Rozványi Dávid megindító és elgondolkodtató írásait alább olvashatja. Dávid, a hamisítatlan flaneur, az érzékeny lokálpatrióta szemével önti szavakba, rímekbe gazdag solymári életérzéseit. Rozványi Dávid: Halottak napja, Solymár, 2010. mécsesek égnek a sírokon, a mécsesek kifogynak, s csak a műanyag vagy fémhüvely marad. Pár hét, s mind a szemétbe kerül, s csak a sírkő marad. Meghal, akit szeretünk, szép sírt emelünk neki, márvány, vagy műkő, mindegy, mert a kő tovább

Gromon Antal második világháborús solymári hősi halott történetét meséli el Milbich Tamás a Fixpont nevű helyi havilap hasábjain megjelent cikkében. "Aki valóban a hazáért halt meg Sokszor eltöprengtem azon, hogy az egyszeri besorozott falusi fiú, aki katonaként már a fronton várta a rohamra szólító parancsot, mit is gondolhatott magában a hazáról. Pontosabban arról, hogy mit jelentett számára ez a fogalom, mint ami akkor katonasorsának legfőbb ideájának tekintett mindenki. M