Érintésre elevenedő múlt – digitális újítások a helytörténeti gyűjteményben

Ma már közhely, hogy egy múzeumlátogatás nem csak a vitrinek biztonsága mögé rejtett tárgyak mechanikus megtekintéséből, vagy távolságtartó sétálgatásból áll. Világszerte az átélhetőség illetve az élményszerűség került a múzeumlátogatási trendek fókuszába. Ennek elengedhetetlen kelléke lett, hogy a digitális technikai eszközöket is igyekeznek bevonni egy-egy tárlat bemutatásához. Helytörténeti gyűjteményünk előszeretettel alkalmazkodik ehhez a trendhez, aminek részeként 2022-ben az első, majd 2025-ben egy második érintőképernyős ”információs pultot” is elhelyeztünk tárlatainkban. Persze mindez nem tűnhet nagy dolognak a mobiltelefonok és az egyéni vizuális tartalomgyártás világában. 

A helytörténeti gyűjtemény megújult pincetárlata, 2024

Az ilyesfajta újítás egy múzeum életében mégis nagy dolognak számít, hiszen a helytörténeti ismeretek direkt, vizuális “kísérővel” való átadása bizony nem kis erőfeszítést igényel. A digitális kultúra adaptálása egy hagyományos tárlatba szemléletváltással is együtt jár, strukturális átalakításokkal, szakmai és látásmód szerinti kompromisszumokkal.

Fontossága ugyanakkor nem kerülhető meg, hiszen a település történetét ezekkel az eszközökkel és tartalmakkal valóban hatékonyabban lehet átadni és illusztrálni az érdeklődőknek. 

A történeti múltat bemutató első érintőképernyőnk 2022-ben, a gyűjtemény 50 éves jubileumának alkalmából debütált. A tárlatvezetésen felül gyakran nézegették meg rajta a látogatók a különböző képeket, filmeket, információkat. Előfordult olyan eset is, hogy a teljes tartalmát végignézte egy pár, ők kifejezetten Solymár történeti múltja iránt érdeklődtek. Nem kis teljesítmény a látogatótól, hiszen komplett, fél órát is meghaladó (saját készítésű) dokumentumfilmeket is elhelyeztünk a monitor adatbázisában a vájt szeműek részére. 

Vaskori Solymár - rekonstrukciós kísérlet filmrészlet

Dunai hajóútvonal a monitoron animálódik

Apropó, tartalom. A monitor könnyen kezelhető felületén négy történeti korszakot mutatunk be Solymárról. Az itt nagyon jellemző bronzkori, római kori, avar kori és középkori időszak régészeti emlékeit, valamint 3D vizualizálással életre keltett, elképzelt látványukat mutatjuk be. Természetesen számos fotó és a hozzájuk tartozó információ is gazdagítja a tárlat digitális adatbázisát, amely a monitor segítségével bárki számára ilyen módon is elérhetővé vált. 

Fontos megjegyezni, hogy a digitális érintőképernyők beiktatásával ugyanakkor nem sérül a hagyomány sem. A cél nem a tradicionális múzeumi örökség felülírása, hanem annak kiegészítése: a sikeres múzeumi trendekhez való igazítása olyan eszközökkel, amelyek közelebb hozzák a tartalmat a ma emberéhez.

Egyszóval nem a tartalom változik, hanem korszellem nyújtotta formaiság, és az átadás módja. Ennek szellemében készítettük el második monitorunkat is, amely Solymár elmúlt háromszáz évét hivatott illusztrálni. A Pidzsák-féle borbélyműhely tárlatában elhelyezett „digitális pultunk” rengeteg archív fotó, vizualizálás, 3D illusztráció segítségével mutatja be a sváb Solymárt és a kitelepítés utáni időszakot egyaránt. 

A monitorok bevezetése kortárs muzeológiai szemléletünket fejezi ki: azt a törekvést, hogy a múzeum ne csupán bemutasson, hanem párbeszédre is hívjon. Meggyőződésünk, hogy az érintőképernyős felületek teret adnak az elmélyüléshez, az egyéni érdeklődési utak bejárásához, miközben változatlanul megőrzik a gyűjtemény szakmai súlyát és hitelességét. A fejlesztés a fiatalabb generációk digitális nyelvének természetességét helyezi előtérbe, de közben az idősebb látogatók számára is hozzáférést biztosít a kiállítás tartalmaihoz. Úgy véljük, hogy a monitorok - mint innovációk - nem idegentestek a múzeumban: ellenkezőleg, akkor válnak igazán hatékonnyá, ha szervesen illeszkednek az intézmény küldetéséhez.

Milbich Tamás

(Cikk forrása: Apáczai Csere János Művelődési Ház, 2026, január)