Régi képek tanúskodnak arról, hogy a legnagyobb ájtatossággal ünnepelték a solymáriak az egyházi ünnepeket, és legfőképpen az Úrnapját. Szinte az egész falu részt vett a templom és az utcák feldíszítésében. A Marczibányi utcát és végig a körmenet útvonalát mogyoróbokor ágaival szegélyezték, a földre lekaszált füvet terítettek, középen volt a keskeny sóderszőnyeg. A házak ablakát gyertyákkal, szobrocskákkal és virágcsokrokkal díszítették. A háború előtt és még utána egy pár év

Milbichné Tallér Mária visszaemlékezései a solymári rk. egyházi év szokásrendjéről, hagyományairól: A római katolikus egyházi év szokásrendje, hagyományai Solymáron A solymári Hagyományőrző Asszonykórus és Férfikórus rövid története 1947-1965 között: 1947-ben a kitelepítés szomorú eseménye után a solymári hívek vallásos életüket folytatva Istenbe vetett hitük töretlenségévei élték tovább életüket. A templomi szertartásokon mindig telt volt Isten háza. Édesapámmal a kóruson vo

Rozványi Dávid megindító és elgondolkodtató írásait alább olvashatja. Dávid, a hamisítatlan flaneur, az érzékeny lokálpatrióta szemével önti szavakba, rímekbe gazdag solymári életérzéseit. Rozványi Dávid: Halottak napja, Solymár, 2010. mécsesek égnek a sírokon, a mécsesek kifogynak, s csak a műanyag vagy fémhüvely marad. Pár hét, s mind a szemétbe kerül, s csak a sírkő marad. Meghal, akit szeretünk, szép sírt emelünk neki, márvány, vagy műkő, mindegy, mert a kő tovább