajdonosok családi képe 1944-ben (Utólag javított és színezett fotó, Szépsolymár Képarchívum)
A tulajdonosok családi képe 1944-ben (Utólag javított és színezett fotó, Szépsolymár Képarchívum)

Hajdan Tallér (Taller/Tű) János (1912-1980) vásárolta meg az akkor még Erzsébet királynénak nevezett utca 13 sz. alatti házat (1936), amely a szokásos stílusban megépített egyszerű parasztház volt. Az utcai frontra merőlegesen ezután építtetett üzletnek alkalmas helyiséget, amelyben rövidesen vegyeskereskedést (szatócs boltot) nyitott. 1938-ra megszaporodott a forgalom, ezért rövidesen növelte az alapterületet. Raktárhelyiséggel és fedett kapubejáróval egészült ki. (Azt is tudjuk, hogy az építőmester Draxler János volt.)


Fotó az üzletről a háború után, 1950-es években (Javított kép)
Fotó az üzletről a háború után, 1950-es években (Javított kép)

A ház egyik különlegessége, hogy az utcafronton lévő közkút – amely egykor a telekhatáron állt – a homlokzatba süllyesztve, fülkében, ma is látható.

A kút egyébként nagyon régi, 1928-ban is már bőven állt, erről tanúskodik az eredeti beton fellépőben lévő évszám. A húszas évek végén a kút fellépőjét mintegy 40 cm-nyi betonnal megemelték. Sajnos az eredeti faragott évszámot ma már a legújabb réteg, a térkő járdaburkolata fedi, de a 2000-es évek járdaépítő munkásainak hála az új fellépőbe az 1928-as évszámot jelzésképpen belekarcolták. A kút egyébként 25-30 méter mély, mai napig kőburkolattal rendelkezik, azaz nem a modernebb betongyűrűs kivitel. Ez a kút virágkorában 8-12 család vízellátásáról gondoskodott.


A háború idején Taller Jánosné Folláth Erzsébet (1920-2004) és annak édesanyja, Folláth Andrásné Wenczel Erzsébet (1894-1980) vitték az üzletet.
A háború idején Taller Jánosné Folláth Erzsébet (1920-2004) és annak édesanyja, Folláth Andrásné Wenczel Erzsébet (1894-1980) vitték az üzletet.

1938 után a bizonytalan háborús évek miatt a tulajdonos sokszor volt távol, és ekkor felesége és annak édesanyja vitték az üzletet. A front közeledtével az áruellátás akadozott, 1944. karácsonyát követően megszűnt. Az érkező német hadsereg ugyanis a boltot rekvirálta, de a család az árukészlet nagyrészét még időben egy rejtekhelyre menekítette. A Tallér-család a szomszédban, a Folláth-családnál kapott helyet. Egy szomszéd valamilyen oknál fogva felfedte a katonáknak a rejteket, így a maradék szatócsáruból mondhatni semmi sem maradt.


A ház nagykapuja 2005-ben. (Utólag javított fotó, Seres István)
A ház nagykapuja 2005-ben. (Utólag javított fotó, Seres István)
A gazda, Tallér János a hadifogságból visszatérve 1946-ban nagy reményekkel újraindította kereskedését. Kitakarította a boltban felhalmozódott, helyenként 30-40 cm magasan álló lótrágyát, ugyanis a katonaság istállónak használta a helyiséget. Az újrainduló szatócsbolt kezdő készlete mindössze egy vég textil volt, ami ki tudja hogyan, de “túlélte” a rekvirálást.

Az emblematikus kút a homlokzatban az 1950-es években (Utólag javított fotó)
Az emblematikus kút a homlokzatban az 1950-es években (Utólag javított fotó)

A politikai helyzet durvulásával a tulajdonos három év után ismét kénytelen volt bezárni a kereskedését, majd 1950-ben „kiigényelték" a helyiséget a Népbolt hálózat részére, így vált élelmiszer üzletetté az egykori szatócsbolt. 1951-ben további szobát is bevontak. Kis idő múlva az üzletet textil és cipő profillal Ruházati Bolttá alakították, ami sikeresen működött 1969-ig. A hetvenes évek vége felé a forgalom csökkenni kezdett, de lehetőség nyílt a szoba államtól való visszaigénylésére. Ehhez persze “kártalanítani” kellett az államot, amelynek összege akkor 4000 Ft volt. 1989 után egy ideig még ruházati boltként működött, majd az 1990-es években papír- és írószer bolt váltotta, mígnem 2005-ben az üzleti tevékenység gyakorlatilag megszűnt. Napjainkban azonban ismét kereskedésként működik. 


Milbich Tamás


Felhasznált irodalom:

Milbich-Hegedűs: Solymári Arcképcsarnok 1266-2000

Behovics Mátyásné Tallér Mária emlékirata (Szépsolymár Archívum)


Mai állapot a google maps-on
Mai állapot a google maps-on

Comments

Rated 0 out of 5 stars.
No ratings yet

Add a rating
Legújabb blogbejegyzés:
KULCSSZAVAK:
Legrégebbiek:
Keresés kulcsszavakra:

© 2009-2025

SOLYMARIVAR.COM

SZEPSOLYMAR-LAB.COM 

bottom of page